Háttérinfó

A szikrakészítők legendája

Az első ugrószikrát egy Akeem Nur Salman nevű varázsló alkotta meg körülbelül ezer évvel ezelőtt. A legenda szerint a mágus legkisebb fia, Anwar, félt hoppanálni, miután első próbálkozása során amputoportált. A törzsben ezért sokan kinevették és kiközösítették a fiút - gyávának tartották. Akeem nagyon szerette Anwart, és elhatározta, hogy segít legifjabb gyermekének. Sokat tanakodott a dolgon, még a szomszédos törzsek bölcseinek véleményét is kikérte, de azok is tanácstalanul álltak a dologhoz. Egy éjjel aztán, mikor a tábortűz mellett üldögélt, egy izzó parázs darab pattant ki Akeem köpenyére, és ekkor megszületett a fejében az ötlet. Fogta az apró zsarátnokot, és miközben egy ismeretlen, ősi nyelvű varázsigét mormolt felette, megszórta egy csipet sivatagi homokkal. Így született meg az első ugrószikra. Akeem, miután megbizonyosodott annak biztonságos használatáról, többet is készített, és mindet Anwarnak adta. A fia nagyon hálás volt apjának, és elhatározta, hogy eltanulja a szikrakészítés mesterségét, hogy később ő is segíthessen a hozzá hasonlóknak. Akeem boldogan átadta tudását Anwarnak - nem csupán a szikrakészítésről. Anwar később ugyanígy kitanította legifjabb fiát, aki a maga idejében hasonlóan cselekedett. Így alakult ki a szikrakészítők hagyománya, mely apáról a legkisebb gyermekre száll. Minden nemzedéknek egyetlen szikrakészítője van, aki sosem hagyja el ősi mestersége otthonát, a végtelen sivatagot.




A könnyező kaméleon

Egy ősi, afrikai mítosz szerint, mikor a világ Teremtője bevégezte munkáját a földön, magához hívott egy kaméleont. Megkérte a hüllőt, adjon át egy üzenetet az embereknek, miszerint a halál nem az út vége, csupán egy új kaland kezdete. Egy apró gyík azonban, aki épp akkor szaladt el a Teremtő és a kaméleon mellett, félrehallotta az üzenetet. A gyík rögtön az emberekhez sietett, és azt mondta nekik: "A halál az út vége". Így mikor a kaméleon is megérkezett, és átadta a Teremtő igazi üzenetét, mindenki kinevette a hüllőt. " Ostoba kaméleon, mi már tudjuk, hogy egyszer mind meghalunk, és a halál a vége mindennek!" A kaméleon ezt hallva sírva fakadt. Sajnálta az embereket, akik nem ismerhették meg a Teremtő valódi üzenetét, és úgy élték le egész életüket, hogy rettegtek a haláltól. A mítosz úgy tartja, e kaméleon leszármazottjai a ma is élő könnyező kaméleonok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése