tag:blogger.com,1999:blog-68801457681732087782023-11-16T07:25:10.170+01:00Raven's ChaosAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.comBlogger36125tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-35678015697033004422013-10-29T15:32:00.000+01:002013-10-29T15:32:58.951+01:00HP XX. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
XX. fejezet: Utóhatás<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.twwn.net/Misc/LVBACK_Dumbledore.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://www.twwn.net/Misc/LVBACK_Dumbledore.gif" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Albus Dumbledore égkék szemeiben őszinte aggodalom
tükröződött, ahogy félhold alakú szemüvege mögül, az előtte ülő, szendvicset
majszoló gyerekek arcát fürkészte. McGalagony professzor egy egész tálca ételt
és három korsó, forró vajsört küldetett fel nekik, azzal a szigorú utasítással,
hogy mindet el kell fogyasztaniuk. Bármennyire is gusztusosan festettek, Harry
egyáltalán nem kívánta a szendvicseket, és mivel Hermione sem mutatott nagy
étvágyat, a munka oroszlán része Ronra maradt. A fiú a tőle már megszokott
mohósággal tömte magába az ételt, és így a tálca pár perc alatt meg is
szabadult teljes tartalmától. Azharus eközben az igazgató karosszéke mellé
telepedett, és onnan figyelte tovább a gyerekeket. Harry kíváncsian leste
Dumbledore-t, várva, hogy mikor szólal meg, és kérdezi ki őket a történtekről, de
a professzor addig egy szót sem szólt, míg mind a hárman ki nem itták vajsörös
korsójukat az utolsó cseppig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Rendben. – Dumbledore lassan
bólintott. – Úgy hiszem, most jól tudjátok, mi következik. Sajnos azonban túl
kell esnünk rajta, bármennyire fájdalmas és felkavaró is lesz. – Az igazgató
várakozva tekintett három diákjára. − Kérlek, meséljétek el, mi történt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Harry barátaira pillantott. Ron és Hermione bizonytalanul biccentett, hogy
mondja ő, így Harry bele is vágott a rémképek tűzdelte történetbe. Elmesélte,
hogy vitatkoztak, hogy elmenjenek-e a Paradicsommadárba – bár Fredet és
George-ot szándékosan kihagyta, nem akarta bajba keverni őket is −, hogyan
festett a helyiség, mikor beléptek, és végül pedig kissé remegő hangon
elmondta, hogyan találtak rá a holttestekre, és toppant be nem sokkal utána
Hagrid. Dumbledore nem vágott közbe, nem zavarta meg Harryt, míg az be nem
fejezte mondandóját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Köszönöm, Harry – szólalt meg komoran
az igazgató. – Most arra kérlek benneteket, hogy az iskola falai közt erről
senkinek se beszéljetek. A diákság többsége estére úgyis tudni fog a
történtekről, de nem szeretném, ha tudomást szereznének a részletekről is.
Beszéltem a miniszter úrral, ő sem fog zaklatni titeket, megelégszik azzal,
amit majd én elmondok neki.<br />
<br />
Harry eltűnődött, vajon Caramel valóban megelégszik-e azzal, amit
Dumbledore-tól hallani fog, vagy csak nem mert vitába szállni az igazgatóval. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Roxmortsot a távozásotok után lezárták
– folytatta Dumbledore −, és az iskola tanulóin és tanárain kívül senki nem
hagyhatja el, amíg ki nem kérdezték a minisztérium emberei. Gondolom, sejtitek,
milyen komoly az ügy. Voldemort bukása óta nem történt ilyen borzalmas
gyilkosság. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Professzor úr, ezt… ezt azok a
halálfalók tették? – kérdezte halkan Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Teljes bizonyossággal semmit sem
állíthatunk − Dumbledore egy pillanatra elhallgatott −, de igen, valószínűleg
ők a felelősek ezért a páratlanul szörnyű tettért.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Ez azt jelenti, hogy tudják, hogy
tudunk róluk? Hogy visszatértek? – Harry úgy érezte, felesleges feltennie a
kérdést, hisz legbelül tudta az igazságot, de ő Dumbledore szájából akarta
hallani a választ. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Igen, Harry, attól tartok – bólintott az igazgató. – Épp ma tartottunk gyűlést
erről a Norwood házban, mikor Hagrid elküldte a Vészmadarat. Nagy szerencse,
hogy volt nálunk elég ugrószikra, így gyorsan Roxmortsba tudtunk érni
hoppanálás nélkül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Vészmadarat? – Harry értetlenül
pillantott a professzora.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Pontosan. A Paradicsommadár volt a
roxmortsi találkozóhely, ahol az őrök váltották egymást, és beszámoltak a
történtekről, ezért aztán némi ugrószikra segítségével megbűvöltem a madarat,
hogyha bármi történne, üzenhessenek vele segítségért. Sajnos ez esetben ez nem
történt meg… <br />
Egy rövid időre gyászos csend ereszkedett a kis társaságra, amit végül Hermione
tört meg.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Mi lesz most, professzor úr? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Az csak az idő árulhatja el –
sóhajtott Dumbledore. – Most azonban arra kérlek benneteket, hogy menjetek
vissza a szobáitokba, és pakoljatok össze. Azt szeretném, ha az ünnepeket egy
biztonságos és nyugodt helyen töltenétek, ezért mindhárman a Norwood házba
mentek holnap, még a vonat indulása előtt. A részleteket később megtudjátok, de
most kérlek, induljatok csomagolni!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Dumbledore jól mondta: estére már az egész iskola a
roxmortsi eseményektől volt hangos.
Persze azt senki sem tudta, mi is történt pontosan, így aztán számtalan
elmélet és teória kapott szárnyra a diákok között, de Harry egyet sem hallott,
ami akár kicsit is megközelítette volna a valóságot. Volt, aki szerint a
Paradicsommadár szomszédságában álló ház vén lakója robbantotta rá a fogadót a
bent lévőkre, de Harryék olyan tanulóval is találkoztak, aki váltig állította,
hogy a Szellemszállás nyugtalan kísértetei gyilkolták meg a kocsmában tartózkodókat
– bár ezt Félig Fej Nélküli Nick elképzelhetetlennek és igencsak felháborítónak
tartotta. De olyan is akadt, egy
hollóhátas lány, aki fennhangon hirdette, hogy Sirius Blacket látta arrafelé
sétálni a délután. Egyetlen dolog azonban minden történetben közös volt: az öt
holttest a Paradicsommadárban. Arról
szerencsére senki nem szerzett tudomást, hogy Harry, Ron és Hermione voltak
azok, akik megtalálták a testeket, de a rengeteg találgatást hallva Harrynek
elszállt minden étvágya. Kedvetlenül piszkálgatta a tányérján heverő krumpli
darabot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Legalább egy kicsit ehetnél –
noszogatta Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Nem vagyok éhes – sóhajtott Harry. Azt
kívánta, bár ágyban lehetne már, hogy végre lehunyhassa szemét, és ha csupán
egy rövidke időre is, de elfelejthesse a ma látott borzalmakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Másnap reggel a nagyterem ajtajánál <br />McGalagony várt
rájuk.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images.wikia.com/nonsensopedia/images/5/57/Minerwa_Mcgonagall.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="167" src="http://images.wikia.com/nonsensopedia/images/5/57/Minerwa_Mcgonagall.jpg" width="400" /></a></div>
<o:p></o:p><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Ezeket vegyék fel! – szólt szigorúan
egy pálcasuhintás kíséretében, mire Harryék kezében megjelent egy-egy kabát és
griffendéles sál. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Néhány diák érdeklődve figyelte őket, de átváltozástan tanárnőjük egyetlen
pillantása elég volt ahhoz, hogy eszükbe jutassa, a bámészkodásánál fontosabb
dolguk is van. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Remek, és most kövessenek! –
McGalagony határozott léptekkel vágott át az előcsarnokon, nyomában három értetlenül
pislogó diákjával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Tanárnő kérem, hová megyünk? –
kérdezte Harry futólépésben követve házvezetőjüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Úgy tudtam, az igazgató úr mindenről
tájékoztatta önöket. Még a vonat indulása előtt elhagyják a birtokot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Igen, tájékoztatott…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Csak azt nem mondta, hogy reggelire se
lesz időnk – morogta korgó hassal Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Ott bizonyára kapnak majd reggelit –
szólt élesen McGalagony, mire Ron inkább lemaradt két lépéssel.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− De a csomagjaink fent… − kezdte
Hermione, de a tanárnőjüknek már erre is kész válasszal szolgált:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− A csomagjaik már megérkeztek a kívánt
helyre, Ms. Granger.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Harry számára nagyon úgy tűnt, McGalagony szándékosan nem nevezi nevén végső
úti céljukat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− És Csámpás…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− A macskája is biztonságban
megérkezett, ahogy Mr. Potter és Mr. Weasley baglya is – mondta kissé már
türelmetlenül McGalagony, miközben átsétáltak, vagy inkább átvágtattak, a
hófedte birtokon. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− A minap értesítettük a szüleit is a
történtekről, Mr. Weasley. Azt üzenik, az ünnepek előtt már biztosan nem tudnak
visszatérni, de még a szünet vége előtt mindenképp szeretnék meglátogatni
magukat – folytatta McGalagony, miközben egyre inkább távolodtak a kastélytól.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− A testvéreim tudják… − Ám mielőtt még
Ron befejezhette volna kérdését, már érkezett is a válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− A testvéreit az igazgató úr ma
tájékoztatja arról, amit feltétlen szükséges tudniuk, de ugye nem kell kérnem,
hogy a Roxmortsban történtekről ne írjanak meg nekik semmit. Mi ugyan
biztosítottuk a szüleiket arról, hogy a testvéreit is nagyon szívesen látják
ott, ahová most maguk mennek, de az édesanyja kifejezetten kérte, hogy, ahogy ő
fogalmazott: a katasztrófák elkerülése végett, jobb, ha ők inkább a kastélyban
maradnak a szünet idejére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Harry meg mert volna esküdni, hogy egy villanásnyi mosolyt vélt felfedezni
McGalagony arcán – elvégre neki sem kellett bemutatni az ikreket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Harry már szinte lihegett mire házvezetőjük végül elérkezettnek vélte az időt,
hogy végre megálljon – pontosan a szárnyas vadkanokkal díszített kapu előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Dumbledore professzor volt oly szíves,
és készített maguknak egy zsupszkulcsot – mondta, miközben köpenye zsebéből
előhúzott egy kissé viharvert pennát. – Lépjenek ki a kapun, és ha szólok,
mindhárman érintsék meg ezt! – Azzal a kissé ijedt tekintetű Hermione kezébe
nyomta a pennát, és egy kurta biccentéssel jelezte Harryéknek, hogy induljanak.
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
A három barát átlépett a súlyos vaskapuk közti, számukra nyitott résen, majd
mikor úgy vélték, eléggé eltávolodtak a birtoktól, visszapillantottak
McGalagonyra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Remek. Most mindhárman fogják meg a
pennát! Jó utat! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;">Harry gyomra csinált egy hátra szaltót, ahogy az
íróalkalmatosságból utazóalkalmatossággá bűvölt tárgyra pillantott, ezelőtt
ugyanis sosem használt még zsupszkulcsot.<br />
Ronra nézett némi támogatásért – lévén neki több tapasztalat volt az ilyesmivel
–, de barátja csak megvonta a vállát, és megérintette a Hermione tenyerében
fekvő pennát. Így aztán Harry sem tehetett mást, vett egy nagy levegőt, és ő is
hozzáért a zsupszkulccsá előléptetett íróeszközhöz. Abban a pillanatban érezte,
ahogy eltűnik a lába alól a talaj. Mintha kampót akasztottak volna a köldökébe,
ami hihetetlen erővel elrántotta őt a Roxfort szárnyas vadkanos kapuja és
McGalagony elől. Süvítő szelet érzett az arcán, ahogy Ronnal és Hermionéval
szálltak vagy épp zuhantak egy foltos és felismerhetetlen térben. Aztán,
amilyen gyorsan kezdődött, olyan gyorsan vége is lett. Egyszer csak szilárdat
érzett a lába alatt, megállni azonban nem tudott, így aztán Ronnal összeborulva
fogtak talajt. Kissé kavargó fejjel feltápászkodott barátja mellől, és a hátuk
mögött megpillantotta a már jól ismert Norwood házat. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Szervusztok! – Hallatszódott egy ismerős hang: Archibald széles mosollyal
köszöntötte őket a verandáról. – Örülök, hogy biztonságban megérkeztetek! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
A három gyerek udvariasan viszonozta az üdvözlést, Hermionénak még egy erőtlen
mosolyt is sikerült kicsikarnia ajkaiból.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– No, irány befelé, gondolom, éhesek
vagytok! – Ősz házigazdájuk itt sokatmondóan Ronra pillantott, majd
beterelgette őket az előszobába. A házba belépve kellemes meleg fogadta a három
barátot, így kabátjaiktól megválva indultak tovább az ismerős, sötét folyosón. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– A csomagokat már felvittem a
szobáitokba, így a reggeli után le is cserélhetitek az iskolai köpenyt, ha
szeretnétek. Remélem, nem gond, de Hedviget és Pulipintyet kiengedtem vadászni.
Kissé megviselte őket ez a hirtelen jött utazás. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Harry csak fél füllel hallgatta Archibaldot, tekintete egyre csak az ódon
falakat járta, elmerengve, milyen is lehetett ez a ház fénykorában, még az itt
élő családot sújtó tragédiák sora előtt. Hajdanán bizonyára élettel telibb és
családiasabb hely volt, talán még a folyosón lobogó fáklyák is vidámabban
sercegtek, mint most. A nappali előtt elhaladva megpillantotta a ház egyetlen
festményét. Aurora Norwood ezüst szemei még mindig barátságosan néztek vissza
rá, de Harry már nem tudott ugyanúgy tekinteni a lányra. Mi történhetett vele?
– tűnődött, ahogy beléptek a tükrökkel borított falú étkező ajtaján.
Merengéséből Ron rángatta vissza a valóságba, mikor is jó erősen oldalba bökte
barátját. Az étkezőben ugyanis nem voltak egyedül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Gyereket, engedjétek meg, hogy
bemutassam Dan Devereux-t. – Archibald az asztal végén ülő férfi felé
biccentett. – Egy ideig ő is itt fog lakni velünk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Az említett felállt, és mindhárom gyerekkel kezet fogott. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Örülök, hogy megismerhetlek
benneteket! – A hangja ugyan kedvesen csengett, de zavaróan világos szemeiből
olyan hidegség sugárzott, amivel Harry eddig még sosem találkozott. Valaha
talán jóképű arcának baloldalát széles sebhely hasította ketté a homlokától a
szemén át, egészen az orcája közepéig. Harry pedig egy rövid kézfogásból is
érezte, érdes, sebekkel borított kezét. Ezek szerint sok csatát megélt már –
állapította meg magában. De vajon kinek az oldalán? Ahol a férfi feltűrte
ingujját, fekete rajzok szélei vonták magukra a fiú figyelmét. Dumbledore
bizonyára megbízik benne, gondolta, különben nem engedte volna, hogy itt
maradjon velük. Ám ettől Harry egyáltalán nem találta rokonszenvesebbnek a
férfit, és úgy tűnt, barátai is hasonlóan érezhettek, mert kétkedve figyelték
Devereux minden mozdulatát. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Foglaljatok helyet! – Archibald a
terített asztal felé terelte őket, és mindhármuknak töltött egy-egy pohár
töklevet. – Jó étvágyat! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Azonban mielőtt még Harryék akár egy falattal is végezhettek volna a
rántottából, újabb meglepetésvendég lépett be az étkező ajtaján. Azharus halkan
mordult egyet, ahogy beballagott, majd lefeküdt velük szemben, a varázstárgyakkal
teli vitrinek előtt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Ó, ezt el is felejtettem! – csóválta a
fejét szórakozottan Archibald. – Dumbledore professzor megkért, hogy egy időre
Azharust is szállásoljuk el a házban. Remélem nem jelent problémát számotokra,
úgy hallottam már egészen összebarátkoztatok vele. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Mondhatjuk – bólintott Harry, és a
nagymacskára pillantott. Az azonban most először nem nézett vissza rá. Azharus
jeges tekintete most Dan Devereux-n időzött, követve annak minden apró
rezdülését. Mikor a férfi felállt, hogy töltsön magának még egy pohárka
lángnyelv whiskey-t, Azharus felborzolta ezüstös bundáját, és láthatóan az
egész teste megfeszült. Ez Ron és Hermione figyelmét sem kerülte el, és a három
barát értetlenséggel vegyes gyanakvással pillantott egymásra. Talán Azharus nem
bízik a férfiban – futott át Harry agyán, ahogy Devereux sebhelyes arcát
figyelte. Most gondolt csak bele, hogy akár szerencsésnek is nevezhetné magát,
hisz neki csak egy apró sebhelyet kell elrejtenie a homlokán, amin pár jól
lesimított hajtincs segített is, de egy ilyen vágást eltűntetni már szinte
lehetetlennek tűnt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Mr. Devereux… maga is auror? –
kérdezte félénken Hermione. Úgy tűnt, a férfit igencsak meglepte a kérdés, vagy
épp a megszólítás. Arcán féloldalas mosoly futott át, ahogy Hermionéra
pillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Nem, nem vagyok auror – felelte,
miközben kortyolt egyet az italából.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Akkor mivel foglalkozik? –
faggatózott tovább Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
A férfit valószínűleg igencsak szórakoztatta a személyét övező kíváncsiság,
mert újfent elmosolyodott. Ezzel azonban egyedül volt: Ron ijedten bökte
oldalba Hermionét, némán formázva a „mégis mi a fenét csinálsz?” szavakat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Őszintén szóval, semmivel – vont vállat a férfi. – Jelen esetben Dumbledore
megkért, hogy töltsek itt pár napot, amíg a többiek meg nem érkeznek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Többiek? – Érkezett a kérdés most
Harrytől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Bizony ám! – szólalt meg a konyhából
épp akkor kilépő Archibald. – Ugyan karácsony előtt már nem tudnak visszatérni,
de utána számítunk Remus, és a keresztapád, Sirius látogatására.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Harrynek ettől rögtön jobb kedve kerekedett. Sirius idejön! Immár jóízűen állt
neki enni, és úgy érezte, keresztapja jövőbeni látogatásának híre végre
elfeledtetheti vele a minap látott rettenetet. Devereux ezek után egy
biccentéssel elköszönt, majd Azharus jeges tekintetétől kísérve, otthagyta
Archibaldot és a három gyereket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Miután a reggelit követően kényelmesebb ruhát öltöttek magukra, mindhárman
letelepedtek Harry szobájában. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
– Ez a Devereux elég ijesztő – jegyezte
meg Ron az ágy lába előtt üldögélve. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Szerintetek megbízhatunk benne? –
Harry kíváncsi volt barátai véleményére.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Archibald úgy tűnt megbízik benne. De
ami még fontosabb, Dumbledore is, különben nem kérte volna meg, hogy maradjon
itt – fejtegette Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Az még nem jelenti azt, hogy nekünk is
meg kell bíznunk benne. Nekem túl sötét figura. Láttátok a tetkóit? Te meg csak
úgy nekiálltál kérdezgetni! – morogta Hermionénak címezve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Oh, igazán sajnálom Ronald, esetleg
megijesztett? Engem tudod mi rémített meg? – kelt ki magából nem várt dühvel a
lány. – Talán van tipped! Az az öt holttest, amit a Paradicsommadárban
találtunk!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− És azért most miért velem ordítasz? –
pattant fel duzzogva Ron. – Nem én öltem meg őket!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Valóban nem, de te álltál elő azzal a
remek ötlettel, hogy odamenjünk! – Hermione tekintete villámokat szórt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− És honnan kellett volna tudnom, hogy
mi történt? Egyébként meg Harry is el akart menni! – füstölgött Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Ne próbáld meg Harryre kenni! A te
ötleted volt! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− De te is eljöttél! Maradhattál volna a
Mézesfalásban, vagy beülhettél volna a Három Seprűbe, de te velünk jöttél! Te
döntöttél! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Elég legyen! Hagyjátok abba! – szólt
rájuk Harry, és két hadonászó barátja közé állva. – Ami történt, megtörtént.
Egyikünk sem hibás érte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
− Hát nem érted, Harry? – Hermione
szemében immár nyoma sem volt haragnak, helyette őszinte kétségbeesés
tükröződött bennük. – Azok a halálfalók nem véletlenül voltak akkor
Roxmortsban! Téged kerestek! És ha egy kicsivel is korábban értünk volna oda,
talán már mi sem élnénk!<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: "Times New Roman","serif"; font-size: 12.0pt; line-height: 115%;"><br />
Hermione szavai, akár a fájdalmas igazság, pofonként sújtottak le Harryre. Ott
állt szobája közepén, megütközve, némán, és még csak akkor sem ocsúdott fel,
mikor a síró Hermione becsapta maga mögött az ajtót.<o:p></o:p></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-89389693834324875952013-09-21T19:50:00.002+02:002013-09-21T19:54:23.195+02:00HP XIX.fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
XIX. fejezet: Roxmorst áldozatai<br />
<br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.urban-eve.hu/wp-content/uploads/2011/12/roxmorts1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://www.urban-eve.hu/wp-content/uploads/2011/12/roxmorts1.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Roxmorts télen nyújtotta a legvarázslatosabb látványt. Olyan
volt, mintha valaki egy karácsonyi képeslapról bűvölte volna ki a csak
varázslók és boszorkányok lakta falut.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A hó apró pelyhekben szállingózott, és a falu körül magasodó
jégsapkás hegyekhez hasonlóan, a házak tetejét is vakítóan fehér réteggel
borította be. Csupán egy hét volt még karácsonyig, így egyes boltokból andalító
muzsikák szóltak, másutt tündöklő ünnepi fények díszítették a kirakatokat. A
hólepte macskaköves utcák tömve voltak roxfortos diákokkal, akik utolsó
ajándékvásárló körútjukat töltötték éppen. Sokan méretes táskákkal vagy
zsákokkal járták az üzleteket, hogy még vegyenek ezt-azt távoli bácsikájuknak,
vagy unokatestvéreiknek. Harry, Ron és Hermione is e sokaság tagjaként
sétálgatott a házak között, el-elcsodálkozva egy-egy feltűnőbb bolti
dekoráción. A Mézesfalás ajtaja felett például egy színes dobozka lógott, ami
minden vásárlónak fahéjas cukorkákat szórt a markába – Ron természetesen
kétszer is beállt az ajtó alá, és a harmadik alkalomra is csupán azért nem
került sor, mert Hermione elrángatta a bolt elől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry napok óta először sapka és sál nélkül sétált a szabadban. A december zord
időjárással tört rájuk, de úgy tűnt, mostanra kitombolta magát, és nem hagyott
hátra mást, csak szállingózó hópihéket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Azt hiszem, mindenkinek vettem
ajándékot – szólalt meg Hermione, miután tüzetesen áttanulmányozta táskája
tartalmát, és méteres listáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Remek! Akkor végre elnézhetünk arra a
helyre, amit Fred és George említett – kapott az alkalmon Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Milyen helyre? – kérdezte gyanakodva
Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – A Dervish és Durran utcáján kell
jobbra fordulni. – Ron megpróbált kitérni a válasz elől, de Hermionét nem
lehetett ilyen könnyen rászedni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Ronald! – szólt olyan hangsúllyal, ami
még Mrs. Weasley-nek is becsületére vált volna. – Milyen hely is az pontosan?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Csak egy bolt – vont vállat Ron, majd
a lány szigorú tekintetét látva, halkan hozzátette – A Paradicsommadár az.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Akkor oda nem megyünk – jelentette ki
Hermione ellentmondást nem tűrő hangon, és a vállára kapta táskáját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Miért? Mi az a Paradicsommadár? –
érdeklődött Harry, ugyanis még sosem hallott az említett üzletről.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Egy csúcs hely! Mindenféle ritka,
bűvös tárgyat lehet kapni – vigyorgott Ron. – Fred mesélte, hogy van egy kocsma
része is, ahol olyan vajsört árulnak, amitől szó szerint fejre áll az ember.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Egyáltalán nem csúcs! – pirított rá
Hermione. – És a roxfortos diákoknak egyáltalán nem ajánlott, sőt kiskorúak
számára szerintem tiltott is! Nem is értem, Fred és George hogy jutott be.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Ismerik a tulajt – morogta Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Szerintem azért megnézhetnénk – vont
vállat Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Szerintem meg nem! – rázta a fejét
Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Kettő az egy ellen – vigyorodott el
Ron. – Ha akarsz, itt is megvárhatsz minket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Néhány másodpercig úgy tűnt, Hermione
táskája egész tartalmát Ron nyakába önti, de végül csak sóhajtott, és annyit
mondott:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Rendben, menjünk. De hogy tisztázzuk, csak
azért tartok veletek, nehogy vegyetek valami marhaságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry még sosem járt a Dervish és Durranon túl, így most érdeklődve figyelte az
egyre változó utcaképet. A falu bája egyre fakult, ahogy kifelé haladtak, és
egyre rozogább, kopottabb épületek vették át a főút ünnepi díszbe öltözött
házai helyét. Errefelé kevesebb emberrel találkoztak, csupán hébe-hóba jött
szembe velük egy-egy varázsló vagy boszorkány, de egy ismerős sem akadt köztük.
A házak némelyike lakatlannak tűnt, és akadt köztük olyan is, ami igencsak
emlékeztetett a Szellemszállásra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Ott van! – bökött Ron az egyik épület
felé, aminek homlokzatán egy színes madár díszelgett. Az állat egy hosszú,
valaha talán aranyozott rúdon mászkált fel s alá, és néha-néha hangosan elrikkantotta
magát. Piros farktollai legyező módjára omlottak a bejárat fölé, míg hegyes
fejét ide-oda kapkodva kíváncsian nézelődött. A fekete faházról már több helyen
lekopott a festék, így kilátszódtak a csupasz, szúrágta deszkák. Valaki tett
néhány csúf angyal szobrocskát az ablakpárkányokra, talán hogy feldobja kissé
az épület komor képét – de nem sok sikerrel. Ron kissé elbizonytalanodva nézett
végig a házon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Én szóltam – jelentette ki kissé
tudálékosan Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Mondtam én akár egy szóval is, hogy nem
tetszik? – kérdezte dacosan Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry érezte, hogy újabb vita van készülőben, ezért inkább kielőzve barátait
lenyomta a rozsdás kilincset, és az ajtó nyikorogva kitárult. Odabent sötétség
uralkodott. Az ablakokat vörös függöny takarta, és a helyiségben egyetlen
gyertya sem égett. Beletelt néhány másodpercbe, míg Harry szeme hozzászokott a
fényviszonyokhoz (vagy éppen azok hiányához), azt azonban már rögtön látta,
hogy senki nem volt odabent. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Na? – lépett mellé Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Nincs itt senki – mondta Harry kissé
még hunyorogva.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Az nem lehet, Fred azt mondta, minden
nap nyitva vannak. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Pedig itt egy élő lélek sincs.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry beljebb lépett pár lépést, hogy tüzetesebb is szemügyre vegye a
helyiséget. A bolt két részre volt osztva, bal kéz felől egy asztalokkal és
székekkel telezsúfolt terem volt, míg jobb oldalon vitrinek és kiállítószekrények
sorakoztak egymás mellett, felettük hosszú könyvespolcokkal. Harry ugyan még
sosem járt a Paradicsommadárban azelőtt, de így is érezte, hogy valami nincs
rendjén. Több szék és asztal is felborítva feküdt a koszos padlón, számos
vitrin kitört, a tárgyak és könyvek nagy része pedig szétdobálva hevert a
földön. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Itt meg mi történt? – kérdezte
csodálkozva Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Talán szabadságon van a takarítójuk – vont
vállat Ron, és arrébbrúgott egy törött korsót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Jó napot! – próbálkozott Hermione. –
Van itt valaki? Jó napot!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Hahó! – Harry tett néhány bizonytalan
lépést befelé. Talpa alatt üvegdarabkák ropogtak, és nagyon kellett vigyáznia,
nehogy rátaposson egy-egy, valószínűleg a vitrinekből származó, különös
tárgyra. A helyiség kocsma részén, a pult mögött megpillantott egy résnyire
nyitva hagyott ajtót. Talán a raktárban vannak – futott át az agyán, és
elindult az ajtó felé. Ám mikor a pult mögé lépett, és oldalra fordult, a
földbe gyökerezett a lába attól, amit megpillantott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Te jó ég – lehelte. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Mi az, mit találtál? – kérdezte
homlokráncolva a tőle nem messze álló Hermione, és Harry mellé lépett. A
következő másodpercben azonban, már megbánta tettét – ijedten felsikoltott, és
elfordult attól a látványtól, amiről Harry képtelen volt levenni a szemét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Hogy az a… – motyogta mögöttük Ron
falfehér arccal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry meredten bámulta az előttük fekvő öt testet. Szinte egymáson feküdtek,
természetellenes, kicsavart helyzetben, mintha valaki csak egymásra dobálta
volna őket. Nagy, sötétvörös tócsa gyűlt alattuk, mely lassan kúszott szét a
padló szerteágazó erezetében. A legfelül fekvő férfi szemei nyitva voltak, hideg
tekintete rettenetet tükrözött. Élete utolsó másodpercének megdermedt lenyomata
bámult most a semmibe. Ruhája mindössze egy egyszerű nadrágból, ingből és egy
kötényből állt – talán ő lehetett a tulaj. Harry tekintete lassan
továbbvándorolt a többi élettelen arcra – és ekkor megfagyott a vér az ereiben.
De hisz ő ismerte ezeket az arcokat! Nyár végén találkozott velük a Norwood
házban! Shadrach Wray kicsavart karral, vérfoltos köpenyben feküdt a padlón. A
keze még mindig varázspálcáját markolta… Közvetlenül mellette két női holttest
hevert. Rajtuk nem látszott sérülés nyoma, békés arccal feküdtek egymás mellett,
mint akik épp csak nyugovóra tértek. A de la Fontain ikrek! – Harry ledermedt
testtel és tudattal bámulta a fekete ikerpárt. A feltételezett tulaj alatt még
egy test hevert, egy fiatal asszonyé… talán éltében ő is itt dolgozott? Az egykor bizonyára szép orcáját most mély
vágás hasította ketté, melyből a lassan szivárgó vér vörösre festette a nő
szőke hajtincseit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Ti meg mit kerestek itt? – Harryt egy
ismerős, dörgő hang rángatta vissza a tudatára ereszkedett sűrű ködből. Hagrid
állt a nyitva hagyott bejárati ajtóban. – Nem nektek való hely ez!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry nem tudott megszólalni. Úgy érezte, mintha láthatatlan kötelek fonódnának
torkára, melyek megakadályozzák, hogy akár egy szó is elhagyja ajkait. Barátai
is hasonlóan érezhettek, ugyanis egyikük sem válaszolt. Ron még mindig falfehér
arccal bámult maga elé, míg Hermione csendesen sírdogált a hátuk mögött. A
vadőr értetlenül meredt rájuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Veletek meg mi… – Kérdését azonban már
nem fejezte be, ekkor ugyanis felfigyelt a helyiség állapotára. – Itt meg mi a
foltos szalamandra történt?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Ők itt… – kezdte volna Harry, de
elcsuklott a hangja. Kissé remegő kézzel a pult mögé mutatott. Hagrid arcán
értetlenség és aggodalom tükröződött, miközben óriás léptékkel átszelte a
helyiséget.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Merlin szakállára! – suttogta
elhűlten, mikor ő is megpillantotta a pult mögött fekvő öt testet. Kábulata
azonban néhány másodpercig tartott csupán, és gyorsan Harryék felé fordult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Kifelé! – szólt rájuk nem várt nagy
hanggal. – Mindhárman ki innen! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A három gyerek először nem is reagált a felszólításra, értetlenül bámultak fel
a vadőr bozontos arcába. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Indulás! – Harry érezte az óriás
lapátkezeit a hátán, ahogy a vadőr, a hangjához képest szelíden kifelé
terelgeti őket. Az utcán Hagrid leültette őket a szembe lévő ház lépcsőjére,
majd Harry nem kis meglepetésére, rákiabált a rúdon járkáló színes madárra.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Eridj, szólj Dumbledore professzornak!
– mondta, mire a tollas jószág egy halk pukkanás kíséretében eltűnt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hagrid ezek után testőr módjára eléjük állt, és kezében rózsaszín esernyőjével,
nyugtalanul kémlelte a néptelen utcát. Harry hiába bámulta a macskaköveket
borító fehér havat, fejéből nem tudta kiverni a véráztatta ruhák, és az öt
halott arc látványát. Ahogy ott feküdtek, élettelen, hideg tagokkal… Szeme
előtt felrémlett, az a most már oly távolinak tűnő nyári délután, mikor
találkozott Shadrach Wray-el és a de la Fontain ikrekkel. Vajon mi
történhetett? Gondolkodni próbált, rájönni, vagy csupán találgatni, de úgy
érezte, minden gondolata egy falba ütközik, egyetlen képbe, melyről az öt
holttest bámul vissza rá. </span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ködös tekintettel barátaira pillantott, de választ tőlük sem kapott. Hermione
még mindig zokogva, Ron vállába fúrta az arcát, míg a fiú merev tekintettel
nézett maga elé. Harry nem tudta megállapítani mióta ülhettek ott, mikor hangok
törték meg az utca gyászos csendjét, majd Dumbledore, McGalagony és még pár,
Harry számára ismeretlen varázsló és boszorkány lépett ki a mellettük lévő
keskeny sikátorból. McGalagony rögtön hozzájuk sietett, és pálcája egyetlen
intésével, vastag pokrócokkal terítette be a három gyereket. Harry próbálta
megköszönni, de csak erőtlen suttogásra futotta tőle. A szokatlanul riadt tanárnő
mellett azonban két ismerős is feltűnt az idegenek között. Bastian és Fabian aggodalmas
arccal pillantottak Harryékre – most nyoma sem volt tekintetükben vidámságnak.
Dumbledore-t követve, McGalagony kivételével mindannyian bementek a Paradicsommadár
ajtaján. Alig egy percig időztek csak odabent, és mikor kiléptek a hófedte
utcára, Dumbledore komoran így szólt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Maarten, Adaliz, maguk kérem,
értesítsék Corneliust a történtekről! – mondta egy kopaszodó varázslónak, és a
mellette álló, fakó arcú boszorkánynak, majd McGalagonyhoz fordult: <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Minerva kérem, maga, Bastian és Fabian
kísérjék vissza a gyerekeket az iskolába, és vigye őket egyenesen a
dolgozószobámba! Az urakat megkérem, ha végeztek, értesítsék a többieket! –
tette hozzá, mire a két auror bólintott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Mi itt maradunk, és megvárjuk a
miniszter urat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Professzor úr, nem mehetnék én is a
gyerekekkel… − kezdte Hagrid, de Dumbledore finoman megrázta a fejét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Nem, Hagrid, rád most itt van
szükségem.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">McGalagony szelíden talpra állította Hermionét, majd a kis csapat lassan
elindult a főút felé. Bastian haladt legelöl, majd őt követték Harryék, és az
őket kicsit gyorsabb tempóra ösztökélő McGalagony professzor. A sort Fabian
zárta, és Harry jól látta, hogy mindkét auror kabátujjában ott lapul pálcája,
cselekvésre készen.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Roxmorts karácsonyi díszbe öltöztetett főutcáján érintetlenül zajlott tovább az
élet. Az emberek hangosan beszélgettek és nevetgéltek, mit sem sejtve abból a
borzalomból, ami csupán pár utcányira történt tőlük. Mintha egy másik világban
járnának… Harry tudta, hogy nem kerülhetik el, hogy ismerőssel találkozzanak,
ezért inkább fel sem nézett. Mereven bámulta az előtte haladó Bastian sarkát,
és igyekezett nem összeütközni senkivel. Hallotta, ahogy páran rájuk köszönnek,
de sem ő, sem barátai nem viszonozták az üdvözléseket. Megkönnyebbülten
sóhajtott fel mikor végre elérték a Roxfort kapuját. Itt Bastian és Fabian
megvárta, míg átlépik a birtok határát, majd egy kurta biccentést követően
mindketten dehoppanáltak.</span><br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A kastély folyosóin csupán néhány első és másodéves lézengett, így nem kellett
tartaniuk kíváncsiskodó tekintetektől. Frics ugyan fontoskodva eléjük sietett,
de McGalagony egyetlen szemvillantásával elhallgattatta a gondnokot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Citromos kakukk – szólalt meg éles
hangon a tanárnő, mikor a Dumbledore irodáját őrző kőszörny elé értek, mire az
engedelmesen félreugrott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">McGalagony bevezette őket a Harry számára már oly ismerős
kör alakú helyiségbe. Fawkes érdeklődve figyelte a belépő kis csapatot, ám nem
ő volt az egyetlen. Azharus Harryre szegezte jég kék szemeit, miközben lassan
feltápászkodott Dumbledore íróasztala elől. A három gyerek ijedten megtorpant a
nagymacskát látva (a múltkori eset óta nem is találkoztak vele), de McGalagony
nem törődött ezzel, és beljebb terelgette őket. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">− Ne aggódjanak, nem bántja magukat – mondta, majd leültette őket az oldalt
sorakozó székekre. – Itt várják meg, míg Dumbledore professzor megérkezik –
szólt szigorúan, majd tőle szokatlanul szelíd hangon hozzátette. – Addig én
hozok némi ételt és innivalót.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A három barát a tanárnő távozása után nézett először egymásra a történtek óta.
Hermione szeme vörös volt a sírástól, és görcsösen kapaszkodott az őt borító
skótkockás pokrócba. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Jól vagytok? – kérdezte tétován Harry,
bár ő maga is érezte, hogy jelen esetben, kérdése igencsak ostobán hangozhat.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Voltam már jobban is – motyogta Ron
még mindig kissé sápadt arccal.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Én is – bólintott Hermione, és
szorosabbra húzta maga körül a takarót. – Olyan hideg van.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ekkor olyasmi történt, amire egyikük sem számított. Azharus eléjük lépett, és
óvatosan letelepedett a lábukhoz. Ron először rémülten hátralökte székét, de
barátait látva, végül ő is közelebb engedte a nagymacskát. Harry ugyan nem
fázott annyira, de mikor az állat ezüst foltos bundája hozzáért, érezte, ahogy
hirtelenjött melegség önti el minden tagját. Szinte már forrónak tűnt a hátára
terített pokróc. A meleg mellett azonban mást is érzett: nyugalmat. A szíve,
mely eddig szinte a torkában dobogott, most lelassult, és Harry talán egy órája
először egyenletesen vette a levegőt. Kellemes megnyugvás ereszkedett elméjére,
elűzve a Paradicsommadárban látottak rémképét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Köszönjük – suttogta Hermione erőtlen
mosollyal az arcán. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A volt igazgatók és igazgatónők portréi, amelyek Dumbledore dolgozószobájának
falát díszítették, kíváncsian vizslatták őket, de egyikük sem szólt semmit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Szerintetek mi történt? – kérdezte
halkan Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Én ismertem őket – jelentette ki
Harry, mire barátai kíváncsian felkapták a fejüket.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Ismerted őket? – Ron arcán értetlenség
tükröződött.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Nem mindegyiküket, de meséltem is
róluk még a nyáron – mondta komoran Harry. – Ők is ott voltak a Norwood házban.
Shadrach Wray és a de la Fontain ikrek. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Emlékszem – bólintott bánatosan
Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − De vajon mit csinálhattak itt? –
tűnődött Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Te jó ég! – Hermione arcára őszinte
rémület ült ki. – Én tudom mit csináltak itt! <o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> − Tessék? – Harry értetlenül pillantott
a lányra, de a következő másodpercben már ő is tudta, mire gondol barátja. – Ők
voltak az őrök – suttogta elhűlten.</span><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-69632834775468497512013-08-28T14:32:00.001+02:002013-08-28T14:34:16.383+02:00HP XVIII. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
XVIII: fejezet: Vihar előtti csend<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A következő hét már hétfőn
bizonyította, hogy nem tartogat sok jót Harry és barátai számára. A nagyterem
mennyezetét ezúttal sötét esőfelhők borították, melyeken szinte másodpercenként
cikázott át egy-egy villám. A zengő mennydörgésekbe még a gyertyák arany lángja
is beleremegett. Ha pedig mindez nem lett volna elég bizonyíték az odakint
tomboló ítéletidőre, a baglyok érkeztével a diákok jelentős vízmennyiséget is
kaptak a nyakukba leveleik mellé.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://24.media.tumblr.com/tumblr_luucaug87A1qluhjfo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="132" src="http://24.media.tumblr.com/tumblr_luucaug87A1qluhjfo1_500.gif" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> </span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remélem, Hagrid mára nem denevér-sétát
tervezett, vagy rövid úton villámhárítóként végezzük. – Hermione bizonytalanul
pislogott a reggeliző vadőr felé. Harry teljesen átérezte a lány félelmét,
Hagrid ugyanis nem arról volt híres, hogy bármilyen tényező – legyen az akár év
legnagyobb vihara – eltántoríthatja dédelgetett lényei gondozásától.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Villám micsodák? – kérdezett vissza
Ron, miközben morogva próbálta megszabadítani a csuromvizes és izgága Pulit
elázott levelétől. – Maradj már nyugton, lüke madár!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione arcán látszott, hogy pár másodpercig tanakodott rajta, vajon van-e
értelme elmagyarázni Ronnak, mi is az a villámhárító pontosan, ám végül csak
lemondóan megcsóválta a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Anyáéktól jött – állapította meg Ron,
miután végre sikerült leoldania a levelet apró baglya még apróbb lábáról. – Azt
írja, idén karácsonykor Romániába utaznak Charlie-hoz. Ginny! – kiabált a pár
székkel arrébb beszélgető húgának. – Idén is a kastélyban karácsonyozunk,
anyáék Charlie-hoz mennek.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Felőlem – vonta meg a vállát Ginny, és
visszafordult évfolyamtársaihoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te hol karácsonyozol Hermione? –
kérdezte Harry. Azt nem várta, hogy barátai neki is feltegyék ezt a kérdést,
elvégre ő minden szünetet a kastélyban töltött – nehéz lett volna eldönteni,
hogy ennek Harry vagy Dursleyék örültek-e jobban.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ebben az évben én is a Roxfortban. A
szüleim Párizsban töltik az ünnepeket, de idén én inkább itt maradok veletek–
válaszolt mosolyogva Hermione. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Anya írt, mi? – huppant le melléjük a
Fred-George páros. Ron válaszként átnyújtotta a levelet.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csúcs – jegyezte meg Fred vidoran,
miután elolvasta Mrs. Weasley sorait. – Így legalább megússzuk Muriel néni
látogatását. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vén hárpia – szólalt meg fintorogva
George.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval édesanyátok nem is tud az
eltiltásról – állapította meg rosszallóan Hermione. E következtetésre bizonyára
azért jutott, mivel Mrs. Weasley egyetlen rivallót sem küldött fiai számára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te komolyan azt hitted, hogy megírjuk
neki? – Fred hitetlenkedő fejcsóválással pillantott Hermionéra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az kéne még! – morogta Ron. – Másnap már itt
toporzékolna a bejárat előtt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te sem írtad meg neki? – kérdezte
Hermione nem kis szemrehányással a hangjában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Természetesen nem – jelentett ki Ron.
– Ne haragudj, de valamiért nem vágyom rá, hogy anya leordítsa a fejemet az
előcsarnok kellős közepén.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szép kis műsor lenne – vigyorgott
George. – Szerintem, még a hetedik emeleten is tisztán hallanák a hangját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://static.tumblr.com/nf3tgji/3PJlpmn5a/fg.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="148" src="http://static.tumblr.com/nf3tgji/3PJlpmn5a/fg.jpg" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Az egyszer biztos! – bólintott rá
Fred.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És mit csináltok, ha kiderül? –
érdeklődött Harry. Szeptemberben ugyan ő is felkerült az eltiltottak listájára,
ám neki nem kellett félnie Mrs. Weasley dobhártya-sértő fejmosásától – a pufók
asszonyság vele mindig elnézőbben bánt, mint saját fiaival.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Mi mást? Menekülünk – vont vállat
Fred, és magába kanalazta zabkásáját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A legendás lények és gondozásuk
óra a diákok nagy örömére, végül egy földszinti teremben került megtartásra, ám
még így sem zajlott zökkenőmentesen. Hagrid csak nagy nehézségek árán tudta áttuszkolni
magát a szokásosnál amúgy kétszer szélesebb ajtón, majd igencsak kedvetlenül
fogott bele az óra anyagába. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A denevéreket sajnos nem hozhattam be
a kastélyba – dörmögte szomorúan –, hiába mondtam Dumbledore professzornak,
milyen szelíd kis jószágok… </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De kár! – sajnálkozott Ron, bár Harry
nem sok őszinteséget érzett a hangjában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hagrid így kénytelen volt teljes
egészében elméleti órát tartani, ami azonban nem tartozott az erősségei közé.
Malfoy ezt természetesen nem hagyhatta szó nélkül, így folyamatos
megjegyzésekkel és szemtelen kérdésekkel zargatta Hagridot – és szórakoztatta
vihogó udvartartását. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Fogd be, Malfoy! – sziszegte hátra
Harry a nem messze mögöttük ülő mardekáros fiúnak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vagy mit csinálsz? – Malfoy fakó arcán
gúnyos vigyor terült szét. – Megmondasz anyunak és apunak? Ja, bocs, te azt nem
teheted…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Crak és Monstro hangos hahotázással díjazta Malfoy aljas megjegyzését, Ron
azonban dühödten pattant fel a helyéről.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te utolsó, alattomos féreg… – Már
indult volna a szőke fiú felé, ám Hermione a karjánál fogva visszarántotta.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Van ennek más módja is – jelentette ki
Hermione, majd a magasba emelte a kezét.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ezt komolyan gondolod? – Harry
hitetlenkedéssel vegyes bosszúsággal nézett a lányra. – Megmondod Hagridnak?</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már! – sóhajtott türelmetlenül
Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hagrid arca nyomban felderült mikor észrevette a jelentkező lányt. Valószínűleg
reménykedett benne, hogy Hermione kérdése némiképp feldobja az amúgy
meglehetősen unalmas tanórát, ami már-már vetekedett Tolbert egyik jobban
sikerült órájával – ám csalódnia kellett mind neki, mind Harryéknek. A lány
kérdésének ugyanis semmi köze nem volt sem a kurtafülű pikkelydenevérekhez, sem
Malfoyhoz.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kimehetek a mosdóba? – Ron majdnem
kiesett a padból a mondat hallatán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát ezzel aztán jól visszavágsz
Malfoynak! – morogta felháborodva.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Öö… persze, menj csak – dörmögte kissé
elkenődve Hagrid, mire Hermione otthagyva háborgó barátait kiballagott a
teremből.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mégis mit akar? Visszafelé lefröcsköli
Malfoyt vízzel? – füstölgött Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne aggódj, Weasley, a barátnőd
bizonyára mindjárt visszajön – duruzsolta mögöttük Malfoy.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry inkább már hátra sem fordult. Megpróbálta kizárni a fejéből a mardekáros
gúnyos megjegyzéseit, illetve az azt követő vihogást, és csak Hagridra
figyelni. Ez azonban kifejezetten nehéz feladatnak bizonyult – már attól
megfájdult a nyaka, ha ültében felnézett a föléjük magasodó vadőrre. Ron
természetesen tovább morgolódott mellette, de hogy Malfoyra vagy Hermionéra
volt-e dühösebb, azt már nehéz lett volna eldönteni. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Barátjuk végül tíz perc múlva tért vissza – igencsak csalódott ábrázattal.
Mikor leült melléjük, Ron tüntetőleg hátat fordított neki, míg Harry kíváncsian
pillantott a fancsali arcú Hermionéra.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mi történt? – kérdezte kíváncsian.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem érdekes – csóválta a fejét a lány.
– Csak azt hittem, sikerül móresre tanítanom Malfoyt, de nem jött össze a
tervem.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A mondat hallatán Ron félig visszafordult, de úgy tett, mint aki rettentően
érdekesnek találja a kurtafülű pikkelydenevérek fülpucolási technikájáról szóló
képekkel illusztrált tankönyvi bekezdést. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Milyen terved? – faggatózott tovább
Harry. Igazán kíváncsi volt, hogy mit ötlött ki Hermione Malfoy
elhallgattatására. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Reggel, a könyvtárból visszajövet láttam,
hogy Azharus a gyengélkedő előtt fekszik, és gondoltam, ha még most is ott van,
akkor behívhatnám az órára, és akkor Malfoynak rögtön elmenne a kedve az aljas
megjegyzéseitől, de…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kár, hogy már nem volt ott! – ütött a
levegőbe mérgelődve Ron, aki immár teljesen feléjük fordult, és úgy tűnt,
Hermione tervét hallva, gyorsan megbocsátott neki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ki mondta, hogy nem volt ott? –
kérdezett vissza bosszankodva a lány.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát akkor mi történt? – Ron értetlenül
pislogott barátjára.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ott volt, de mikor megkértem, hogy
jöjjön velem, rám se hederített – mesélte Hermione, majd kissé megborzongva
folytatta –, majd mikor közelebb mentem hozzá, rám morgott, még vicsorgott is.
Nagyon ijesztő volt…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Biztos vagy benne? Lehet, hogy csak
félreértetted… – Harry hitetlenkedve csóválta a fejét.<br />
– Vagy csak vicsornak nézted a vigyorát
– vonta meg a vállát Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vicsorgott – jelentette ki
határozottan Hermione, és ismét borzongás futott végig a testén. – Még felém is
kapott, mikor még közelebb mentem hozzá. Hatalmas karmai vannak.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De vajon miért viselkedett így? –
Harry nem igazán értette, mi válthatta ki ezt a reakciót a nagymacskánál, ami
azelőtt kifejezetten barátságos volt velük. Talán Dumbledore-nak igaza volt,
mikor év eleji beszédében felhívta rá a figyelmüket, hogy Azharus nem holmi
házi kedvenc.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem léptél rá véletlenül a farkára? –
kérdezte Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Most, hogy mondod Ronald, lehetséges,
hogy nem vettem észre azt az apró, mindössze két méteres ezüst farkat, és
véletlenül rátapostam – sziszegte bosszúsan Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jól van, na – morogta Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Talán csak rossz a kedve – vetette fel
Harry, bár ebben maga sem hitt igazán.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bármi is legyen az oka, jobb, ha békén
hagyjuk – mondta komoran Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A szerdai dupla jóslástanon Harry
az asztalra bukva, unottan figyelte az előtte táncoló vöröses lángnyelveket.
Odakint hiába zuhogott az eső napok óta, a padlásszobában rekkenő hőség
uralkodott, amit az erős fűszeres illat csak még elviselhetetlenebbé tett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Gyerünk, mondj már valamit! – unszolta
Ron. – Trelawney mindjárt ideér.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Barátjának igaza volt. A kendők sokaságába burkolt tanárnő búgó hangja egyre
közelebbről hallatszódott, ahogy a kerek puffokat kerülgetve az asztalok között
mászkált. Harry nagyot sóhajtva feltápászkodott.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jövő héten rálép a lábadra egy csíkos veréb
– bökte ki az első dolgot, ami eszébe jutott, mire Ron a markába röhögve
lendületből lefejelte az asztal szélét. Erre azonban Trelawney érdeklődve
felkapta a fejét, és sietve odacsoszogott a két fiúhoz. Gyöngysorai minden
lépésénél összezörrentek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mi történt, kedvesem? Mit láttál? –
kérdezte Ronhoz fordulva, aki a nevetéstől (vagy a fájdalomtól) könnybe lábadt
szemmel, kissé zavarodottan nézett fel a jósnőre. Trelawney bizonyára azt hitte
Ron látott valamit a sistergő tűzben.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem kell megijedned – búgta rejtelmes
hangon, és megigazította vastag szemüvegét, amely a sokszorosára nagyítva
szemeit, egy mindig csodálkozó rovar ábrázatát kölcsönözte neki. – A barátod
halálát láttad, jól gondolom? </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry már arra sem vette a fáradtságot, hogy közbeszóljon. Unottan az asztalra
könyökölt, bár kissé csodálkozott, hogy Trelawneynak idén csak most jutott
eszébe megjósolnia Harry korai, elkerülhetetlen és egyben rendkívül fájdalmas
halálát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, én nem – ellenezett Ron, miközben
könnyeit törölgette. – Én csak…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne félj, kedvesem! – búgott tovább
Trelawney. – Az igazságtól nincs semmi félnivalód. Mondd csak el, mit láttál!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry látta, hogy a teremben minden arc feléjük fordul. Remek – morogta
magában.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én nem láttam… – rázta a fejét Ron, de
Trelawney közbevágott:</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://31.media.tumblr.com/45574710c24b40e9b4715d3e26dbbd33/tumblr_mg17heCz9P1ruljjzo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://31.media.tumblr.com/45574710c24b40e9b4715d3e26dbbd33/tumblr_mg17heCz9P1ruljjzo1_500.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tudom, hogy nehéz, de attól, hogy nem
fogadod el, a jövő nem változtatja meg az útját – mondta, majd odahúzott egy
puffot Ron és Harry közé, és az előtte vonagló lángnyelvre meredt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ron kérdőn pillantott Harryre, mire az csak lemondóan legyintett.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ó, már látom is – szólalt meg
rejtelmes hangon Trelawney. – Nos, igen, nem csodálkozom, hogy megijedtél
attól, amit láttál. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Többen felálltak, körülállták Harryék asztalát, és kíváncsian méregették a
vörösen izzó lángot. Mások, például Dean és Seamus, a helyükön maradtak, és a
röhögéstől fuldokolva figyelték a dülledt szemű tanárnőt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egy házat látok az erdő mélyén. Ó,
szegény gyermekem – sóhajtott fel színpadiasan Trelawney. – A házat lángok
borítják…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ezt már Ron se bírta tovább, és
röhögő görcsét elfojtva, újfent az asztalra bukott – Trelawney ezt bizonyára a
gyász jeleként érzékelte, és együtt érzően megveregette a fiú vállát. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sehol egy kiút. Borzalmas halál –
búgta túlvilági hangon a jósnő. – Borzalmas.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Lavender és Parvati őszinte sajnálattal a szemükben pillantottak Harryre,
akinek azonban jelenleg az volt a legnagyobb gondja, nehogy Trelawney képébe
nevessen. Lángokban látott égő ház… azért ennél eredetibbet is kitalálhatott
volna.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Csütörtök este aztán újfent
elérkezett az ideje, hogy Solomon felolvassa hírhedtté vált listáját. A diákok
már közel sem hőbörögtek annyit, mint év elején, de azért akadtak jó néhányan –
élükön a Weasley ikrekkel – akik, minden lehetséges módon tüntettek a lista
ellen. Megbűvölt röplapokat osztogattak a folyosókon, amelyek ha tanári kézbe
kerültek papírrepülővé hajtogatták magukat, és kiszálltak a legközelebbi
ablakon, esténként kupaktanácsokat tartottak a Griffendél klubhelyiségében
arról, hogyan szabotálják Solomon listakészítését. Még külön
„felügyelő-figyelőket” is kineveztek, akiknek jelentést kellett tenniük Solomon
minden lépéséről – ez azonban igencsak nehéz feladatnak bizonyult, a férfi
ugyanis még mindig ritka látványnak számított a folyosókon.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry az előző hónapokhoz képest, immár nyugodtabban állt a listához (amihez
nagyban hozzájárult a Solomonnal való személyes találkozása is), így már nem
rándult görcsbe a gyomra, mikor vacsora után a felügyelő szólásra emelkedett. A
nagyteremre azon nyomban mély csend telepedett, csupán a kint dörgő ég hangja
visszhangzott a falak között.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mivel a következő hónapban van
karácsony – kezdte a megszokott stílusban Solomon –, ezért úgy döntöttem,
decemberben eltekintek a büntetéstől, és senki nem kerül eltiltásra. További
szép estét! – fejezte be mosolytalan arccal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A hír hallatán, a nagyteremben üdvrivalgás futott végig a padok között. Többen
felállva tapsoltak, néhány elsős pedig még ugrált is örömében. Harry
csodálkozva figyelte Solomont. A felügyelő rideg arckifejezéssel vetett rájuk
egy pillantást, majd távozott a tanári asztal mögött lévő ajtón. Ha pár hete
nem találkozott volna vele személyesen, most biztosan azt hinné, hogy a
férfiból kihalt mindenféle érzelem. Hogy lehet még egy ilyen jó hírt is így
közölni? Mintha csak egy mosópor reklámot olvasott volna fel… Úgy tűnt,
Hermionénak is hasonló gondolatok járnak a fejében. A lány ugyan megengedett
magának egy apró mosolyt, de ő is elgondolkodva bámulta az ajtót, amin Solomon
pár másodperce távozott. Ron és az ikrek ezzel szemben egy cseppet sem
zavartatták magukat, és jóízűen kacagva koccintottak tökleves poharaikkal.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Talán csak próbálja, tudjátok…
elfogadtatni magát – találgatott Hermione, mikor már mindhárman a kandalló
körül ücsörögtek kedvenc foteljeikben. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.roxfort-varazslo-kepzo.eoldal.hu/img/picture/46/gryffindor_common_room.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://www.roxfort-varazslo-kepzo.eoldal.hu/img/picture/46/gryffindor_common_room.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Láttad az arcát, mikor beszélt? –
hitetlenkedett Ron. – Az az ember nem arra vágyik, hogy elfogadjuk. Szerintem
csak Dumbledore ráparancsolt, hogy decemberre függessze fel a kis listáját.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Lehet, hogy igazad van – merengett
Harry, és elfordította tekintetét a kandallóban lobogó tűzről. Elege volt már a
lángok bámulásából.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már, Harry! Ezt te sem
gondolhatod komolyan! – csóválta a fejét Hermione. – Gondoljatok bele, milyen
rossz lehet neki! A munkájából adódóan majd minden diák utálja, nem lehet
könnyű így itt élnie.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyanezt Pitonról is elmondhatjuk, de nem
úgy tűnik, mintha őt ez fikarcnyit is zavarná. És tájékoztatásul közlöm, nekem
semmi bajom nem volt Solomonnal, amíg el nem kezdett listát gyártani – morogta
Ron. – Egyébként is, mit kell ezen vitatkozni? A lényeg, hogy decemberben
mindannyian lemehetünk Roxmortsba!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-46007024795784198112013-08-27T16:47:00.001+02:002013-08-27T16:47:11.043+02:00Hamarosan!Sziasztok!<br /><br />Nos, úgy hiszem, hosszas próbálkozások után, végre elégedett vagyok az oldal kinézetével. Juhéé... :)<br />Az új fejezet már a bétámnál van, így hamarosan azt is olvashatjátok. A Vihar előtti csend címet kapta... lehet találgatni miért :P Addig is szép napot! Élvezzétek ki még a nyár utolsó napjait!<br /><br />Raven<br /><br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-11878022479173380072013-08-08T17:09:00.004+02:002013-08-08T17:09:59.609+02:00Készülőben...Sziasztok!<br />
<br />
Nos, mint látjátok, lassan de biztosan haladok a design átalakítással... Ugyanez vonatkozik a következő fejezetre is. Készülőben van, és ha minden igaz jövőhéten már olvashatjátok is. Bocsesz a késedelmekért, de ebben a melegben nehezebben megy az írás. A múzsám bizonyára nyaral...:)<br />
Húh, azt pedig még nem is említettem, hogy a történet harmadik helyezést ért el egy blogversenyen! Hurrá!<br />
<br />
Szép napot!<br />
<br />
Raven<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTWtCQ5lY-GVwXTvNtqnBhqKPLXHPJ2uDMLyoK5qZxAB-VGL1O5l3gxNVIfPk8ISeZLdKJvpr4Ly82EPggMkYZwa5C1toghxLLuYgJjR_SBHxePWtTV9ZWI68yDs7dzSudgOTgDTNAgk-O/s320/ravendij.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhTWtCQ5lY-GVwXTvNtqnBhqKPLXHPJ2uDMLyoK5qZxAB-VGL1O5l3gxNVIfPk8ISeZLdKJvpr4Ly82EPggMkYZwa5C1toghxLLuYgJjR_SBHxePWtTV9ZWI68yDs7dzSudgOTgDTNAgk-O/s320/ravendij.JPG" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-29012855024043928922013-07-31T17:51:00.001+02:002013-07-31T17:51:49.098+02:00Design + ZoéSziasztok!<br />
<br />
Nem tudom, ki járt erre többször is a napokban, de az láthatta, hogy a háttér és a fejléc elég sokszor cserélődött. Nos bevallom, nem vagyok egy nagy design-guru, és a fejléc készítés sem az erősségem (a jelenlegi darab sem marad sokáig), így kérlek nézzétek el nekem ha a háttér és a fejléc nem igazán klappol. És utólagos elnézését kérem annak, akit ez zavart az olvasásban! ;)<br />
Na de, hogy ne maradjunk friss nélkül, bemutatom a kedves Zoé Bloodworth Nequamot! A hölgy még egy ideig nem fog szerepelni, de ha már megemlítettem... :)<br />
<br />
Szép délutánt!<br />
<br />
Raven<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj51rfjgAMGpPjnhOarg_jvbJdrSxE3gyaAuYF2_8exINByhr51BTkFh5inLENOwBA5DAdI_fH5YiIC7dDaoib3qMCfNkxFI8X7axx1agCgtAE9OLcfgLBC2iwI1msy0AO98xQ5P1EHBgAI/s1600/Zo%C3%A9+Bloodworth+Nequam.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj51rfjgAMGpPjnhOarg_jvbJdrSxE3gyaAuYF2_8exINByhr51BTkFh5inLENOwBA5DAdI_fH5YiIC7dDaoib3qMCfNkxFI8X7axx1agCgtAE9OLcfgLBC2iwI1msy0AO98xQ5P1EHBgAI/s1600/Zo%C3%A9+Bloodworth+Nequam.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Zoé Bloodworth Nequam</td></tr>
</tbody></table>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-75099160666948340762013-07-28T18:16:00.000+02:002013-07-28T18:16:33.811+02:00Bastian és FabianSziasztok!<br />
<br />
A mai napon frissítettem a Saját karakterek modult, amit ha felkerestek, érdekes infókat tudhattok meg a mi jó kedélyű auror párosunkról. :)<br />Kellemes olvasást!<br />
<br />
RavenAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-66488371743865482432013-07-27T19:47:00.002+02:002013-07-27T19:47:45.108+02:00Háttérinfó #2Sziasztok!<br />
<br />
Ma ismét háttérinfót hoztam, ezúttal a könnyező kaméleonokról tudhattok meg egy kicsit többet. Vagyis megismerhetitek Zhoko ük-ük-ük-ük-üknagyapjának történetét! :)<br />Jó olvasást!<br />
<br />
RavenAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-26248568580133839622013-07-26T11:45:00.002+02:002013-07-26T11:45:24.391+02:00HáttérinfóSziasztok!<br />
<br />
Amint látjátok, megnyitottam a "Háttérinfó" nevezetű menüpontot, ahol háttéranyagokat (ki gondolta volna?) találhattok a történettel kapcsolatban. Ma feltöltöttem a szikrakészítők történetét, de a jövőben folyamatosan jönnek még újabb anyagok és kiegészítések, a következő például a könnyező kaméleonokról fog szólni. Ha bármilyen kérdésetek, kívánságotok van, írjatok nyugodtan! :)<br />Szép napot!<br /><br />RavenAnonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-66373598052473271272013-07-25T14:41:00.001+02:002013-08-26T15:53:54.808+02:00HP XVII. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
<br />
XVII. fejezet: Roxmorts őrei<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry az elkövetkező napokban igyekezett kerülni
Colint – jobban, mint azelőtt. Úgy érezte, ha összefutna a fiúval, akaratlanul
is kitekerné a nyakát. Ha ez nem lett volna elég, Angelina elől is bujkálnia
kellett, a lány ugyanis csapatkapitányi kötelességének érezte, hogy megpróbálja
azt, ami ezeddig Mrs. Weasley-nek sem sikerült: jó útra terelni Fredet és
George-ot. Ebbe Harryt is be kívánta vonni, aki hiába magyarázta neki, hogy
esélye nincs e nemes végcél elérésére – a lány nem adta fel. Még McGalagonyt is
megkérte, hogy beszéljen a fejükkel – aki, mint szigorúan-lelkes kviddics
szurkoló, természetesen bele is egyezett. Ennek eredményeként Harry, Fred és
George egyik péntek este húsz hosszú percen keresztül hallgatták házvezetőjük
fejtágítással egybekötött fejmosását. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry első idei kviddics edzésén megtartották a csapat két ideiglenes
terelőjének válogatását is. A jelentkezők egytől-egyig magabiztosan szálltak
fel seprűjükre, ám mikor Angelina a levegőbe engedte a gurkókat, teljesen
csődöt mondtak. Volt, aki ötödik próbálkozásra sem találta el a goromba labdát,
de olyan is előfordult, hogy valaki inkább menekült előle, minthogy elütötte
volna. Több jelentkezőt a gyengélkedőre is kellett kísérni – a gurkók azelőtt
eltalálták őket, mielőtt az ütőjüket felemelhették volna. Végül a végtelennek
tűnő edzés után a hetedikes Tom Wrightra és Graham Burke-re esett a választás.
A válogatás alatt egyszer sem estek le a seprűjükről, és még a gurkókat is
sikerült eltalálniuk nagyritkán – ami ez esetben kirívóan jó teljesítmények
számított. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry az edzéseken úgy szárnyalt, mint soha azelőtt. Úgy érezte, az az energia,
amit nem volt alkalma felhasználni októberben, most dupla lendületet adott
neki. Olyan könnyedén cikázott a többi játékos között, mintha ott sem lennének.
Nem érdekelte a csípős őszi idő, vagy az arra tévedő fújoló mardekárosok
zajongása. Egy dolog számított csupán: újra a Tűzvillámján szelhette a levegőt.
Angeline nem győzte dicsérni a teljesítményét.<br />
– Gyönyörű fordulás, Potter! Csak így
tovább! Ha élesben is így szerepelsz majd, az ellenfelünknek esélye sem lesz!<br />
Mindenki nagy örömére Dean is rálépett a fejlődés ösvényére, és egyre
eredményesebben hárította Angelina, Katie és Alicia dobásait. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A csapat második meccsét végül a hónap végére írták ki a Hugrabug ellen. Harry
ezúttal boldogan bandukolt az öltözők felé az összecsapás előtt. Egyáltalán nem
volt ideges, sőt, inkább várta a pillanatot, mikor végre a magasba emelkedhet a
seprűjén. Ezzel azonban nem mindenki volt így a csapatban. Dean idegesen
járkált fel s alá az öltözőben, két új terelőjük pedig egymást támasztva,
holtra vált arccal várta a meccs kezdetét. Angelina sem volt épp rózsás
hangulatban, még beszédet sem tartott, ahogy azt elődje, Oliver mindig tette.<br />
Mikor aztán kivonultak a pályára, s felhangzott Madam Hooch sípja, Harry, mint
a nyíl, úgy lőtt ki a levegőbe. Az ősz ezúttal megkegyelmezett mind a
játékosoknak, mind a népes szurkolótábornak, és kellemes napfénnyel hintette be
a tájat. A szél sem fújt, a Tiltott Rengeteg fái mozdulatlan figyelték a levegőben
repkedő két csapat összecsapását. Harry a cikesz után kutatva szelte a levegőt
a többiek felett. Ugyanezt tette a Hugrabug fogója is – bár jóval lassabban. Harry
fél füllel azért hallgatta Lee Jordan kommentárját, miszerint Katie máris
megszerezte a vezetést a csapatnak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
–… hogy a szalamandra egye meg, mi a
fenét művel Burke azzal az ütővel? – tört ki hirtelen Lee-ből. – Kis híján
leütötte Aliciát a seprűjéről! A gurkókat ütögesd haver, ne a csapattársad!
Elnézést, tanárnő, de ez a…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry a mondat végét már nem hallotta (bár nagyon is el tudta képzelni), ekkor
ugyanis kiszúrta a pálya </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://24.media.tumblr.com/tumblr_m5h1xq6iJk1r4l6o0o1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="106" src="http://24.media.tumblr.com/tumblr_m5h1xq6iJk1r4l6o0o1_250.gif" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">közepén repkedő aranycikeszt. Süvítve indult az apró
labda irányába, és mielőtt a Hugrabug fogója akárcsak megfordíthatta volna a seprűjét,
Harry markában már ott ficánkolt a cikesz. Boldogan emelte a magasba az
aranylabdát, mire a griffendéles szurkolótábor dobhártyaszaggató ünneplésbe
kezdett.<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elkapta! – üvöltötte Lee. – Harry
Potter elkapta a cikeszt! Ezzel a Griffendél győzött 160-0-ra!<br />
<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A meccs után Harry még napokig fogadta a
gratulációkat. Mint az kiderült ugyanis, rekordot döntött: a Roxfort
történetében ő kapta el leggyorsabban az aranycikeszt a sípszó megszólalása
után. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dumbledore igazán adhatna valami díjat
ezért! – Ron még a következő héten is erről beszélt. – Elvégre rekordot
döntöttél! A mugliknál ilyenkor szokás valami díjat kapni, nem igaz, Hermione?
Legalább egy oklevelet, vagy mit tudom én…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jaj, ne! – nyögött fel mellettük
Hermione, a hirdetőtáblát tanulmányozva. – Most lesz a roxmortsi hétvége.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hogy érted, hogy jaj, ne? – Ron
megütközve nézett a lányra. – Inkább juhé, végre lemehetünk Roxmortsba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, mert hétfőre el kell készítenem a
számmisztika esszémet. És még a bűbájtan jegyzetet sem fejeztem be! – Azzal
Hermione kétségbeesetten felviharzott a lányok hálótermébe.<br />
Ron fejcsóválva nézett utána.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Néha azt hiszem, ezt már kezeltetnie
kéne.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0iJQyPDLSXYLPufF58DrNslfFL4GULPhM6tMdG_SVT-r-IFpMbcsEZ4DtMWHBOmVVJ-kSG01SsogTFQj6aK5OEp3NY7YqpjCUNsbluNmAgYOnlYX1usaWqh0ZfRB-odBKeWTugjpuH4OT/s320/honeydukes+candy+shop.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="132" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj0iJQyPDLSXYLPufF58DrNslfFL4GULPhM6tMdG_SVT-r-IFpMbcsEZ4DtMWHBOmVVJ-kSG01SsogTFQj6aK5OEp3NY7YqpjCUNsbluNmAgYOnlYX1usaWqh0ZfRB-odBKeWTugjpuH4OT/s200/honeydukes+candy+shop.jpg" width="200" /></a></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Szerencsére kiderült, hogy Hermione „lecke-válsága”
mégsem volt olyan súlyos, mint ahogy azt a lány először gondolta, így aztán
szombat délelőtt már nyugodtan válogathattak a Mézesfalás plafonig érő
kínálatából. A roxfortosok által kedvelt bolt telis tele volt ínycsiklandó
nyalánkságokkal. Különböző színű és formájú cukrok, karamelltömbök, a muglik
számára ismeretlen édességek, és százféle csokoládé, melyek nem csak ízükben
különböztek. Akadt köztük olyan, amitől elfogyasztójának egy időre befeketedtek
a fogai („Garantált a sötét vigyor!”), vagy olyan, amiből, ha az ember egy
kockát is evett, utána órákig bármit is kóstolt, azt csokoládénak érzett –
legyen az fűszeres oldalas, vagy csak egy fej saláta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ezt még nem is kóstoltam. – Ron
érdeklődve tanulmányozott egy méregzöld színű gumicukorszalagot az „Újdonságok”
feliratú polcnál. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Végül, több mint egy órányi nézelődés után, Harry vett egy csomag színes
rágcsálnivalót, Hermione bezsebelt pár csokibékát és mézes cukrot, Ron pedig vásárolt
egy csomagot az újdonságokból.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Most hová? – kérdezte a fiú egy kék
gyík formájú édességet majszolva. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elnézhetnénk a Szellemszállás felé –
vetette fel az ötletet Harry, de Hermione a fejét rázta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az a falu végén van. Inkább üljünk be
a Három Seprűbe!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Miért baj az, ha a Szellemszállás a… –
Harry mielőtt befejezte volna saját kérdését, már tudta rá a választ.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már, Hermione! – tört ki kissé
felháborodottan. – Komolyan azt hiszed, hogy valaki rám veti magát valamelyik
kirakat mögül?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én csak arra utaltam, hogy szívesen
innék egy üveg vajsört – tért ki a válasz elől Hermione, majd elindult a Három
Seprű bejárata felé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Na persze – morogta Harry, de azért
lopva körülnézett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A kocsma dugig volt emberekkel, Madam Rosmerta
eszeveszett tempóban rohangált az asztalok között, hogy az összes vendégét
kiszolgálhassa.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Annak a mihaszna Elbertnek is pont ma
kellett szabadságra mennie – dühöngött magában, miközben elsietett Harryék
mellett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nézzétek, ott van még hely – mutatott
a helyiség másik felébe Hermione. Az üres asztalt egy jókora italtócsa
borította, de a lány egy varázsigével és egy pálcasuhintással letisztította a
kopott bútordarabot.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://farm5.staticflickr.com/4130/5033081624_56fbdbd3eb_z.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://farm5.staticflickr.com/4130/5033081624_56fbdbd3eb_z.jpg" width="131" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remek – motyogta Ron, majd lehuppant
az egyik székre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ülj csak le nyugodtan! – szólalt meg
Hermione epésen. – Majd én rendelek. – Azzal a kocsmában fel-alá szánkázó Madam
Rosmerta után eredt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egész finom ez a zöld izé – jegyezte
meg Ron, mint aki észre se vette Hermione sértődött hangsúlyát. – Nem kóstolod
meg? – kérdezte Harryt, és felé nyújtott egy zöld szalagdarabot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem kösz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione alig egy perc múlva vissza is tért – üres kézzel. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Madam Rosmerta azt mondta még legalább
húsz perc, míg megkapjuk az italainkat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak kibírjuk – vont vállat Harry, a
mellettük lévő asztalnál ülő vendégek felé pillantva. Hermione eszébe jutatta
keresztapja és Lupin szavait, így önkéntelenül is azon kapta magát, hogy
tüzetesebben megnézi a körülöttük mozgó varázslókat és boszorkányokat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Addig mondjuk… – Ron mondanivalójának
további részét hallva Harry meglepetten kapta fel a fejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tessék? – kérdezett vissza meghökkenve
Hermione is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Né kasc tza matdnom, ygoh gidda
knántahzumakmálliv. Nav malán akcok. – Ron kérdő tekintettel nézett végig
barátain. – Im nav?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ron egy szót sem értünk abból, amit mondasz
– szólalt meg kissé ijedten Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Im za, ygoh yge tózs mes ketetré?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem értjük, amit mondasz – ismételte
meg Harry. – Mintha nem… mintha egy másik nyelven beszélnél…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Késset? – Ron értetlenséggel, vegyes
türelmetlenséggel ráncolta a homlokát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Á, te is megkóstoltad a visszatekerő-cukorszalagot?
– kérdezte egy jókedvű, és egyben igencsak ismerős hang Harry háta mögül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Bastian Bloodworth széles vigyorral az arcán biccentett a felé forduló fiúnak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szervusz, Harry! – kacsintott a
mellette álló mosolygós tekintetű Fabian is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Üdv – köszönt vissza Harry
bizonytalanul a két varázslónak. Bizonyára ők azok a bizonyos őrök, akiket
Sirius említett – eszmélt fel magában. Ezek szerint nem tévedett nagyot, mikor
annak idején azt gondolta, hogy a sarkában lesznek abban a pillanatban, ahogy
belép Roxmortsba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Megengeditek, hogy csatlakozzunk? –
kérdezte Bastian udvariasan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Persze – bólintott Harry. – De nincs
elég szék…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Mire azonban befejezte a mondatot Fabian már egy apró pálcamozdulattal
elővarázsolt két egyszerű ülőalkalmatosságot. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jaj, milyen neveletlenek is vagyunk –
csóválta fejét Bastian, miközben letelepedtek Harryvel szemben. – A nevem Bastian
Bloodworth – fordult Hermione és Ron felé. – Ő pedig itt Fabian Nequam. Ti
pedig bizonyára Hermione Granger és Ron Weasley. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Fabian biccentett a két gyerek felé, mire Ron érthetetlenül motyogott valamit,
Hermione pedig feltűnően pirospozsgás arccal elmormolt egy „örvendek”et. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem isztok semmit? – kérdezte
meglepetten Bastian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ron megpróbált válaszolni, de csak érthetetlen szavak hagyták el a száját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Most egy ideig még ne próbálj meg
beszélni – javasolta Fabian. – A visszatekerő-gumiszalagtól minden szót
visszafelé ejtesz ki. Nem kell aggódni, viszonylag rövid időn belül elmúlik a
hatása – tette hozzá, Ron rémült arca láttán.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval, italok?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Madam Rosmerta azt mondat, még várnunk
kell – felelte Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Értem. – Bastian arcán ravasz mosoly
suhant át. – Ebben az esetben… – Körbepillantott, majd a megfelelő pillanatban
finoman elkapta a pont mellettük elsiető Madam Rosmerta karját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szép napot Rosmerta, drágám – köszönt
mézesmázos hangon.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bastian… oh és persze Fabian. Ezen a
héten már másodszor, szinte már elkényeztetnek… <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A boszorkány szavai most lágyabban csengtek a megszokottnál, és Harry lemerte
volna fogadni, hogy az arca immáron már nem csupán az ide-oda futkosástól
piroslik.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jönnénk mi többször is, ha lenne rá
alkalmunk – csevegett tovább Bastian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg6OR5u7B7pSAZ4b5URvaOR0Ds-ir8sC9qk7l0Vu6ae3xRP2mnXhiCZC0TefqhK0ZQzdE_wORBUvjFp-r_oBknp1cv3PHqjr3rWZ6ixjHgHtWtfkAnuIv-exzQ57K8g3llgvAyCRyGC2ii/s1600/ff.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="198" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjg6OR5u7B7pSAZ4b5URvaOR0Ds-ir8sC9qk7l0Vu6ae3xRP2mnXhiCZC0TefqhK0ZQzdE_wORBUvjFp-r_oBknp1cv3PHqjr3rWZ6ixjHgHtWtfkAnuIv-exzQ57K8g3llgvAyCRyGC2ii/s200/ff.jpg" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">– Meghiszem azt. – Madam Rosmerta, a
mindig délceg és határozott asszonyság, egy pillanat alatt változott át zavartan
pislogó, félénk hölgyeménnyé. <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rosmerta kedvesem, legyen olyan
szíves, és hozzon nekünk két pohárka lángnyelv whiskey-t, fiatal barátainknak
pedig… – itt Harryre pillantott – Mit innátok?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vajsört. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remek, szóval fiatal barátainknak
pedig három korsó vajsört – fejezte be a rendelést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry csak most vette észre, hogy Bastian még mindig Madam Rosmerta karján
tartja a kezét, a boszorkányon azonban egyáltalán nem látszott, hogy zavarta
volna az érintés.<br />
Kérdőn pillantott barátaira, de a jelenleg normális beszédre képtelen Ron csak
a vállát vonogatta, míg Hermione ámulattal átitatott tekintettel figyelte a
cseverésző Bastiant. Fabian a szemét forgatva kuncogott társa mellett – úgy
tűnt, a jelenet egyáltalán nem szokatlan számára.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Máris hozom – pihegte Madam Rosmerta,
majd elsietett a pult irányába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szegény teremtés – csóválta a fejét a
vigyorgó Fabian. – Igazán leszokhatnál már erről.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bizonyos képességek azért adattak meg
nekünk, hogy használjuk – jegyezte meg Bastian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendkívül fennkölt – nevetett Fabian.
– Ki mondta?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én – húzta ki magát színpadiasan
Bastian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Milyen képesség? – Harry nem bírta ki,
hogy ne tegye fel a kérdést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nos, fogalmazzunk úgy, hogy felmenőim
között szerepelt egy különleges tulajdonságokkal felruházott egyén, akiktől én
is örököltem bizonyos képesség…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A bájolgást én nem nevezném
képességnek Bastian – szólt közbe Fabian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bájolgást? – Harry és barátai
értetlenül néztek a két varázslóra. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én inkább a meggyőzés képességének
hívnám – magyarázta Bastian. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Fabian hangosan megköszörülte a torkát, és Harry biztosan hallani vélte, hogy a
varázslónak a „bájgúnár” szó hagyja el a száját. Bastian oda sem fordulva
legyintett rá, majd folytatta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Befolyásolni tudom bizonyos emberek
döntéseit és érzéseit.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A „bizonyos emberek” kifejezés alatt
természetesen nőket kell érteni – jegyezte meg Fabian. – Csakhogy félreértés ne
essék…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Úgy érzem, elöntött a féltékenység,
drága Fabian – duruzsolta Bastian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Féltékeny a véla dédanyád! – mordult
fel Fabian. – Zoé ki is átkozna a kerti törpék közé… Már így is nehezen viseli,
hogy keveset vagyok otthon. <br />
<br />
– Ki az a Zoé? – kérdezte Harry
kíváncsian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A felesége – felelte barátja helyett
Bastian, majd Fabianhoz fordulva folytatta. – Hidd el, én hamarabb változtatnálak
kacsacsőrű emlőssé, minthogy Zoé megtudná. Egyébként majd megenyhül. Terhesen
minden nő veszít egy kicsit a tűrőképességéből, Zoé meg aztán különösen nehéz
eset.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te aztán biztos tudod – mondta kissé
gunyoros hangon Fabian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én ne tudnám? – kérdezte vissza
nevetve Bastian. – Elvégre az én húgom.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És itt is vannak az italok. Három
vajsör a fiataloknak, két lángnyelv whiskey az uraknak – Madam Rosmerta letett
eléjük egy jókora tálat. – Csak szóljanak, ha mást is szeretnének!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azonnal Rosmerta, kedvesem. – Bastian még
megajándékozta egy félszeg mosollyal a boszorkányt, aki ezek után feltűnően
nagyokat sóhajtva távozott Harryék asztalától. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ze sroyg tlov – szólalt meg Ron, majd
barátai kérdő tekintetét látván, a hangsúlyából ítélve valami igencsak cifrát
mondott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne aggódj, eddig sosem bizonyult
maradandónak a hatása – próbálta vigasztalni Bastian, ám épp az ellenkezőjét
érte el. Ron elkeseredett arckifejezéssel az asztalra bukott, és nem próbált
meg többet megszólalni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry, most, hogy alkalma nyílt rá, érdeklődve nézett végig a két fiatal
varázslón. A két férfi húszas évei végén járhatott, ám szemükben gyermeki
csintalanság csillogott. Bastian egy fél fejjel magasabb, és szikárabb volt
barátjánál, míg a szőke Fabian szélesebb vállakkal büszkélkedhetett. Bastian
jóképűsége már-már a fiatal Siriuséval vetekedett – ha nem tett túl rajta.
Harry biztosra vette, hogy ez is nagyban hozzájárult a varázsló „bájolgási”
tehetségéhez, és egyben Madam Rosmerta és Hermione pirospozsgás arcához, és
szokatlan viselkedéséhez. A két varázsló mugli ruhájukat ezúttal sötét talárra
cserélte. Egy valami azonban hiányzott a képből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hol van a kaméleon? – bökte ki végül
Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Zhoko alszik – felelte Bastian, és
talárja zsebére mutatott, mintegy meghatározva a kaméleon jelenlegi
tartózkodási helyét. – De bizonyára örömmel hallaná, hogy a híres Harry Potter
emlékezett rá. Büszke egy jószág.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Megtalálták már a halálfalókat? –
Hermione gyors témaváltása egy pillanatra ledöbbentette az asztaltársaságot –
még Ron is felkapta a fejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Talán jobb lenne, ha ezt nem itt
beszélnénk meg – jegyezte meg Bastian komoran.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Megoldható. – Fabian lopva
körbepillantott, majd intett egyet a pálcájával (Harry azt se vette észre,
mikor vette elő), és elmormolt magában egy rövidke varázsigét. – Így már senki
nem hall minket – jelentette ki elégedetten a művelet végeztével.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bocsánat a kérdésért, én nem… – szabadkozott
Hermione, de Bastian leintette.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Semmi gond. Én kérek elnézését a
modorom miatt. Tudjátok, mostanában kissé feszültebbek vagyunk a megszokottnál.
Arnouldot, te a nyáron találkoztál vele Harry – biccentett a fiú felé –, múlt
héten kirúgták a minisztériumból. A főnöke rajta kapta amint a régi akták
között kutakodott. Persze, Caramelnek több se kellett, amint a fülébe jutott a
dolog, rögtön menesztette szegény flótást. Így aztán csak Arthur, Fabian és én
maradtunk a minisztériumban, akik hisznek Dumbledore-nak, ezért kétszer olyan
óvatosnak kell lennünk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ami a kérdésedet illeti – vette át a
szót Fabian –, nem, még nem találtuk meg őket. De nem kell aggódnotok, a
környékre még nem tették be a lábukat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én nem aggódom – jegyezte meg Harry
könnyed hangsúllyal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Pedig nem ártana – pirított rá
Hermione. Úgy tűnt, visszatért a bátorsága, amit Bastian és Fabian feltűnésével
mintha elvesztett volna egy rövid időre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hermione, te is hallottad! Nem jártak
itt – ellenkezett Harry. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Eddig! – sziszegte a lány, és úgy az
asztalra csapta vajsörös korsóját, hogy az ital fele a bútorra loccsant.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Talán beszélgessünk kellemesebb
témáról – vetette fel Fabian. – Higgyétek el, semmi fontos nem történt, mióta
találkoztatok Siriusszal és Remusszal. Igen, természetesen tudunk róla – mondta
Harryék csodálkozó arcát látva.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Harry, hallom rekordot döntöttél a
legutóbbi kviddics meccsen. – Úgy tűnt, Bastian megpróbál békésebb témák felé
evickélni. – Hány percbe telt pontosan, hogy elkapd a cikeszt?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Négy perc két másodperc – felelte Harry,
miután egy utolsó dühös pillantást váltott Hermionéval.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem semmi – szólalt meg elismerően
Fabian. – Húsz másodperccel rávertél Bastianra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem értem… maga volt… – Harry meglepődve
nézett fel a varázslóra.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bizony, eddig én tartottam a rekordot,
és tegezzetek minket nyugodtan – biccentett szórakozottan Bastian. – A Hollóhát fogója voltam. Jó kis meccs volt az
– sóhajtott nosztalgiázva. – Fabiannak aznap a karját sem kellett felemelnie.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én őrző voltam – magyarázta az
említett.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A földbe döngöltük a Griffendélt – folytatta
a visszaemlékezést Bastian –, és persze megnyertük a kviddics kupát is. Bocs –
tette hozzá a három griffendéles szemrehányó pillantása láttán.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Mire Harry végzett vajsöre elfogyasztásával Bastian több olyan repülési cselt
is elmagyarázott neki, amikről azelőtt még sosem hallott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
–… az utolsó pillanatban aztán lebuksz,
ezzel elkerülve az ütközést, a téged követő fogónak azonban már nem lesz rá
ideje, és így csúnyát koppan majd a karikákon. Az egyik meccsünkön többször is
eljátszottam ezt azzal az idióta mardekáros fogóval. Mondanom se kell,
mindannyiszor bevette, és rácsavarodott a karikákra – mesélte nevetve. – Ezt a
cselt egyébként Anderson-féle karikára vezetésnek hívják. Igencsak hasznos
mutatvány.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Harry, ezt muszáj eljátszanod
Malfoyjal! – szólalt meg Ron, mindenki (de leginkább saját maga) megkönnyebbülésére
– ezúttal érthetően.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Látod, nem kell aggódni, minden
cukornak elmúlik a hatása… előbb vagy utóbb – vonta meg a vállát Fabian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De azért igazán kirakhattak volna
valami figyelmeztetést – jegyezte meg mogorván Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És akkor hol a meglepetés? – nevetett
fel a szőke varázsló.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nocsak, nocsak – szólalt meg tettetett
csodálkozással Bastian – felébredt a mi álomszuszék hüllőnk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Mire a mondat végére ért Zhoko már fel is mászott a vállára. Az állat szemei
azon nyomban mozgásba </span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://images.free-extras.com/pics/b/blue_chameleon-62.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="140" src="http://images.free-extras.com/pics/b/blue_chameleon-62.jpg" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">lendültek, és szkenner módjára vizslatták végig a
helyiség minden egyes pontját. A kaméleon akkor épp kékes-fekete árnyalatban
pompázott. <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hol lehet ilyen állatot kapni? – Ron
leesett állal figyelte a színes hüllő minden mozdulatát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ebben az országban nem tudom – felelte
Bastian. – Én egy Afrikai utam során vettem még évekkel ezelőtt. Levelet
küldeni ugyan nem lehet vele, de rendkívül hasznos és okos jószág. – A varázsló
kedveskedve megvakargatta a kaméleon állát. – Sokszor hamarabb látja a
veszélyt, mint mi tennénk. Nem egyszer mentette már meg az életünket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Még a fekete mágiát űző varázslók és
boszorkányok sem bújhatnak el Zhoko tekintete elől – bólintott rá mosolyogva
Fabian.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Veszélyes aurornak lenni? – kérdezte
Harry. Az utóbbi időben egyre inkább érdekelni kezdte az említett hivatás. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem egy életbiztosítás – válaszolta
egy vállrándítással kísérve Fabian. – Bár Tudjukki bukása óta nem történt
haláleset, de még így sem veszélytelen. Valamiért senki nem szeretne huzamosabb
időre Azkabanba költözni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És persze bekerülni sem egyszerű –
vette át a szót Bastian. – Minimum öt R.A.V.A.SZ. szükséges hozzá, és utána még
ott a hosszú és nehéz kiképzés.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Öt R.A.V.A.SZ.? – nyögött fel Ron. –
De hiszen azt lehetetlen teljesíteni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem lehetetlen, csak tanulni kell –
jelentette ki határozottan Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ki gondolta volna… – jegyezte meg Ron
gúnyosan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Fabian az órájára pillantott, és mielőtt Harry feltehette volna további
kérdéseit az auror szakmáról, így szólt:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne haragudjatok, de most sajnos
mennünk kell. Pár perc múlva érkezik a váltás, és muszáj tájékoztatnunk őket.
Örültem, hogy találkoztunk – biccentett barátságosan.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én szintúgy – kacsintott Bastian, majd
a búcsúzkodást követően a két varázsló Zhoko kíséretében kisétált a Három Seprű
ajtaján.</span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, serif;"> <o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-50932686993992631702013-07-24T15:36:00.001+02:002013-08-26T15:55:57.198+02:00HP XVI. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
<br />
XVI. fejezet: Griffendél vs. Hollóhát<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry aznap este sokáig éberen feküdt az ágyában, és
a délután hallottakon törte a fejét. A Szellemszálláson való találkozó óta
barátaival csak erről beszélgettek. Hermione természetesen a már jól ismert
aggodalom tüneteit produkálta, és határozottan kijelentette, hogy neki,
Harrynek nem szabad addig lemennie Roxmortsba, míg a halálfalókat el nem
kapják. Ron kissé nyugodtabban állt a dologhoz, mondván a halálfalók címeres ökrök
lennének, ha be mernének lépni a Roxfort és Dumbledore száz kilométeres
körzetébe. Harry inkább Ronnal értett egyet, és mikor ezt barátai tudtára is
adta, Hermione tüntetőleg elvonult átváltozástan leckét írni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Egy dolog azonban őt sem hagyta nyugodni: a Tekergők Térképe. Sirius és Lupin
olyan könnyedén fogadták a hírt a becses pergament eltűnéséről, mintha az eset
mindennapos lenne. Vagy csak így akarták álcázni aggodalmukat? Nem akartak még
jobban rájuk ijeszteni? Harry pár pillanatig gondolkozott a kérdésen, majd
feltette az éjjeli szekrényen pihenő szemüvegét, és magához vette pálcáját. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Lumos – suttogta. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Amilyen halkan csak tudott az ágy végéhez osont, és kinyitotta a ládáját. A
pálca, mint néma szentjánosbogár világította meg Harry ruha és könyv halmait.
Mikor Ronnal kipakolták a holmikat, nem igen törődtek a rendrakással, csak
mindent visszahajigáltak a ládába. Harry most fél kézzel kiemelt, annyi
könyvet, amennyit csak tudott, és óvatosan lerakta maga elé. Nem akarta
felébreszteni szuszogó (Neville esetében horkoló) szobatársait. Pálcáját a
szájába véve világította meg a könyvkupacot, miközben végigpergette a lapokat.
Üres. Ez is. Már a hatodik kötetnél járt, mikor valami az ölébe hullott.
Döbbent-boldogan vette a kezébe a régi pergament. De hogy lehetséges ez? Hisz
Ronnal minden könyvet kétszer átnéztek… Csak hogy biztos legyen a dologban,
rábökött a pergamenre:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Esküszöm, hogy rosszban sántikálok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A lapon vékony patak módjára folyt szét a tinta, </span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5VJG9kKwpMFOgFyDDGNiXmvTwK7lEpWV-jiZjRePV5_DBAdzfmnRF8Ch2Jjaul1-xGUGXpToEXfQ1HbB1lzHOIRFFbJ73c5hDLVvnTvh0dSdDbl5Wd88FQs1u11i2rWNNr_juvjkzsn4/s1600/MaraudersMap-Dumbledore.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="82" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5VJG9kKwpMFOgFyDDGNiXmvTwK7lEpWV-jiZjRePV5_DBAdzfmnRF8Ch2Jjaul1-xGUGXpToEXfQ1HbB1lzHOIRFFbJ73c5hDLVvnTvh0dSdDbl5Wd88FQs1u11i2rWNNr_juvjkzsn4/s200/MaraudersMap-Dumbledore.jpg" width="200" /></a></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">mígnem megjelent Holdsáp,
Féregfark, Tapmancs <br />és Ágas </span><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">neve. Harry úgy érezte, egy hatalmas kő esett le a
szívéről, de még mindig nem értette, hogyan kerülhette el a figyelmüket a
térkép, mikor mindent átkutattak. Csendben kihajtogatta a lapokat, és
tanulmányozni kezdte a Roxfort térképét. Hóborc épp a Griffendél torony előtt
lebegett el, míg Frics a negyedik emeleten járőrözött. Harry megkereste a
Dumbledore-t jelző pöttyöt is, ami nem meglepő módon, az igazgató szobájában
üldögélt Fawkesszal az oldalán. Továbbhajtogatta a térképet, és ekkor megakadt
a tekintete egy sebesen mozgó pontot. Azharus abban a pillanatban vágott át az
előcsarnokon, majd kilépve a tölgyfaajtón elindult a Tiltott Rengeteg felé.
Harry még pár másodpercig látta a nagymacskát jelző pöttyöt és nevet, míg nem
azok eltűntek a pergamen szélén – a térkép nem terjedt ki a kastélyt övező
erdőségre. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<br />
Másnap reggel, Harry boldogan újságolta el a hírt barátainak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az egyik könyvben volt? – csodálkozott
Ron. – De hát azokat legalább kétszer átnéztük!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tudom – vonta meg a vállát Harry. –
Lehet, hogy elkerülte a figyelmünket…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vagy Piton visszacsempészte, amíg a
Szellemszálláson voltuk! – kapott az ötleten Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen, bizonyára – forgatta a szemét
Hermione. – Egyéb remek elmélet, Ronald?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ron és Hermione aznap nem szóltak többet egymáshoz.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Az elkövetkezendő hetekben, Harry fájó szívvel
figyelte, a szinte minden nap edző, Griffendél kviddics csapatát. Angelina
kíméletlen tempót diktált a brigád számára, amit azzal magyarázott, hogy az
újoncoknak rengeteg gyakorlásra van szükségük. A tavaly végzett őrző, Oliver
posztjára Dean került, de teljesítménye – bármennyire is igyekezett –, messze
elmaradt elődje zsenialitása mögött. Harry helyét, ha átmenetileg is, Ginny
kapta meg. A lány kiemelkedően szerepelt a válogatáson, megelőzve a nála jóval
idősebb és tapasztaltabb jelentkezőket. Ügyessége még Angelinát is lenyűgözte. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát Potter igyekezz, hogy a jövő
hónapban már játszhass, mert a végén inkább megtartjuk Ginnyt – mondta egyszer
vacsora közben, mire a mellettük ülő Weasley lány arca felvette a
paradicsomleves színét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Az első mérkőzésre október végén került sor a Hollóhát ellen. Harry számára
igencsak furcsa érzés volt, az öltözők helyett, ezúttal a nézőtér felé venni az
irányt az összecsapás előtt. Sok sikert kívántak a csapatnak, majd miután a
Fred-George páros megígérte Harrynek, hogy ha lesz rá alkalmuk, küldenek pár
gurkót Piton irányába is, kerestek egy jó kilátással rendelkező helyet a
nézőtéren. Még Hagrid is eljött szurkolni, és miközben griffendéles zászlóját
lengette, súlyos vállveregetések közepette próbálta Harryt vigasztalni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne aggódj, legközelebb már te is
odafent szálldoshatsz! – dörmögte barátságosan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A mérkőzés alatt Harry többször is azon kapta magát, hogy a hajtók sebes
repkedése helyett, szemei a cikesz után kutatnak a pálya felett. Egy alkalommal
biztos volt benne, hogy az apró aranylabdát látta megcsillanni az egyik pózna
mellett. Határtalan vágyat érzett rá, hogy felpattanjon Tűzvillámjára, és a
többi játékos között szelve a levegőt, a markába kaparintsa a cikeszt. Ám ez
alkalommal, ezt nem tehette meg. Így hát csak Ginnyt figyelte, aki a többiek
felett cikázva kereste az aranylabdát. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És újfent Bradley-nél a kvaff…
kicselezi Bellt. Hoppá, a Weasley ikrek gurkója telibe találta Bradley-t, aki elejtette
a labdát! Szép volt Fred… vagyis George… – Lee Jordan kommentárja hallatán, a
griffendéles tábor felujjongott.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20130505022309/dumbledoresarmyroleplay/images/7/79/Gryffindor_Quidditch_Gif.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="85" src="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20130505022309/dumbledoresarmyroleplay/images/7/79/Gryffindor_Quidditch_Gif.gif" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">– Johnson szedi össze a labdát… ügyesen
elhajol egy gurkó elől, és lepasszolja Spinnetnek. Gyerünk Alicia! Hajrá
kislány! Jaj, ne… a Hollóhát lapátkezű őrzője kivédte a dobást… <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Na, de Jordan! – hallatszódott
McGalagony hangja.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elnézést, tanárnő! – motyogta Lee. –
Szóval Adamson kivédte Alicia dobását. És már Daviesnél a kvaff… kicselezi
Johnsont és Bellt, egyenesen a gyűrűk felé száguld! Gyerünk Dean, ne hagyd
magad! Hogy az a… – Lee olyan cifrát káromkodott, hogy McGalagony kikapta a
kezéből a mikrofont.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jordan! Fékezze a nyelvét!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elnézést, tanárnő, nem fordul elő
többet. Visszaadná, kérem…És az állás Davies góljával 90-20 a Hollóhát javára. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Dean még finoman fogalmazva is borzalmasan teljesített. A Hollóhát hajtói
könnyűszerrel kijátszották, és vitték be az újabb és újabb találatokat. Harry
biztos volt benne, hogy ha Oliver most látná az állást és utódját, Madam Pomfrey-nak
hónapokig kellene őt kezelnie súlyos idegösszeroppanással. A Griffendélnek
egyetlen esélye volt csupán: ha Ginnynek sikerül elkapnia a cikeszt. Harry
megkereste tekintetével a levegőt szelő hosszú vörös hajzuhatagot és gazdáját.
Ginny a pálya közepe felett körözött, míg alatta nem sokkal a Hollóhát fogója,
Cho kutatta az aranylabdát. Ez alatt Davies két újabb dobása is betalált, így a
különbség kilencven pontra nőtt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bellnél a kvaff, átpasszolja
Johnsonnak… egy jól irányzott gurkó kiüti a Bradleyt… gyönyörű suhintás fiúk!
Hajrá, Angelina, szabad a pálya… és GÓÓÓL! Az állás ezzel 110-30!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A Hollóhát támad… Taylornál a kvaff…
gyerünk Katie, üsd le a seprűjéről! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jordan, utoljára szólok! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elnézést, tanárnő… Taylor kicselezi
Johnsont is… és dob! Ez az, Thomas kivédte! Szép volt, Dean! – A griffendéles
tábor boldogan felzúgott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Gyerünk, Ginny – motyogta közben
Harry, miközben az eget fürkészte a lány körül.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Spinnet viszi a kvaffot… lepasszolja
Joh… oh, hogy a macska rúgja meg, Bradley rácsap a labdára, és a gyűrűk felé
iramodik vele! Elsuhan a Weasley ikrek gurkói mellett… és gól. – Lee olyan
hangsúllyal ejtette ki az utolsó szót, mintha egy bűzös troll tisztálkodási
szokásait méltatná.<o:p></o:p></span></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/rDV7kyzWPpzc7me90tW0OabEo1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="115" src="http://24.media.tumblr.com/rDV7kyzWPpzc7me90tW0OabEo1_500.png" width="200" /></a></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A helyzet sajnos az elkövetkező húsz percben sem </span></span><br />
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">javult. <br />A pontkülönbség
százhatvanra nőtt. A griffendéles szurkolótábor lelkesedése alábbhagyott,
igencsak vérszegény tapsot produkálva egy-egy pazar megmozdulás láttán. Az
egyetlen alkalom, ami élénk ujjongásra késztette a vörös-arany szurkolótábort,
az volt, mikor Fred egyenesen a tanári nézőtér felé küldött egy gurkót, ami
Piton feje mellett csapódott a falba. Az ütés láttán Madam Hooch büntetőt ítélt
a Hollóhát javára, hiába magyarázta Fred, hogy csak megcsúszott a keze… Ezzel
az állás 270-100-re változott.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ekkor azonban Ginny hirtelen zuhanó repülésbe kezdett, és mielőtt Cho, vagy a
közönség felocsúdhatott volna, már a cikesszel a kezében ért földet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ginny Weasley elkapta a cikeszt! –
kiabálta Lee boldogan. – Gyönyörű… mármint a megmozdulás, tanárnő, a
megmozdulás… így a végeredmény 270-250 a Hollóhát javára! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<br />
Az este Ginny volt a Griffendél sztárja a klubhelyiségben. Összesítésben
vesztettek ugyan, de a lány bravúros mutatványának köszönhetően, csupán húsz
pont különbséggel, és így még mindig volt esélyük az áhított kviddics kupa
elnyerésére. Harry is gratulált neki, és persze Frednek is emlékezetes
ütéséért.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak pár centin múlott – csóválta a
fejét Fred. – Pár centi, és az orra belapult volna abba az undok képébe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Majd legközelebb – legyintett George.
– Na, most megyünk, még meg kell etetnünk Percyt.<br />
Azzal az ikrek eltűntek a fiúk hálójába vezető lépcsőfordulóban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Izgalmas meccs volt – jegyezte meg
Ron, mikor már mindhárman a kandalló előtt üldögéltek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen – motyogta kissé keserűen Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan, Harry! Ne csüggedj! Még másfél
hét, és újra kviddicsezhetsz – próbálta vigasztalni Hermione, miközben az
ölében doromboló Csámpás fejét vakargatta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remélhetőleg – sóhajtott Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én biztos vagyok benne – jelentette ki
Hermione. – Mióta beszéltünk Solomonnal, Piton sokkal normálisabb.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ha ezt te normálisnak neveznéd… –
ráncolta a homlokát Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tudod, hogy értem! – intette le
türelmetlenül Hermione. – Már nem köt beléd olyan sokszor, mint évelején, és az
elmúlt hetekben sokkal kevesebb pontot vont le, mint azelőtt – folytatta ezt
már Harrynek címezve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez mind igaz, de ki tudja, hogy hány
pontot vesztettek a többiek – mondta Harry a kandalló tüzét bámulva. – Lehet,
hogy még így is benne vagyok a top háromban.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát maximum harmadik lehetsz – szólt
közbe Ron. – Múlthéten McGalagony rajtakapta Fredet és George-ot, amint
buborékbombát dobtak a mardekáros Flintre. Fejenként levont tőlük negyven
pontot, és pénteken még büntető munkára is kell menniük.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remek. És abba nem gondoltak bele,
hogy mit csinál majd a csapat a két terelője nélkül? – pirított rá Hermione
Ronra, mintha csak ő tehetne az egészről.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hé, ezt inkább nekik mondd! –
védekezett Ron a szóáradat ellen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Holnap el is mondom! – jelentette ki
Hermione karba tett kézzel, mire Csámpás sértődötten leugrott az öléből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Halloween estéjén, hiába a pompás vacsora, egy falat
sem ment le Harry torkán. Csak a másnapra tudott gondolni – akkor fogja
bejelenteti ugyanis Solomon a következő hónapban eltiltott diákok listáját. Bár
úgy számolta, Piton összes pontlevonásával sem érte el az ikrek fejenkénti
ötven pont veszteségét, de még így is nagy esélye volt rá, hogy az elkövetkező
harminc napra megint le kell mondania a kviddicsről, és persze Roxmortsról.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://31.media.tumblr.com/tumblr_mbjk085vzV1r2f6aqo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="81" src="http://31.media.tumblr.com/tumblr_mbjk085vzV1r2f6aqo1_500.gif" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, 'Times New Roman', serif; font-size: 12pt; line-height: 115%;"> – Enned kell valamit – unszolta
Hermione.</span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igasza van ’arry, esz a kajaj
fandasztikusz! – Ron két kézzel tömte magába a tányérjára felpúpozott
ételhalmot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Később már Harry is bánta, hogy nem hallgatott barátaira. Lefekvés után még
hosszú ideig korgó gyomorral forgolódott az ágyában, miközben szobatársai már
teli hassal szunyókáltak. Másnap aztán a kialvatlanság összes létező tünetét
produkálta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te jó ég, Harry! Borzalmasan festesz –
köszöntötte Hermione, mikor reggel megpillantotta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kösz – morogta Harry. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hosszú pislogások és gyakori ásítások közepette eszegette tojásrántottáját, és
egyre csak a tanári asztalt fürkészte. Reménykedett benne, hogy Solomon most
fogja felolvasni a listát, megkímélve őt egy idegességgel és gyomorgörccsel
teli hétfőtől. Ám csalódnia kellett, a felügyelő egyáltalán nem mutatkozott a
reggeli során.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Így hát nyugtalanul és fáradtan, de legalább nem éhesen indult Hagrid kunyhója
felé. Ott aztán Solomon aggasztó listájának gondolata egy röpke másodperc alatt
kiszállt a fejéből, mikor megpillantotta, ki vagy mi fekszik a védőkesztyűket
tartalmazó láda mellett. Azharus a ritkás fűben elnyúlva figyelte a körülötte
legyeskedő Agyart. A kutya farkát csóválva, vidáman csaholva ugrált a nála
jóval nagyobb állat körül. Úgy tűnt, feltett szándéka, hogy játékra bírja a
nagymacskát, de Azharusnak nem igen fűlött a foga a fogócskához. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nyughass már, te bolond kutya! – szólt
rá Hagrid az ebre, de az mintha meg sem hallotta volna.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szia, Hagrid! – köszönt a három jó
barát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szervusztok! – dörmögte feléjük
kedélyesen a vadőr, majd visszafordult nyughatatlan kutyájához. – Na, ebből
elég legyen! Megmondtam, hogy hagyd békén! – Azzal elkapta az izgága Agyar
nyakörvét, berángatta a kunyhóba, majd rázárta az ajtót.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egész reggel ezt csinálta – csóválta a
fejét. – Kibírhatatlan. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hagrid elkapta Harry tekintetét, amint Azharusra pillant.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Gyönyörű állat, nem gondoljátok? – A
vadőr csillogó szemmel bámulta a kunyhó árnyékában fekvő nagymacskát. –
Találkoztatok már vele?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Volt hozzá szerencsénk – morogta Ron,
mire Hermione belebokszolt egyet a vállába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egyszer segített nekünk – helyesbített
a lány. – Visszaszerzett egy levelet Malfoytól.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Á, az volt az a múltkori eset, mikor
hárman kellettetek egyetlen levél elolvasásához?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen – bólintott Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát hiába, nem csak gyönyörű, okos is
– sóhajtott Hagrid. – Megfogtátok már a bundáját? Finomabb, mint az unikornis
szőre! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, még nem…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Akkor itt a lehetőség, amíg a többiek
meg nem érkeznek. Nektek biztos megengedi! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hagrid nem hiszem, hogy örülne… –
kezdte Hermione, de vadőr már tolta is őket Azharus felé. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én inkább nem… – Ron hangja
szokatlanul magasan csengett, miközben menekülni próbált Hagrid karjai elől.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már, gyerekek! Nem bánt!</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://www.mongolia-travel-guide.com/images/snow-leopard-in-grass.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="117" src="http://www.mongolia-travel-guide.com/images/snow-leopard-in-grass.jpg" width="200" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És ezt ő is tudja? – nyögött fel Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát rendben – torpant meg Hagrid. – Ha
ti nem mentek oda hozzá, majd ő idejön hozzátok.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hagrid, ne… – kezdte volna Harry, de barátjuk
már elkiáltotta magát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azharus, gyere ide! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remek – morogta Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A leopárd feléjük fordította ezüst foltos fejét, majd lassan feltápászkodott,
és elindult. Harry önkéntelenül is hátrált egy lépést. Ahogy múltkor, most is
Hermione bizonyult a legbátrabbnak – a két fiút kielőzve várta a feléjük
baktató nagymacskát. Azharus végül megállt közvetlenül a lány előtt, és kicsit
lehajtotta a fejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Látod, megengedi! Simogasd meg a füle
tövét, az a kedvence! – unszolta Hagrid.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione kinyújtotta kissé remegő kezét, és óvatosan végigsimított az ezüstös
bundán. Azharus közelebb tolta a fejét, mintegy biztatva a lányt, hogy ne
féljen tőle. Hermione ettől felbátorodva vakargatni kezdte a neki
mellmagasságban lévő állat füle tövét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugye milyen puha? – vigyorgott Hagrid
bozontos szakálla mögött.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tényleg az – bólintott Hermione már
mosolyogva. – Mintha selyemből lenne. Csámpás bundája egészen más.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A lány magabiztosságát látva, Harry és Ron is közelebb lépett a hatalmas
állathoz. Azharus nem reagált a közeledésükre, lehunyt szemmel, fülét hegyezve
élvezte a vakargatást. Harry finoman megsimogatta az állat nyakát – és elakadt
a lélegzete. Azharus bundája valóban olyan volt, mintha selyemből fonták volna.
Lágyan csiklandozta a kezét, ahogy hozzáért.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azta! – Ron arcán is elképedés
tükröződött. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ekkor azonban Azharus kinyitotta jég kék szemeit, és halkan felmordult. A három
gyerek ijedten kapta vissza a kezét, de kiderült, az ijesztő hang nem nekik
szólt; Malfoy és udvartartása közeledett a kastély felől. A szőke fiú egy
pillanatra megdermedt, mikor meglátta az őt figyelő állatot, majd – bizonyára,
azért, hogy ne égesse le magát társai előtt – elfordította fejét, és tudomást
sem véve a nagymacskáról megállt tőlük pár méterre. Az érkező Pansy Parkinson
eközben jókedvűen mesélt valamit egyik barátnőjének, majd Hermione felé
pillantva mindketten vihogásba törtek ki. Azharus hirtelen felzengő vészjósló
morgása azonban azonnal elhallgatatta a két mardekáros lányt. Pansy ijedten
menekült Malfoy háta mögé. Harry vigyorogva nézett össze barátaival, és tudta,
hogy ugyanarra gondolnak: Malfoy bizonyára elfelejtett beszámolni társainak
Azharussal való kellemetlen találkozásáról. A szőke fiú hamarább venné a
nyúlcipőt, mint hogy megmentse Pansyt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Azharus még egy figyelmeztető morgást hallatott, majd visszavonult fekhelyére,
és elnyúlt a fűben, ahonnan az óra további részében el se mozdult. Harry
néha-néha az állat felé pillantott, miközben Tövist kormányozta az égen, de úgy
tűnt, azt nem igen foglalkoztatja a denevérekkel ügyeskedő gyereksereg. Malfoy
igyekezett minél távolabb kerülni a nagymacskától, és egész órán feltűnően
csendes volt. Egyszer sem feleselt, vagy tett fel szemtelen kérdést Hagridnak.
Ronnak is feltűnt Azharus jelenlétének jótékony hatása, sőt mi több, óra után
javasolta is, hogy a vadőr, ha teheti, máskor is hívja el az állatot órát
látogatni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem is rossz ötlet – nevetett Hagrid.
– De sajnos ez nem így működik. Azharus szabadon mászkál a kastély területén,
és az egyetlen ember, akire igazán hallgat, az Dumbledore professzor.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harrynek eszébe jutott az este, mikor a Tekergők Térképén látta a leopárdot
eltűnni a Tiltott Rengeteg határán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És Dumbledore hol akadt össze vele? –
kérdezte kíváncsian. Tényleg érdekelte, hogy a föld melyik területén
találkozhat az ember egy ilyen teremtménnyel.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt… azt nem tudom. Ha annyira
érdekel, akkor tőle kell megkérdezned. De most, sipirc! A végén még elkéstek a
következő órátokról!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A nap további része eseménytelenül telt, azt leszámítva,
hogy Neville-nek sikerült egérfarkat bűvölnie Trevor fejére átváltozástanon.
Mikor aztán elérkezett a vacsora ideje, a nagyterembe belépve Harry rögtön
kiszúrta a szokott helyén üldögélő Solomont. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nyugi –bökte oldalba Hermione, olvasva
Harry nyugtalan pillantásából. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Az előző esti esetből tanulva Harry most ugyan legyűrt pár falatot, de közben
egyre csak a felügyelőt leste. Végül eljött a pillanat, amire annyira várt.
Mikor már mindenki eltűntette a desszert utolsó falatjait is, Solomon szólásra
emelkedett. Feszült csend lett úrrá a teremben. Harry füle zúgott az
idegességtől, csak azt várta, mikor ér a felügyelő a Griffendél ház
eltiltottjaihoz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne legyek rajta, ne legyek rajta –
ismételgette magában, miközben Solomon végre elékezett a Harryt érdeklő három
névhez.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A Griffendél ház ehavi eltiltottjai
pedig – darálta Solomon rideg hangon –, Fred Weasley, George Weasley és Colin
Creevey.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry másodpercnyi felszabadult boldogsága egy pillanat alatt fordult mély
döbbenetbe, mikor felfogta, ki is a harmadik eltiltott. Aztán a döbbenet helyét
átvette a düh, ahogy megpillantotta a tőlük pár székkel arrébb ülő, vigyorgó
Colint. Az apró fiú vidáman integetett felé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sikerült! – kiabálta önfeledten. –
Sikerült, Harry! Megdobáltam a tanári szoba ajtaját trágyagránáttal, és így
bekerültem a háromba! Hát nem fantasztikus? – Colin majd kiugrott a bőréből
örömében. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez hihetetlen – morogta Harry
mérgében. – Hogy volt képes erre?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry nem igazán értékelte Colin „önfeláldozó” tettét, Ron ellenben
kifejezetten szórakoztatónak találta a dolgot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szerintem vicces – kacagott a hasát
fogva. – Nem százas a gyerek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione rosszallóan csóválta a fejét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez egyáltalán nem helyes – mondta,
kissé szemrehányóan tekintve Harryre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne nézz így rám! – fakadt ki Harry. –
Én nem biztattam. Legszívesebben megfojtanám…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A Griffendél asztalánál, mint kiderült, nem csak Harryt futotta el a méreg a
lista hallatán. Angelina Johnson olyan arcot vágott, mint aki menten felrobban.
Felváltva kiabált, és csapkodta a mellette ülő Weasley ikreket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Idióták! Mégis mit kezdjen a csapat a
két terelője nélkül? Miért nem voltatok képesek normálisan viselkedni?!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Angelina, nekünk ez a normális… –
próbálkozott védekezni George a sűrű ütlegelés közepette. <o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Az ikrek végül menekülőre fogták a dolgot, és
eliszkolva Angelina újabb visszhangos fejmosása elől, valószínűleg meg sem
álltak a hálótermükig. <br />
Harry is követte a példájukat, messze elkerülte az elégedetten vigyorgó Colint,
és eltűnt a távozó diákok sokaságában.</span><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-48262985981719272732013-07-22T18:27:00.000+02:002013-07-22T18:27:01.560+02:00Karakterek #5Sziasztok!<br />
<br />
Ezennel bemutatom a Norwood család utolsó, kimaradt tagját, Damian Norwoodot! Azt hiszem vele letudtam az összes eddig általam kitalált karaktert, aki szerepelt vagy megemlítették a történetben. De azért nem kell aggódni, jönnek még új szereplők! ;)<br />
<br />
Raven<br />
<br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuH93N5GgyYyY3kN5I0t9UBMkXiI9FtYybSAOtLfGIRXAfC3JTuJhZSEgIgKAkNPbcMgylyiUeEItMeVpBqYGqs9NEiV3L9whIpVi2tBzI8f1wIv8MlxLVThMpxJd6UqcUlCVXPklBFKqU/s1600/Damian+Norwood.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhuH93N5GgyYyY3kN5I0t9UBMkXiI9FtYybSAOtLfGIRXAfC3JTuJhZSEgIgKAkNPbcMgylyiUeEItMeVpBqYGqs9NEiV3L9whIpVi2tBzI8f1wIv8MlxLVThMpxJd6UqcUlCVXPklBFKqU/s1600/Damian+Norwood.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Damian Norwood</td></tr>
</tbody></table>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-58570311731005922982013-07-22T17:57:00.002+02:002013-07-22T18:04:30.858+02:00Díj #2 és #3!<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Újabb két díj! Yay, de boldog vagyok! :P</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: right;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYqLTWJpkaT753GDhzvlyZbw4FsNYSiYaVnDA_km39H1Sw-W4Vz3OMmWbMULZaSmNqrTqfKeCxahXbTJfhG8HqXDnjGREteMlJ0es_vUX9IBC2tfaYKrUnMs_haaZVBynthQQisXy0XBz-/s1600/d%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%ADj.jpg" /><br />
Ezt köszönöm <a href="http://lorykasp.blogspot.hu/">Lorelay Even</a>nek!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
A feladat: írj 10 dolgot magadról, válaszolj a neked feltett 10 kérdésre, tegyél fel 10 kérdést, és küldd tovább 10 blognak a díjat!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">10 dolog rólam:</span></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
1. A szemem színe világoskék.<br />
2. Szeretek kertészkedni.<br />
3. Nem lépek ki az ajtón mp5 és fülhallgató nélkül. Music addict...<br />
4. Nem szeretem a pöttyös ruhákat.<br />
5. Megmásztam az Eiffel tornyot. Oui! :)<br />
6. Utálok korán kelni.<br />
7. Marcipán mániás vagyok.<br />
8. Gyűjtöm a sálakat.<br />
9. Még sosem volt csonttörésem. Mázlis vagyok acélcsontokkal :)<br />
10. Most épp egy Powderfinger számot hallgatok.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">10 kérdés, amit én kaptam:</span></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
1. Kedvenc szín? - Kék.<br />
2. Melyik tantárgyat húznád ki az órarendedből? - Gimiben már végeztem, a mostaniak közül pedig egyiket sem.<br />
3. Sportolsz valamit? - Jelenleg nem.<br />
4. Miért pont a blogolás? - Nincs különösebb oka, csak itt több háttéranyagot tehetek közzé a történetemmel kapcsolatban.<br />
5. Voltál már szerelmes? - Igen.<br />
6. Jégkása vagy fagyi? - Fagyi.<br />
7. Nyár vagy tél? - Nyár, de csak a téli sötétség miatt.<br />
8. Kedvenc időtöltésed a blogoláson kívül? - Nem a blogolás a kedvenc időtöltésem :) De csak, hogy válaszoljak, a fotózás.<br />
9. Vannak tesóid? - Igen.<br />
10. Valamilyen fan vagy? - Sok sorozatot és könyvet szeretek, de egyet sem kiemelkedően. Szeretem a Harry Potter könyveket, mint az a történetemből ki is derül, de nem nevezném magam fannak.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">10 kérdés:</span><br />
1. Kutya vagy macska párti vagy?<br />
2. Szereted az ékszereket?<br />
3. Melyik a kedvenc évszakod, és miért?<br />
4. Kedvenc gyümölcsöd?<br />
5. Mi az, amit még mindenképp meg akarsz tanulni az életed során?<br />
6. Kiugranál ejtőernyővel egy repülőből?<br />
7. Tudsz viccet mesélni?<br />
8. Melyik a kedvenc országod?<br />
9. Mész nyaralni, vagy voltál már az idén?<br />
10. Félsz a sötétben?</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">5 blog, akiknek küldöm:</span><br />
1. <a href="http://dallambanaszerelem.blogspot.hu/">Minie95</a><br />
2. <a href="http://supernatural-fanfiction-nightgirls.blogspot.hu/">Kate</a><br />
3. <a href="http://lelek-vandor.blogspot.hu/">Dorothy Large</a><br />
4. <a href="http://new-city-and-new-life.blogspot.hu/">DreamyGirl</a><br />
5. <a href="http://needahero-sb.blogspot.hu/">SummerB</a>.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjMN_7LWKrMWx2dGxl5OSoJ2RWDDla6ZAwKzQMQtdPi-o-pEnB21mIlrywY-_fwN6Q9bF1IMkHX-phj54csZELraN47IV50R0teS8C_oyOrtaR5V2C8PBYyDVyLunB8uCLTKVmPS9G7cMmm/s1600/d%25C3%25ADjmes%25C3%25A9t%25C5%2591lnekteksokszeretettel.jpg" /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
Ezt pedig köszönöm <a href="http://letezzvelunk.blogspot.hu/">Mesé</a>nek!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
A feladat: írj magadról 5 dolgot, válaszolj 5 kérdésre, írj 5 kérdést, és küldd el 5 blognak!</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">5 dolog magamról:</span><br />
1. Csak grafittal és szénnel rajzolok.<br />
2. Szeretem a csillagokat bámulni.<br />
3. Zene szempontjából mindenevő vagyok. Mindent meghallgatok (legalább egyszer), kivéve ezt a modern mű zenét, amit én még zenének sem neveznék. Maximum zajnak...<br />
4. Nem tudok énekelni.<br />
5. <span style="line-height: 18px;">Szeretek mindenfajta csokit. A kerek csokoládét, a szögletes csokoládét... és így tovább.</span><br />
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">5 kérdés, amit én kaptam:</span><br />
1. Vársz valamit az írástól, vagy csak szórakozásból teszed azt? - Egyszer talán... de jelenleg csak szórakozásból.<br />
2. Milyen régóta írsz? - Régebben is írogattam ezt-azt, de idén télen kezdtem el komolyabban foglalkozni a dologgal.<br />
3. Szereted a sorozatok, ha igen, melyiket? - A legtöbb sorozatra viszonylag hamar ráunok. Amiket mostanában nézek, és szeretek is, az a The West Wing és a Trónok harca.<br />
4. Mi ihletett az íráshoz? - A mostani történetemhez természetesen a Harry Potter adta az ötletet, de az igazi ihletet számomra a zene adja.<br />
5. Milyen stílusú könyvet olvasol inkább? - Ebből a szempontból is mindenevő vagyok, de ha már választanom kell, akkor egyértelműen fantasy.</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">5 kérdés:</span></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
1. Mi volt az első könyv, amit életedben olvastál?<br />
2. Ha lenne rá lehetőséged, melyik íróval/rendezővel ülnél le szívesen beszélgetni?<br />
3. Ha bármilyen állatod lehetne, te mit választanál?<br />
4. Ha bárhová elmehetnél, te hová utaznál?<br />
5. Melyik könyvbéli világban élnél a legszívesebben?</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;">5 blog, akiknek küldöm:</span><br />
1. <a href="http://directionerekide.blogspot.hu/">L.T.P.</a><br />
2. <a href="http://www.desire.gportal.hu/">Matsuket</a><br />
3. <a href="http://atanchatalma.blogspot.hu/">Dorinda</a><br />
4. <a href="http://raspberry-silvers.blogspot.hu/">Raspberry Silvers</a></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
5. <a href="http://mindenfelejuce.blogspot.hu/">Jucee</a></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<br /></div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: left;">
<span style="font-size: large;">Köszönöm még egyszer!!</span><br />
Raven</div>
<div style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-34092122200875326722013-07-20T20:02:00.001+02:002013-07-22T18:27:16.830+02:00Karakterek #4<span style="font-family: inherit;">Sziasztok!</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br />
<br />
Ahogy ígértem, újabb kép adag az általam kitalált karakterekről. Ezúttal titokzatos halálfalóink kerülnek bemutatásra, akikről a XV. fejezetben több mindent is megtudhattok!<br />Jó nézelődést és olvasást!</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br />
Raven</span><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0WLiFzpwwD86jujbonZgD4EP1dkrkmrCdogmDAL4j8zO1e6MsujigVwIfl3ci33BW0PFuor7XRJPqj71CiRr3_VnJ2gyaxd1xA8QPX6WqSVYfKukCOvxpo4ASjQ3PIZuL25urJCDJVOdc/s1600/Demetrius+Drake.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0WLiFzpwwD86jujbonZgD4EP1dkrkmrCdogmDAL4j8zO1e6MsujigVwIfl3ci33BW0PFuor7XRJPqj71CiRr3_VnJ2gyaxd1xA8QPX6WqSVYfKukCOvxpo4ASjQ3PIZuL25urJCDJVOdc/s1600/Demetrius+Drake.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Demetrius Drake</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLWB7xnd9WbOtdeG8uw05o1AuxfBwDJi2DCIR-33mZmM-jx2QqGDUJpqCYmfelSrfjGrIMfWFG4pcilTMyBGEBFaOQJDU6Dow6yimZAzxtp9vEHKwsrF_P-Ey0t6mRbQIPhKRgXBZZH962/s1600/Edward+Adelmar.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLWB7xnd9WbOtdeG8uw05o1AuxfBwDJi2DCIR-33mZmM-jx2QqGDUJpqCYmfelSrfjGrIMfWFG4pcilTMyBGEBFaOQJDU6Dow6yimZAzxtp9vEHKwsrF_P-Ey0t6mRbQIPhKRgXBZZH962/s1600/Edward+Adelmar.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Edward Adelmar</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNXo_3eth93qiYazRKYRf-8oTntiKzUa_tkbxejza4x-0PQ3y5rZwF-jKC5UEVNxhxryF7_TWjEBQmOr68s1cWatIbT7ip-4QhwlV5l17H8GWpNiC0ehjPBq1fXtbOc4Fw-IjiMfuUw4n7/s1600/Isabel+Villan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNXo_3eth93qiYazRKYRf-8oTntiKzUa_tkbxejza4x-0PQ3y5rZwF-jKC5UEVNxhxryF7_TWjEBQmOr68s1cWatIbT7ip-4QhwlV5l17H8GWpNiC0ehjPBq1fXtbOc4Fw-IjiMfuUw4n7/s1600/Isabel+Villan.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Isabel Villan</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5J79-HwPhz09PEc88vUfoC4oBct2jBBPafbARc0MedG2w_fd5Q-AkpNPvITysK86mMGwvlz3_iE9EuH3skHd5vX5gjxDoBq_CFiLN_pR7ceklW52prYmqosbYLZReyKIgxS9KpRPYfz-y/s1600/Mortimer+Roux.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5J79-HwPhz09PEc88vUfoC4oBct2jBBPafbARc0MedG2w_fd5Q-AkpNPvITysK86mMGwvlz3_iE9EuH3skHd5vX5gjxDoBq_CFiLN_pR7ceklW52prYmqosbYLZReyKIgxS9KpRPYfz-y/s1600/Mortimer+Roux.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mortimer Roux</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvNtUOPrYUhoiyts_PKcmn9a_bv17HnhtVSwYGwNZpoYGvTtjvniT_Ms5qNInQkQg9ZV2f7i2Lrv1yp33AMrE9WPftodU2LPf2oC2CRDqZnZu1H1pjWfiPW9bpVcOo4rz_qmL2VmCrfmjo/s1600/Reginald+G%C3%A9roux.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgvNtUOPrYUhoiyts_PKcmn9a_bv17HnhtVSwYGwNZpoYGvTtjvniT_Ms5qNInQkQg9ZV2f7i2Lrv1yp33AMrE9WPftodU2LPf2oC2CRDqZnZu1H1pjWfiPW9bpVcOo4rz_qmL2VmCrfmjo/s1600/Reginald+G%C3%A9roux.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Réginald Géroux</td></tr>
</tbody></table>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-86037366304437976762013-07-20T19:56:00.003+02:002013-07-24T17:09:53.406+02:00HP XV. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
<br />
XV. fejezet: Tapmancs és Holdsáp<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry felvágtatott a rozoga lépcsőn, és keresztapja karjaiba
vetette magát. Szívét olyan melegség járta át, mintha megivott volna egy korsó
forró vajsört.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szervusz, Harry! – kacagott Sirius. –
Hermione, Ron. – Egy-egy biccentéssel köszöntötte a lépcső alján álló két
megszeppent gyereket.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
–
Gyertek, menjünk beljebb! – invitálta őket Lupin, majd miután kezet rázott
Harryvel és Ronnal, mosolyogva üdvözölte Hermionét, aztán beterelték őket az
egyik emeleti szobába.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://i315.photobucket.com/albums/ll469/olerap/Hogwarts/ShriekingShack.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="254" src="http://i315.photobucket.com/albums/ll469/olerap/Hogwarts/ShriekingShack.jpg" width="320" /></a></span></div>
</div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ez a helyiség kisebb volt, mint az, ahol tavaly évvégén azok
a bizonyos ominózus események lejátszódtak. Azzal a szobával ellentétben, ez
világosabb volt, ablakairól ugyanis hiányzott néhány deszka, így beszűrődött
egy kevéske napfény. A nyikorgó ajtóval szemben egy újnak tűnő asztal és öt szék
várta őket – minden bizonnyal a két férfi még érkezésük előtt varázsolta ide, a
romos környezetbe egyáltalán nem illő bútorokat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry nem számított rá, hogy Lupinnal is találkoznak majd, de őszintén örült a
jelenlétének. A férfi ugyanazt a kopott talárt viselte, amit már tanárként is
hordott, de ruhadarab most jól láthatóan jobban lógott rajta, mint azelőtt. Harry
mikor tüzetesebben is végignézett apja két legjobb barátján döbbenten
konstatálta, hogy arcuk beesettebb volt, mint mikor utoljára látta őket. Mind
Sirius, mind Lupin arcát több hetes borosta takarta, és szemük alatt sötét
karikák árulkodtak kialvatlanságukról. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Letelepedtek a szoba közepén álló kerek asztal köré. Lupin egy táskából kivett
öt darab poharat és két üveg hideg töklevet, majd mindenkinek töltött.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Így mégis csak kellemesebb – mondta
barátságos mosollyal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry néhány korttyal eltüntette az italt. Izgatottan várta a két férfi
beszámolóját, ám csalódnia kellett.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mielőtt belevágnánk, kérlek,
meséljetek kicsit erről a Solomonról – kezdte Sirius. – Nem igazán értem ezt az
eltiltás dolgot. Ne aggódj, Harry, utána mi is mindent elmesélünk – tette
hozzá, olvasva keresztfia arcáról.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendben – bólintott Harry kissé
kedveszegetten. – Igazából nincs túl sok mesélnivaló róla. Kitalálta, hogy azokat,
akik az adott hónapban a legtöbb pontot veszítik, a következő hóra eltilt
minden külön programról és szakkörtől. Egyébként kiderült, hogy nem is olyan
rosszindulatú, mint elsőre gondoltuk. Sőt kifejezetten…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kedves – nyögte be Ron vigyorogva.
Büntetése most sem maradt el. Hermione az első keze ügyébe akadó dologgal, a
tökleves üveg dugójával dobta fejbe – ahhoz ugyanis, hogy oldalba bokszolhassa
a fiút, túl messze ült tőle.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kedves? – Sirius és Lupin
értetlenkedve figyelte a jelenetet.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mielőtt elindultunk volna ide,
találkoztunk vele – magyarázta Harry. – Gratulált Hermionénak, amiért ő
szerezte a legtöbb pontot a Griffendélnek.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És megmentett minket Pitontól – tette
hozzá Ron, homlokát dörzsölgetve (ott találta el ugyanis Hermione kitűnően
irányzott dugója).</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ezt hogy érted? – kérdezte érdeklődve
Lupin.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát miközben arra vártunk, hogy a
többiek elinduljanak, megjelent Piton, és öt pontot levont Harrytől egy
mondvacsinált ok miatt, ötöt pedig tőlem, mert meg akartam mondani neki, hogy
ezt nem teheti. – Ron peckesen kihúzta magát, mint aki rettentő büszke Piton
elleni teljesítményére.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Alattomos féreg – morogta Sirius, és
dühödten ökölbe szorított a kezét. – Legszívesebben…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nyugalom – csitította Lupin. – És hogyan került a képbe Solomon?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Arra sétált – vette át a szót
Hermione. – Ami mondjuk különös, mert az étkezések kivételével eddig sosem
láttuk…A lényeg, hogy kicsit összeszólalkozott Pitonnal.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kicsit? – szólt közbe Ron. – Úgy tűnt,
ott helyben egymás torkának ugranak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Solomon megjegyezte, hogy Piton
viselkedése félreértésre akad okot, és valaki esetleg úgy vélné, hogy merő
rosszindulatból von le pontokat tőlünk – magyarázta Harry. – Ami mondjuk igaz
is – tette hozzá keserűen.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Különösen most. Ezért is kerültünk
Solomon listájára – folytatta Ron. – Év eleje óta teljesen rá van kattanva
Harryre. Múltkor azért vont le pontot tőle, mert azt mondta „egészségedre”,
mikor Dean tüsszentett. Azt állította, hogy ezzel megzavarta az óra menetét –
mesélte felháborodva. – Kész elmeháborodott!</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak kerüljön a kezem közé – morogta
Sirius, olyan hangon, ami még annak a hatalmas kutyának is becsületére vált
volna, amivé alakulni tudott. – Majd beszélek a fejével… ha előbb le nem
harapom…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ha valaki beszél vele, az én leszek.
Van egy olyan érzésem, hogy te csak rontanál a helyzeten, Tapmancs barátom – jelentette
ki Lupin mosollyal az arcán. – De most térjünk vissza Solomonhoz. Szóval a
nagytermi étkezéseken kívül most találkoztatok vele először?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen – bólintott Harry. – George és
Fred mindent megtettek, hogy előcsalogassák, de csak Fricset sikerült az
őrületbe kergetniük.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az nem nagy teljesítmény. Frics sosem
volt normális – dörmögte Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Miért fontos, hogy láttuk-e már
máshol? – kérdezte Hermione összevont szemöldökkel.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak kíváncsiak voltunk – vont vállat
Sirius. A két varázsló sokatmondó pillantást váltott egymással, majd Lupin alig
észrevehetően megrázta a fejét. Harry figyelmét nem kerülte el az apró
közjáték, ám Sirius következő mondata egy másodperc alatt elfeledtette vele,
amit látott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendben, azt hiszem, eljött az ideje,
hogy most mi meséljünk egy keveset – fogott bele mondandójába. – Először is
tudnotok kell, hogy sok részlet még számunkra is ködbe vész. Az elmúlt hetekben
rengeteget utaztunk, hogy felkutassunk néhány szökött…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Halálfalót. – Harry száján hamarabb
kicsúszott a szó, mint hogy meg tudta volna akadályozni.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A két varázsló döbbenten nézett rá.<br />
– Úgy tudtam, Dumbledore csak azt írta
meg neked, hogy visszatértek az országba, azt hogy mi keressük őket…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hagridtól tudjuk – ismerte be Harry.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Magunktól jöttünk rá, Hagrid csak
megerősítette az elméletünket – javította ki Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Lupin rosszallóan csóválta a fejét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kedvelem Hagridot, de néha túl sokat
beszél.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan, Remus! Így legalább nem kell a
legelején kezdenünk a dolgot – legyintett Sirius. – Nos, mit tudtok pontosan?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igazság szerint nem sok mindent –
válaszolt Harry. – Csak azt, hogy Voldemort – itt Ron és Hermione jól láthatóan
megborzongott – bukása után néhány halálfaló elmenekült az országból, és most
visszajöttek. Hagrid azt mondta, őket keresitek, azokkal a varázslókkal és
boszorkányokkal együtt, akik ott voltak a nyáron a Norwood házban, de a
céljaikat nem ismeritek. Ahogy azt sem, hogy hányan vannak, és kik ők pontosan.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez azért elég sok minden, ahhoz
képest, amennyit mások tudnak a dologról – jegyezte meg Lupin.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt is mondta, hogy Caramel nem
hallgatott Dumbledore-ra, ezért a háta mögött kell mindent elintézni –
egészítette ki Harry mondandóját.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez így mind igaz, két dolgot kivéve.
Egy, pontosan tudjuk, hányan vannak, kettő, pontosan tudjuk kik ők. – Harry
lélegzet visszafojtva hallgatta keresztapját. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Sirius matatni kezdett fekete talárja zsebében, és előhalászott néhány gyűrött
papírdarabot.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az elmúlt két hónapot azzal töltöttük,
hogy elmentünk az összes olyan volt halálfaló otthonába, vagy ismert
búvóhelyére, akik Voldemort bukása után elmenekültek az igazságszolgáltatás
elől – vette át a szót Lupin. – Végül némi segítséggel leszűkítettük a kört hat
volt halálfalóra. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rájuk. – Sirius kipakolta eléjük a
zsebéből elővett gyűrött pergameneket, amelyekről kiderült, hogy valójában
fényképek. Régi újságkivágások és kopott fotók sorakoztak az asztalon.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez csak öt. – Hermione kérdőn
pillantott Lupinra.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Valóban. Hatot mondtam volna?
Elnézéséteket kérem, kimerített az utazás – csóvált a fejét a férfi.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Úgy gondoltuk, fontos, hogy tudjátok,
kik ők. Ugyan Dumbledore gondoskodott az iskola és a környék védelméről, de ha
netán kijátsszák az őröket, és bejutnak Roxmortsba…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Őröket? – kérdezte Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A kastélyba nem tudnak bejutni, de a
falu védelme már egyáltalán nem biztosított – magyarázta Lupin. – Dumbledore
ezért őröket rendelt Roxmortsba, akik járőröznek, és figyelik a látogatókat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Aurorokat? </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem – rázta a fejét Lupin. – Mint
ahogy azt ti is tudjátok, Caramel nem vette komolyan Dumbledore
figyelmeztetését, így aurorokat nem vonhattunk be a védelembe. Az őrök azokból
a varázslókból és boszorkányokból kerültek ki, akik részt vettek a nyári
gyűlésen. Napi váltásban dolgoznak, és őrzik a falut.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De miért akarnának a halálfalók
idejönni? – Harry kérdőn pillantott keresztapjára.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Sirius futópillantást váltott Lupinnal, és csak azután felelt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Harry, nem ismerjük a céljaikat. Mivel
Voldemort volt csatlósai, lehetséges, hogy bosszút terveznek az ellen, aki uruk
vesztét okozta.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vagyis ellenem. – Harry magát is
meglepte, hogy milyen nemtörődömséggel beszélt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Pontosan – Sirius aggódó tekintettel
nézett keresztfiára. – Persze, ez is csak egy elmélet. Egy a sok közül. Azonban
Dumbledore, és mi mindannyian, jobbnak láttuk, ha nagyobb figyelmet szentelünk
a környék védelmének.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry jól tudta, hogy keresztapja csak azért fogalmaz így, nehogy megijessze
őt. Biztos volt benne, hogy azok a bizonyos őrök, a sarkában lesznek, ahogy
beteszi a lábát Roxmorstba.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És kik ők pontosan? – fordult az
asztalon fekvő fotók felé.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az a fekete hajú ficsúr, azzal a
lenéző fintorral az arcán, Demetrius Drake – Sirius a legszélső képre mutatott.
– Egy régi aranyvérű családból származik. Már a Roxfortban is felsőbbrendűnek
képzelte magát.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ismertétek? </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Volt hozzá szerencsénk – felelte Lupin
keserűen. – Két évfolyammal járt alattunk. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Már akkoriban is undorító egy alak
volt – morogta Sirius. – Emlékszel, James egyszer meg is átkozta, mert
szándékosan fellökte Lilyt a folyosón.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen – nevette Lupin. – Ahogy arra is
pontosan emlékszem, hogy Lily és James mekkorát veszekedett utána. Az egész
klubhelyiség zengett tőlük.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Miért? Mi történt? – Harryt e
pillanatban már cseppet sem érdekelték a fényképek. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Izgatottan kapott az alkalmon, hogy elcsíphet egy apró
darabot szülei roxfortos éveiből.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Már hetedikesek voltunk, mikor Demetrius
az egyik szünetben szándékosan nekiment Lilynek. Persze több se kellett
apádnak, mielőtt még Demetrius a pálcájáért nyúlhatott volna, már seprűnyél
hosszúságú orral bukott a padlóra.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Két hét
büntetőmunkát kapott McGalagonytól – mesélte tovább vigyorogva Sirius. – Apádat
persze ez egyáltalán nem zavarta. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Édesanyádat viszont annál inkább –
vette át a szót Lupin. – Egész álló este vitatkoztak. Lily nem szerette, ha
James testőrt játszott mellette. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Emlékszem, Lily dühében hozzávágott
egy könyvet a fejéhez – nevetett fel Sirius. – James utána egy hétig egy lila
puklival a homlokán mászkált. Szándékosan nem tűntette el, megpróbált egy kis
lelkiismeret furdalást okozni Lilynek, de persze nem jött be a terve.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sokat veszekedtek? – Harry félt
feltenni a kérdést. Mindig is tökéletes párnak képzelte el szüleit, és egy
ilyen vita nem igazán illett a róluk alkotott képébe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://images.wikia.com/harrypotter/images/4/4b/James&LilyDancing.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="215" src="http://images.wikia.com/harrypotter/images/4/4b/James&LilyDancing.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Persze vitatkoztak néha, de ki nem?
Gyerekek voltunk még akkoriban. Higgy nekem, azóta sem láttam náluk
tökéletesebb párt. A szüleid tiszte szívből szerették egymást, és egy ilyen
veszekedés ezen semmit sem változtatott. – Harry úgy érezte, Sirius olvas a
gondolataiban. Hálásan pillantott keresztapjára.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– No, elég az anekdotákból. Ígérem,
mesélünk még hóbortos diákéveinkről, de most térjünk vissza találkozásunk
okához. – Sirius a következő fotóra mutatott, majd komorabb hangon folytatta. –
Ez itt Reginald Géroux. Dicstelen karrierjének csúcspontja az volt, mikor
lemészárolt egy hattagú mugli családot. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A kép egy régi újságból származhatott. Sárga volt és fakó, de ez mit sem
tompított a fotón szereplő ősz férfi elvetemült vigyorán. A fogai közt húzódó
jókora hézagok, és kiálló arccsontjai csak még visszataszítóbbá tették.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rémes – motyogta félénken Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én jobb szót is találtam volna rá –
dörmögte Ron fintorogva.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ő itt Mortimer Roux, Reginald
unokaöccse – vette át a szót Lupin, egy másik kép felé biccentve. –Tizenöt éves
korában megmérgezte négy diáktársát. Szerencsére mindannyian túlélték, és Roux-t
kicsapták a Roxfortból. Először Azkabanba akarták küldeni, de végül elmebajra
hivatkozva gyógykezelés alá került. Természetesen az első adandó alkalommal
megszökött, és csatlakozott Voldemorthoz.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Az összes kép közül, ami előttük feküdt, Harry számára Mortimer Roux volt a
legijesztőbb. Még Géroux vigyora is eltörpült unokaöccse állatias vicsora
mellett. Hosszú fekete haja függönyként keretezte arcát, sötét tekintetében az
őrület szikrái izzottak. Mintha nem is ember, hanem valamiféle tébolyodott
vadállat szemei néztek volna vissza rá.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez pedig itt Isabel Villan. Őrült egy
nőszemély. Kedvenc játéka volt, hogy mielőtt kivégezte áldozatait, csonttörő
átokkal ripityára törte először mindkét karjukat, aztán a lábaikat… – Sirius
morogva hátradőlt. – Voldemort bukása után az elsők között menekült el az
országból.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry elkerekedett szemekkel bámulta a valaha talán családi képként szolgáló
fotót. Isabel Villan gyönyörű volt. A valószínűleg egy tengerparton készült
fényképen, a lány szőke fürtjei lustán hullámzottak a szélben, míg zöld szemei
barátságosan csillogtak a napfényben. Bájos mosollyal az arcán integetett a
fotósnak, miközben mezítláb táncolt a sekély vízben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez biztosan ő? – kérdezte
bizonytalanul Hermione. Úgy tűnt, neki is nehezére esik elhinni, hogy a képen
szereplő bűbájos lány egyezik azzal az Isabel Villannal, akinek kedvelt
elfoglaltsága a csonttördelés és kínzás volt.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nehéz elhinni, igaz? – ráncolta a
homlokát keserűen Lupin. – Igen, ez ő. A kép készülte után körülbelül egy
évvel, a férje meghalt egy muglik okozta balesetben. Isabel sosem heverte ki a
tragédiát, és sajnos a bosszúban látta az egyetlen gyógymódot a fájdalmára. Voldemortot
szolgálva pedig annyi muglival végezhetett, amennyivel csak akart.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Eleinte voltak,
akik sajnálták. Azt mondták a tragédia vitte rá Voldemort szolgálatára. De ez a
nő nem érdemel sajnálatot – jelentette ki Sirius. – Később ugyan olyan
lelkesedéssel gyilkolta a Voldemort ellen harcoló boszorkányokat és
varázslókat, mint előtte a muglikat.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry hitetlenkedve nézte tovább a képet. Isabel Villan olyan volt, mint aki
egy mugli katalógus címlapjáról lépett volna ki. Szinte már túl tökéletesnek
tűnt. Petunia néni legtöbbször az ilyen lányokat hívta „rusnya gebéknek”, és ha
netalántán a Privet Drive-on találkozott egy-egy hasonló külsejű fiatallal,
fennhéjázó pufogások közepette viharzott el mellette. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És végül, Edward Adelmar. – Lupin az
utolsó kép felé bökött, amelyről egy magas homlokú, mogorva férfi nézett vissza
rájuk. – Egy időben a Minisztériumnak dolgozott aurorként, aztán úgy találta,
Voldemort szolgálata anyagilag sokkal jövedelmezőbb és persze szórakoztatóbb. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Díjnyertes társaság – csóválta a fejét
Sirius, végigpillantva a fotókon.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt akartuk, hogy tudjátok, kikkel
állunk szemben – szólalt meg komoly hangon Lupin. – Meg kell ígérnetek, hogy
nem keresitek, és ha esetleg bármelyiküket látjátok is Roxmortsban, nem
követitek őket. Szóljatok egy tanárnak, vagy az őröknek, Harry, te ismered
őket, mind ott voltak a gyűlésen. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendben. – Mindhárom gyerek bólintott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De Lupin professzor… – kezdte
bátortalanul Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hívj nyugodtan Remusnak, Hermione.
Elvégre már nem vagyok a tanárod.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendben, szóval Remus – hallatszott,
hogy nehezére esett keresztnevén szólítania volt tanárát –, nem lehet, hogy
csupán azért jöttek vissza, mert megunták a bujkálást? Hogy új életet
kezdjenek…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kizárt! – vakkantotta Sirius. – Az
ilyenek sosem változnak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sajnos, nem engedhetjük meg magunkat
az ilyes fajta jóhiszeműséget, Hermione. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Néhány másodpercig mind az öt szempár elmerengve nézte a mozgó fényképeket,
majd Harry végül előhozakodott azzal a témával, amely tegnap este óta sziklaként
nehezedett a lelkére. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sirius, nem tudom jártatok-e nyár óta
a Norwood házban, de Archibald nem említette esetleg, hogy otthagytam valamit?
– Harry bármit megadott volna egy igenlő válaszért, de keresztapja a fejét
rázta.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Miért? Mi hiányzik?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry félt válaszolni a kérdésre. Mi
lesz ha Sirius és Lupin megharagszik rá? Vagy ami még rosszabb, csalódnak
benne? Elvégre az örökségüket vesztette el…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A térkép. Eltűnt a Tekergők Térképe –
felelte végül. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Nyugtalanul nézett fel a két varázslóra, de azok semmi jelét nem adták
haragnak, vagy csalódottságnak. Sőt. Mosolyogtak.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Biztos? – kérdezte szórakozottan
Lupin. – Lehet, hogy csak becsúszott valamelyik könyvedbe.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Már ellenőriztük, nincs sehol –
csóválta a fejét Harry. – Arra gondoltunk, hogy valaki esetleg ellopta…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Ugyan már! –
legyintett Sirius. – Ki lopná el, hisz még a létezéséről sem tudnak. Biztos ott
lesz valahol. Annak idején velünk is előfordult, hogy egyszer-egyszer nem
találtuk, vagy elkevertük, de végül mindig meglett. Egy alkalommal például,
Lily pergamen tekercsei között leltünk rá. Majdnem arra írta a bűbájtan
leckéjét…</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry döbbenten nézett a két férfira, majd a mellette ülő Ronra, de ő is csak a
vállát vonogatta. Meglepte a varázslók reakciója. Hisz mikor Sirius vadászott
rá – vagy legalábbis akkor még azt hitték –, és Lupin tudomást szerzett arról,
hogy Harrynél van a térkép, elkobozta azt, mondván, ez út lehet hozzá Sirius
számára. De most, hogy öt halálfaló is szabadon jár-kel odakint, nem is
aggódnak a térkép eltűnése miatt. </span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És milyen az új sötét varázslatok
kivédése tanár? – váltott témát Lupin. – Ha jól tudom, Tolbert vállalta el az
állást.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Unalmas – nyögte Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vagy ő alszik, vagy mi – tette hozzá
Harry.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem túl hatékony. Inkább elméleti
oktatásra törekszik, gyakorlati óránk eddig nem is volt igazán – egészítette ki
Hermione is.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Értem – mosolyodott el Lupin. – Nos,
Tolbert professzor benne van már a korban, legyetek kicsit elnézőbbek vele
szemben.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Igyekszünk –
motyogta Ron.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hogy van Csikócsőr? – érdeklődött
Hermione.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remekül – kacagott fel Sirius. –
Archibald gondoskodott róla, míg távol voltam. Ott aztán szabadon szálldoshat
és vadászhat, egy lélek nem jár a hegyvidéknek azon a részén.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval nem vele jöttetek?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, dehogy – felelte Lupin. – Fényes
nappal nem tanácsos egy szökött hippogriff hátán repdesni. Különösen egy
szökött varázsló társaságában – nevette el magát ő is. – Nem. Én egy neveletlen
fekete kutya társaságában utaztam ide.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Sirius fejét csóválva elvigyorodott.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Még hogy neveletlen! Egy szavad sem
lehet drága Holdsáp barátom, most kifejezetten jól nevelt ebként viselkedtem.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt hiszem, sürgősen tisztáznunk
kellene mi a különbség a jól nevelt és a neveletlen kutya között. Véleményen
szerint, két macska megkergetése határozottan az utóbbi viselkedésformái közé
tartozik – vágott vissza kedélyesen Lupin.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry elmélázva hallgatta a két varázsló szórakoztató szócsatáját. Felderengett
benne egy, már soha el nem jövő élet idilli képe, édesanyja és édesapja
oldalán. Elképzelte, ahogy keresztapja és Remus minden hétvégén meglátogatják
őket, és a három jó barát tréfás anekdotákkal mulatatja őt, miközben anyja
rosszalló fejcsóválások közepette kedvesen elmosolyodik. Ez azonban már sosem
történhet meg – Voldemort mindannyiuktól elrabolta e csodás élet lehetőségét.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Mikor aztán eljött a búcsú ideje, Harry fájó szívvel ölelte át Siriust.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mikor találkozunk legközelebb? –
kérdezte.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A téli szünetben meglátogatlak,
ígérem, de hogy azelőtt mikor… Sajnos nem tudok biztosat mondani. – Látszott,
hogy keresztapjának is nehezére esik a búcsúzkodás. – Addig is levélben tartjuk
a kapcsolatot, rendben?</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendben – válaszolt Harry kissé
elkenődve.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vigyázzatok magatokra, és ne
felejtsétek, amit mondtunk! – szólt Lupin komoly hangon, végignézve a három
gyereken.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Harry, ígérd meg, hogy kerülöd a bajt!
– kérte Sirius, hangjában aggodalom csendült.</span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hiába kerülöm, ha mindig megtalál – mondta
Harry némi sértődött visszhanggal.</span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szakasztott apád vagy – csóválta a fejét Sirius széles mosollyal az arcán.</span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-62093994469863586982013-07-19T12:48:00.004+02:002013-07-22T18:27:31.579+02:00Karakterek #3 <span style="font-family: inherit;">Sziasztok!</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br />
És íme, az újabb kép adag! Holnap a XV. fejezettel pedig érkezik a következő :) Nagyon belelendültem ebbe a képszerkesztgetésbe ;) Tudom, hogy Aurorának és Valeriannak jelenleg nem sok jelentősége van (mivel már nem élnek-khm elméletileg...), de később még fontos "szerepe" lesz a két aranyvérű csemetének. A mai nap harmadik karaktere Sethos Solomon. Eddig ugyan ő sem szerepelt túl sokat, leszámítva persze azt a bizonyos listát, de higgyétek el, a mi rejtélyes felügyelőnk megcsavarja párszor a történet fonalát a jövőben. Na, nem kotyogok többet! Jó nézelődést és olvasást! :)</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br />
Raven</span><br />
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxmW4XCNTXWd9lqNRGNApvsWQaCmbx6new4uEakp965EtsLs3fRfo31DTQTCMN13Ev-vaAu-Ci2qilY1GjScnOsITIeajX1Uh43nRP8Mc7J3cmaSg9o8gDz67EMBPQ4BQBL5ThklZLoT0k/s1600/Aurora+Norwood.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxmW4XCNTXWd9lqNRGNApvsWQaCmbx6new4uEakp965EtsLs3fRfo31DTQTCMN13Ev-vaAu-Ci2qilY1GjScnOsITIeajX1Uh43nRP8Mc7J3cmaSg9o8gDz67EMBPQ4BQBL5ThklZLoT0k/s1600/Aurora+Norwood.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Aurora Norwood</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNrj74GiTZ9-6813ZUKzsSmzH8DTpgVC5c1_smE9Mj3sa5FKTnWMJKR3LWM9R3QUssiKM274y_np0JaOOHhQv9Mm0KDBb_TdOK2dfNdyUpKd3xXJ73WM2T8xuEtjY2fDSCpObmbJxKL5SQ/s1600/Valerian+Norwood.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNrj74GiTZ9-6813ZUKzsSmzH8DTpgVC5c1_smE9Mj3sa5FKTnWMJKR3LWM9R3QUssiKM274y_np0JaOOHhQv9Mm0KDBb_TdOK2dfNdyUpKd3xXJ73WM2T8xuEtjY2fDSCpObmbJxKL5SQ/s1600/Valerian+Norwood.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Valerian Norwood</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyxIiFe5Ji2vg1QxNwqi57ucQIAnvrso1Odsc1csGU40kJq1W29Q34Eqc3Wm8XlwnFExt689ncL69OiORreEKYnVaEv5Hti1pvPAXA7AH8K4UYYsmwfmYJWghD2_pQ-tMGbZ24pp6A4Cwh/s1600/600full-cillian-murphy.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyxIiFe5Ji2vg1QxNwqi57ucQIAnvrso1Odsc1csGU40kJq1W29Q34Eqc3Wm8XlwnFExt689ncL69OiORreEKYnVaEv5Hti1pvPAXA7AH8K4UYYsmwfmYJWghD2_pQ-tMGbZ24pp6A4Cwh/s1600/600full-cillian-murphy.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sethos Solomon</td></tr>
</tbody></table>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-34904425139692857482013-07-19T12:19:00.001+02:002013-07-19T12:19:37.723+02:00HP XIV. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
<br />
XIV. fejezet: Idegen<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry másnap kora reggel ébredt. Hálótársai még mélyen
aludtak, mikor ő már a Griffendél klubhelyiségében írta a keresztapjának szánt
levelet. Papírra vetette összes bánatát, az eltiltást, de persze mesélt Tolbert
professzorról és Azharusról is. Úgy érezte, mindent meg kell írnia, elvégre még
legalább egy hónapig nem találkozhatnak. Végül közel egy oldalt írt. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A kastély teljesen kihalt volt még e korai órán, néhány kísértettel találkozott
csupán a Nyugati torony tetejébe vezető ódon folyosókon. <br />
Hedvig boldogan szállt a bagolyházba belépő gazdája vállára. A madár
üdvözlésképp még Harry fülét is megcsipkedte. A fiú elmélázva simogatta a
bagoly hátát. Mit meg nem adna, ha most ő is elrepülhetne vele Siriushoz. Pár
percig üldögéltek így a bagolyház ablaka előtt, figyelve a végtelennek tűnő
Tiltott Rengeteg lombjait. Harry végül Hedvig lábára kötötte a viasszal lezárt
levelet.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugye megtalálod Tapmancsot? – kérdezte
nem is a madárnak, inkább magának címezve.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hedvig búcsúzásképp huhogott még egyet,
majd hófehér szárnyait széttárva elszállt a rengeteg felé. Harry, ameddig
tudta, követte tekintetével a bagoly útját. A fehér pont egyre csak
zsugorodott, míg nem teljesen eltűnt a horizonton. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Sirius válasza még aznap este megérkezett. Harry már épp
álomra hajtotta volna fejét, mikor valaki kopogott a hálóterem ablakán. Hedvig
büszkén huhogott, mikor gazdája beengedte őt a szobába. Ron, Neville, Dean és
Seamus még a klubhelyiségben körmölték az átváltozástanra szánt pótlásaikat,
így Harry nyugodtan elolvashatta Sirius levelét.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i>Kedves Harry,<br />
<br />
Azt hittem többet örököltél apád kalandvágyából. Miattam ne aggódj, a
találkozót így is megejthetjük! Jövő hét szombaton, mikor a többiek már
lementek Roxmortsba, James köpenyét használva másszatok le a fúriafűz alatti
alagútba. Jobb, ha Hermione és Ron is jön, nekik is tudniuk kell, amit majd
elmondok. <br />
Ott majd mindent megbeszélünk!<br />
Addig is vigyázz magadra!<br />
<br />
Tapmancs<br />
<br />
</i><br />
– Hát persze, a fúriafűz! – csapott a
homlokára Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Hogy ez eddig miért
nem jutott eszébe! Adott pár szem bagolycsemegét a fáradt Hedvignek, majd
lefutott a klubhelyiségbe. Úgy érezte, most azonnal meg kell osztani barátaival
Sirius tervét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hermionét és Ront egy-egy könyv fölé görnyedve találta meg
az egyik sarokban.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Harry, azt hittem már lefeküdtél! –
csodálkozott a lány, mikor megpillantotta barátját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tapmancs válaszolt! – mondta a fiú
fülig érő szájjal, majd előadta keresztapja ötletét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez zseniális! – mondta elismerően Ron,
miután végighallgatta Harry beszámolóját.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De azért ez sem veszélytelen –
aggodalmaskodott Hermione.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már! – legyintett Ron. – Majd
akkor értesíts, ha tilosban járni veszélytelen lesz!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A napok múlásával Harry egyre izgatottabbá vált a közelgő
találkozó miatt. Szinte minden nap minden percében arra gondolt, hogy újra
láthatja keresztapját, és végighallgathatja majd a halálfalók utáni kutatás történetének
minden részletét. Eufórikus izgalma azonban hamar mély kétségbeesésbe fordult,
mikor a péntek esti készülődés közben nem találta meg a tervben igen fontos
szerepet játszó Tekergők Térképét.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Eltűnt! – motyogta nyugtalanul,
miközben kiforgatva dobálta szét könyveit az ágyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mi tűnt el? – kérdezte az épp akkor
belépő Ron, egy ásítás kíséretében.</span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20120312201160/harrypotter/images/a/a3/Marauder'sMap.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20120312201160/harrypotter/images/a/a3/Marauder'sMap.png" width="170" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A térkép! – jött a feldúlt válasz.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mi? Biztos? – Úgy tűnt, Ron szeméből
egy pillanat alatt elszállt az álom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen, Ron, biztos! – felelte kissé
ingerülten Harry. – Feltúrtam az egész ládát, de nincs itt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De apád köpenye meg van, ugye? –
kérdezte Ron némi aggodalommal a hangjában.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen, az megvan. Ott volt, ahová
raktam.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Rendben, akkor nézzük
át együtt! – ajánlkozott barátja. – Elvégre több szem többet lát.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ám hiába pakolták ki Harry ládáját, hiába nézték át Vernon bácsi összes lukas
zokniját, és kutatták át a fiú minden ruhadarabjának zsebét is – a térkép nem
volt sehol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem hagytad a nagybátyádéknál? –
kérdezte tanácstalanul Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem. – Harry a fejét rázta. – A
Norwood házban még nálam volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És biztos, hogy ott sem hagytad?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A válasz egy újabb fejrázás volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Biztos. Még ellenőriztem is, mielőtt
elindultunk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Az éjszaka nem jött álom Harry szemére. Éberen feküdt, és
csak azon járt a feje, hogy hová tűnhetett a Tekergők Térképe. Azt biztosan
tudta, hogy mióta visszatértek a Roxfortba, egyszer sem használta. Így két
megoldás maradt csupán: vagy elhagyta az iskola és a Norwood ház közötti úton,
vagy – és ezt tartotta valószínűbbnek – valaki ellopta. De ki? Rajtuk kívül az
egész kastélyban csak a Weasley ikrek tudtak a térkép létezéséről. Mi több, a
tolvajnak griffendélesnek kellett lennie, hiszen más ház tanulója nem juthat be
a klubhelyiségükbe.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">És ha nem diák volt? – morfondírozott Harry. – Hanem egy
tanár?<br />
Piton tudhat a térképről, és ha nem is ismeri biztosan a titkát, de sejti mire
való az öreg pergament. Ha ő lopta el, és sikerül megfejtenie, hogyan működik…
Harry bele se mert gondolni. A bájitaltanár minden mozdulatukat követhetné, és
bizonyára mindig a legjobbkor tűnne fel, hogy még több pontot vonhasson le a
Griffendéltől. Elvégre Solomon ezt is megkönnyítette neki. Nem kell mást tennie
csak pontokat vonogatnia, és ezzel máris megfoszthatja őt mind a kviddicstől,
mind Roxmortstól. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry hiába forgolódott, a máskor oly kellemes fekhelyét, most kifejezetten
kényelmetlennek találta. A hold fénye ezüst csíkokat festett az ágy vörös
függönyére. Kikelt hát az ágyból, töltött magának egy pohár vizet, és letelepedett
az ablakpárkányra. Tűnődve bámulta a felhőtlen égen ragyogó égitestet. A hold
varázslatos színe egyszerre két dolgot is eszébe jutatott: Aurora Norwood
barátságos szemeit és Azharus foltos bundáját. Vajon mi történhetett a lánnyal?
Valóban meghalt volna, vagy csupán elszökött őrült apja elől? <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxhp0MkxFpbXZcGoCPxxj0v7G4tBPS6KMbRYULGmGc8yhuK5j_53VWp4KVP04MO3pmsl86mMcsdNyv6uURMUGZy9IbdJr0DMl7mF2nkrf08vuP7AxIBmKZRjKLUqewhD_ITpxHEyVFeSuq/s1600/the_stranger_in_the_forest_by_arkanumtenebrae-d5l3zyl.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="235" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxhp0MkxFpbXZcGoCPxxj0v7G4tBPS6KMbRYULGmGc8yhuK5j_53VWp4KVP04MO3pmsl86mMcsdNyv6uURMUGZy9IbdJr0DMl7mF2nkrf08vuP7AxIBmKZRjKLUqewhD_ITpxHEyVFeSuq/s320/the_stranger_in_the_forest_by_arkanumtenebrae-d5l3zyl.jpg" width="320" /></a><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Elmerengve nézett vissza, az őt fürkésző holdra, ám amit a
következő pillanatban észrevett, attól majdnem a poharát is elejtette. A
Tiltott Rengeteg árnyékában három alak mozgolódott. Harry gyorsan felkapta az éjjeli
szekrényen pihenő szemüvegét, és így már tisztán láthatta, ki vagy mi lép elő
az erdő fái közül. Kiderült, hogy amit háromnak gondolt, az valójában csak
kettő. Az egyik alak ugyanis Hagrid volt. Az óriás a szerszámíjával a kezében,
hadonászva magyarázott valamit a mellette lépdelő férfinak. Harry egészen közel
nyomta fejét az ablakhoz, de hiába hunyorgott, esélye sem volt, hogy felismerje
a vadőr ismeretlen társát – az ugyanis mélyen az arcába húzta köpönyegét. A
furcsa kettős komótosan lépkedett a fák árnyékában. Már majdnem elérték a park
másik oldalát, ahol aztán eltűntek volna Harry szeme elől, de ekkor az idegen
megtorpant és felnézett a kastélyra. Harry ugyan nem láthatta az arcát, de úgy
érezte, a férfi egyenesen őrá néz. Ijedten hőkölt hátra az ablaktól. <br />
Nem, az lelhetetlen – győzködte magát. – Nem láthatott meg. Az képtelenség.<br />
Visszamászott az ablakhoz, de Hagrid és az idegen akkorra már nem volt sehol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Másnap reggel Ronnal első dolguk volt, hogy beszámoljanak
Hermionénak a térkép rejtélyes eltűnését. Harry előadta azon elméletét is,
miszerint Piton lopta el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már! Miért akarná Piton
megszerezni? – ráncolta homlokát a lány. – Ha azt akarja, hogy miattad
veszítsen pontot a Griffendél, ahhoz nem kell neki a térkép. Elegendő, ha csak
ott vagy az óráin, úgy is talál valami indokot, hogy beléd kössön.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kösz – morogta Harry.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És biztos nincs a ládádban? Nem
csúszott be egy könyvbe?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, Hermione, nincs a ládámban –
felelte most már kissé türelmetlenül Harry. – Kétszer is kipakoltuk, de sehol sem
találtuk.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én egyetértek Harryvel – szólalt meg
Ron. – Piton ellophatta a térképet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Badarság! – legyintett a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát nem érted, Hermione? Ha követni
tudna minket mindenhová, könnyen találna indokot arra, hogy mindannyiunkat kicsapjanak!
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én akkor sem tartom valószínűnek –
csóválta a fejét a lány. – Amúgy sem hiszem, hogy be tudna jönni a
klubhelyiségünkbe. Ezt csak egy griffendéles tehette.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ettől nem lettem nyugodtabb – dörmögte
Ron.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ám hiába törték a fejüket, egyiküknek sem jutott eszébe más elmélet. Harry,
ugyan kitartott azon teóriája mellett, hogy Piton lovasította meg a számára oly
értékes térképet, de reggeli közben önkéntelenül is nagyobb gyanakvással
figyelte griffendéles társait. Ám ha bármi gyanúsra is várt – egy elégedett
kacajra vagy egy ravasz mosolyra –, hát csalódnia kellett. Még Piton sem tűnt
boldogabbnak. Sárgás fakó arcán a már ismerősként visszatekintő, állandó undor
ült.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Reggeli után, Harryék a márványlépcső tetejéről figyelték a Roxmortsba induló
diáksereget. A megbeszéltek szerint, miután mindenki elment, elbújnak egy üres
földszinti teremben, és magukra terítik a láthatatlanná tévő köpenyt – ami most
Harry talárzsebében lapult.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nicsak, nicsak, a jómadarak – szólalt
meg mögöttük egy gúnyos hang. Ron és Hermione ijedten megpördült, Harry azonban
mereven markolta a korlátot, nem akart megfordulni, és belenézni Piton túlontúl
elégedett arcába.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne merj nekem hátat fordítani, ha
hozzád beszélek, Potter! – sziszegte torz mosollyal a bájitaltanár. – Öt pont a
Griffendéltől.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ezért nem… – kezdte Ron, de Piton a
szavába vágott:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Még öt pont a feleselésért, Weasley. Ejnye,
ha így haladtok jövő hónapban sem mentek Roxmortsba. – Szája elégedett mosolyra
húzódott.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nos, ez sok mindent megmagyaráz. –
Sethos Solomon lépett elő az egyik folyosón álló szobor mögül. Homlokát ráncolva
nézett Pitonra, akinek arca nyomban undorodó grimaszba fordult, ahogy
megpillantotta a férfit. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem kéne ilyen szigorúnak lenned velük
szemben, Perselus. Még félreérti valaki, és színtiszta rosszindulatnak véli. – Halkan
beszélt, ám hangja mégis pengeként hasította a levegőt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Úgy véled? – sziszegte Piton zsíros,
fekete haja mögül. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry figyelte, ahogy a két férfi farkasszemet néz egymással. Úgy méregették
egymást, akár két támadni készülő vadállat. Piton tekintetében a gyűlölet
szikrái izzottak, Solomon azonban nyugodtnak tűnt. Sőt, Harry le merte volna
fogadni, hogy a felügyelő arcán egy ravasz mosolyt látott átsuhanni. A néma
párbajt végül Piton adta fel hamarabb. Fekete köpenyét megsuhogtatva, faképnél
hagyta a társaságot.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan hallottam hírét, hogy Piton
professzor viselkedése néha napján igencsak – hát hogy is fogalmazzak –,
meglepő, de erre azért nem számítottam. – Solomon hangjában most nyoma sem volt
annak az érzelemmentes modornak, ahogy a lista felolvasásakor beszélt hozzájuk.
– Ezek után természetesen ezt is figyelembe veszem, mikor a havi
pontösszesítéseket nézem, különösen a ti esetetekben. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Köszönjük – motyogta Harry zavartan.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Meglepte a férfi kedvessége és finom modora. Hirtelen lelkiismeret-furdalás
kezdte gyötörni, amiért közel sem szép dolgokat gondolt a felügyelőről első
megnyilvánulását követően.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Úgy tűnt, Ron is hasonlóan érez, ugyanis rendkívüli
érdeklődéssel tanulmányozta kopott lábbelijét. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Oh, és majd
elfelejtettem! – Hitetlenkedve rázta meg a fejét, és mintegy jól szórakozva
saját kótyagosságán, elnevette magát. – Gratulálni szerettem volna, Ms. Granger.
Az első hónap során te gyűjtötted a legtöbb pontot a Griffendél számára.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én? – Hermione arca egy érett alma
színét felöltve világított a szürke falak között. Zavartan mosolygott vissza a
bólogató Solomonra. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak így tovább! Szép napot! – köszönt
el végül a férfi.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Na, ez meglepett! – szólalt meg Ron
először, mikor Solomon már eltűnt a sarkon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Erre nem számítottam – vallotta be
Harry is.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kedves – motyogta Hermione, még mindig
égő piros orcával.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kedves? – Ron hitetlenkedve bámult a
lányra. – Kedves? Csak ennyit tudsz kinyögni? Jaj, Hermione, ugye nem akarod
azt mondani, hogy máris beleestél? Nem szeretnék még egy olyan Lockhart-féle
plátói szerelmet…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hallgass már! – Hermione dühösen
oldalba bokszolta Ront. – Úgy hiszem, abból már kinőttem. Amúgy sem volt
semmilyen plátói szerelem Lockhart iránt!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ha te mondod – vont vállat Ron, majd
gyorsan hátrált egy lépést Hermione újabb támadása elől. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mikor végre teljesen kiürült az előcsarnok, és már Frics sem
lábatlankodott arra Mrs. Norris kíséretében, Harryék bevonultak egy üres
tanterembe, és magukra öltötték a láthatatlanná tévő köpenyt. Szorosan össze
kellett húzniuk magukat, sokat nőttek az elmúlt évek során – és a köpeny sajnos
nem nőtt velük együtt. Ronnak még a fejét is le kellett hajtania, nehogy
kilátszódjanak lábfejeik. Elvégre még egy mágikus kastélyban is furcsa lenne,
ha három pár láb gazda nélkül kirándulna a folyosókon. Harryt hiába villanyozta
fel a gondolat, hogy nem sokára találkozhat rég nem látott keresztapjával, nem
hagyta nyugodni az érzés, hogy valaki figyeli őket. Az a valaki, aki ellopta a
térképet. Egy ideig fontolgatta, hogy lemondja a találkozót, de barátai
meggyőzték, hogy követni úgy sem bírják majd őket, a titkos alagút vége pedig
nem szerepel a térképen – így aztán senki nem láthatja, kivel találkoznak.<br />
Az eget aznap szürke felhők borították, és félő volt, hogy bármelyik
pillanatban eleredhet az eső. A park </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhTyP8TdDhZ9Dy3P8GuG0GtHNR7sm2KG0X6VQvj9DY63QfjbThO5-Fzq95LACAFzF7mbiEfyiUZDEAXESNOE70afWYHqNok8t59h2KTsifzgdAWenCBue3RV4i7pevuZt0vhI_Q59x4VM/s400/The+Whomping+Willow.jpeg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhTyP8TdDhZ9Dy3P8GuG0GtHNR7sm2KG0X6VQvj9DY63QfjbThO5-Fzq95LACAFzF7mbiEfyiUZDEAXESNOE70afWYHqNok8t59h2KTsifzgdAWenCBue3RV4i7pevuZt0vhI_Q59x4VM/s400/The+Whomping+Willow.jpeg" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">kihalt volt, s némaságát csak a rengeteg
fái közt éneklő madarak törték meg. A fúriafűz ágai békésen lengtek a lusta
őszi szellőben. Ám Harryék jól tudták, hogy bármilyen nyugodtnak is néz ki most
a fa, ha valaki túl közel merészkedik hozzá, annak súlyos pofonokra kell
számítania. A köpeny alatt poroszkálva kerestek egy hosszú ágat, és Ron – mivel
neki volt a leghosszabb karja –, megbökte a fa jól ismert görcsét. A hatás nem
maradt el; a fúriafűz azon nyomban megmerevedett, és hiába fújt a szél, ágai
nem mozdultak többet. Mindhárman bemásztak az alacsony járatba, és levették
magukról a köpenyt. Harry a talárja zsebébe tömködte a bűbájos ruhadarabot.<o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem értem, miért nem lehetett ezt
magasabbra csinálni – panaszkodott Ron, miközben előregörnyedve haladtak a
szűkös alagútban. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kilométereken keresztül baktattak a koszos járatban, és
mikor végre elérték a végét, már mindannyian hangosan szuszogtak. A Szellemszállás
– nem meglepő módon – egy cseppet sem változott ez elmúlt év során. Az ablakok
ugyanúgy bedeszkázva leselkedtek a külvilágra. A tapéta több helyen lehámlott a
falról, a romos padlót pedig különféle foltok és a berendezési tárgyak törött
darabjai borították. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sirius? – szólalt meg bizonytalanul
Harry.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Recsegő léptek zaja visszhangzott a lakatlan házban, majd a lépcső tetején
megjelent Sirius és Lupin mosolygó alakja.</span><o:p></o:p></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-16166933853141355382013-07-17T13:40:00.002+02:002013-07-22T18:27:41.789+02:00Karakterek #2<span style="font-family: inherit;">Sziasztok!</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br />
Mára új képekkel is készültem (juhé!). Íme, bemutatom nektek Archibald Arkwrightot, Philibert Tolbertet, illetve Seraphina és Mainard Norwoodot! Jó nézelődést! ;)</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br />
Raven</span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ00483TYCk46SOpALKHBXA393nTxwxYqr6MaK4jXrAnl18MqQbt4R2KrlZpalAgx2FFiOdej07VbTCG5l5x795Bsg4hJv1I0l4JOEN5GK9waRrITHsPmynKGKIQUjCXJuN_U3ZCzz1PYt/s1600/Archibald.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhQ00483TYCk46SOpALKHBXA393nTxwxYqr6MaK4jXrAnl18MqQbt4R2KrlZpalAgx2FFiOdej07VbTCG5l5x795Bsg4hJv1I0l4JOEN5GK9waRrITHsPmynKGKIQUjCXJuN_U3ZCzz1PYt/s1600/Archibald.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Archibald Arkwright</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoK3YMw88-iucJcu-m4JrcQW1hXao6v668eBhH5K8iDtDr8qxg54Nmyr5IDnAerapNrJuvk4WjGy38wXbnKLbQrqzgBTym5p0NATCkjZH01_bqmiyv1pCHORDA-LRKUORR-zAmNWqU7uU/s1600/Mainard+Norwood.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEoK3YMw88-iucJcu-m4JrcQW1hXao6v668eBhH5K8iDtDr8qxg54Nmyr5IDnAerapNrJuvk4WjGy38wXbnKLbQrqzgBTym5p0NATCkjZH01_bqmiyv1pCHORDA-LRKUORR-zAmNWqU7uU/s1600/Mainard+Norwood.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mainard Norwood</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3e2eAQPtGE_sCjr-_Rbs94DCj5J6YcXLNKEvPb2iDsr_QYYKVESsUB9LKWiopkXEyqVTHK0j9npRo3P_c83artIaUHorTY4wPsgcXxPCTfOuy9kcGh304GOoMuIpl_xt2iZKuVPVh0-Bi/s1600/Philibert+Tolbert.gif" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3e2eAQPtGE_sCjr-_Rbs94DCj5J6YcXLNKEvPb2iDsr_QYYKVESsUB9LKWiopkXEyqVTHK0j9npRo3P_c83artIaUHorTY4wPsgcXxPCTfOuy9kcGh304GOoMuIpl_xt2iZKuVPVh0-Bi/s1600/Philibert+Tolbert.gif" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Philibert Tolbert</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipJsUgf-B565LqedR7dylpomeU_XMQhQzTAmiDiDbaNfxaYiNdDj3o4StfI8Y_TTISvQPsGLBSVBPBQ5jWFziq1csrU77FmvqxTAWyzCq09aHifiBYzYF_TXK8iGFSHsf3jOmH4S2xz3WJ/s1600/Seraphina.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEipJsUgf-B565LqedR7dylpomeU_XMQhQzTAmiDiDbaNfxaYiNdDj3o4StfI8Y_TTISvQPsGLBSVBPBQ5jWFziq1csrU77FmvqxTAWyzCq09aHifiBYzYF_TXK8iGFSHsf3jOmH4S2xz3WJ/s1600/Seraphina.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Seraphina Norwood</td></tr>
</tbody></table>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-77418370122128105212013-07-17T13:01:00.001+02:002013-07-17T13:01:39.850+02:00HP XIII. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
<br />
XIII. fejezet: Múlt és mancs<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> <span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">–
A Norwood nevet? Hogy jön ez ide? – Ron értetlenül pillantott barátaira. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ő nem tudott a Hermione
és Harry közt lezajlott nyári beszélgetésről, Aurora Norwoodról és Archibald, a
családhoz fűződő elhallgatott rokonságáról sem. Barátai, így aztán egy-két
perces gyorstalpalót tartottak neki a megtalált családfáról és a kandalló
felett lógó festményről.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval Archibald hazudott nekünk? –
Ron homlokráncolva meredt maga elé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem hazudott – helyesbített Hermione.
– Csak nem mondta el az igazságot. A kettő nem ugyanaz.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És te most megtaláltad a nevet. –
Harry egyre nagyobb érdeklődéssel bámulta az előttük fekvő könyvet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Pontosan. Annyira ismerős volt, már a
nyáron is, és most mikor a könyvtárban nézelődtem, a kezembe akadt a <i>Roxfort története</i> egyik kötete…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ki gondolta volna? – jegyezte meg Ron
csipkelődve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
–… és akkor eszembe jutott, hol
olvastam! Mainard Norwood a Hollóhát házvezetője és sötét varázslatok kivédése
tanár volt. A <i>Roxfort története</i>
azonban csak említésszerűen ír róla, ezért kikerestem a <i>XX. század Ki Kicsodájá</i>ban. – Hermione felcsapta a vaskos kötetet a
könyvjelzőnél, és Harryék elé tolta.</span></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://files.myopera.com/philamzhu/blog/GAMBAR%2010.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://files.myopera.com/philamzhu/blog/GAMBAR%2010.jpg" width="228" /></a></span></div>
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> <o:p></o:p></span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Mainard Norwood itt egy rövidke bekezdést kapott az oldalon, a róla szöveg
szélén pedig egy régi, sárgás képről, ő maga nézett az olvasóra. Harry
döbbenten bámulta a mozgó fotót – mintha Archibaldot látná. Mainardnak is apró,
egymástól távol ülő szemei és hosszú orra volt. Még arcformájuk is hasonlított,
egy különbség azonban nagyon is szembeötlő volt (eltekintve persze a jelentős korkülönbségtől):
míg Archibald arcán mindig mosoly ült, és tekintetében jóakarat csillogott,
addig féltestvére pillantása mély komorságot hordozott magában. Mainard hátul
összekulcsolt kézzel, mereven bámult a kamerába, mint aki a háta közepére sem
kívánja a fotózkodást. Harry tekintete
még egy ideig elidőzött a képen, és eszébe jutott a kandalló felett lógó
portré. Aurora Norwood, amennyire Harry fel tudta idézni magában a festményt,
egyáltalán nem hasonlított az édesapjára. A lánynak barátságos ezüst szemei
voltak, finom vonásai elütöttek Mainard szögletes arcától. Bizonyára az
édesanyjára hasonlított – gondolta Harry, és belemerült a férfiról szóló
szövegbe.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<i>Mainard Ignatius Norwood (1910-1955) <br />
Merlin-díjas, Bűbáj-rend ezüstfok.<br />
A Bűbájos védelem, a Lepattintó védőbűbájok és alkalmazásuk, illetve a
Védőmezők szakszerű idézése című művek nagysikerű szerzője. Jeles kutató,
számos védelmi bűbáj és óvó átok megalkotója. A Roxfort boszorkány- és
varázslóképző szakiskola sötét varázslatok kivédése tanára, és a Hollóhát
házvezető tanára 1945-től 1953-ig. <br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--></i><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Hát nem volt kispályás – jegyezte meg Ron. –
Csodálkozom, hogy nincs róla csokis békás kártya.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ám nekem ez sem volt elég. – Hermione
arcán látszott, hogy tartogat még valamit barátai számára. – Ezért továbbkutakodtam,
és ezt találtam. Megjegyzem, ennek a könyvnek az újabb kiadásában Lockhart is
benne van.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Talárja zsebéből előhalászott egy sokkal kisebb, fekete kötetet és Harryék
kezébe nyomta. A könyvecske borítójára vörössel rótták a címet: <i>Bűbájos tragédiák, avagy sikeres mágusok
visszhangos bukásai.<o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> – Negyvenkettedik oldal. A közepétől
olvassátok, az eleje ugyanaz, mint a másikban, csak hosszabban – tanácsolta
Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry, követve az instrukciókat, kinyitotta az adott oldalon, ahol ugyanaz a
kép nézett vissza rá, mint a <i>XX. század
Ki Kicsodájában.</i> A szöveg viszont annál érdekesebb volt:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Mainard
Norwood életében 1953 nyara hozta meg a sajnálatos fordulópontot. Míg ő távol
volt hazulról, máig nem tisztázott körülmények között, kigyulladt a Norwood
család több százéves múltra visszatekintő rezidenciája. Az akkor otthon
tartózkodók közül, két kisebbik gyermeke, Aurora és Damian szerencsésen
kijutott a lángok közül, ám elsőszülött fia, Valerian és felesége, Seraphina
szörnyethalt a tűzben. Mainard Norwood beleőrült a tragédiába. Tanári állását
felmondta, nem kutatott tovább, nem írt többet, teljesen elvonult a
külvilágtól. Sokak szerint, életben maradt két gyermekéről sem gondoskodott
megfelelően. Ezt az is alátámasztotta, hogy egyikük sem fejezte be tanulmányait;
Damian 1954-ben tűnt el, míg húgának 1955-ben veszett nyoma. Bár bizonyítékot,
vagy holttestet egyik esetben sem találtak, a minisztérium, mindkét gyermeket
halottnak nyilvánította, apjuk 1955-ös halálát követően. Mainard Norwoodot,
szakértők szerint a lelki fájdalom vitte el, amit egész családja elvesztése
okozott. Az ő halálával kihalt a nagy múltú, aranyvérű Norwood család.<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> – Szomorú, nem? – kérdezte halkan Hermione,
mikor látta, hogy barátai végeztek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az – bólintott Harry keserűen. – De
megmagyarázza a vadmanók jelenlétét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Durva – motyogta Ron. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ekkor azonban lelkes kiáltozás zavarta meg a köztük beálló búskomorságot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Harry! Harry! – Colin Creevey szaladt
feléjük. – Kitaláltuk!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mit Colin? – sóhajtott a megnevezett,
és gyorsan becsukta mindkét könyvet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát, hogy hogyan kerüld el az
eltiltás! – Az apró fiúcska mögött további öt fej bukkant fel, és mind lelkesen
vigyorogtak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Milyen eltiltás? – kérdezte
homlokráncolva Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ja, tényleg, te még nem is tudod – tért
magához Ron. – Solomon büntetést szabott ki minden házból arra három tanulóra,
akik a legtöbb pontlevonást kapták szeptemberben. Egy hónapra el vagyunk tiltva
az összes szakkörtől, klubtól és külön programtól. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te is? – hüledezett Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen – sóhajtott Ron. – De Harry
pocsékabbul járt, mert az eltiltás a kviddicsre is vonatkozik.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De mi megoldottuk! – szólt közbe
Colin, szinte már pattogva az izgatottságtól. – Kiszámoltuk, hogy mi hatan –
itt a háta mögött sorakozó évfolyamtársaira mutatott –, ugyanannyi pontot
veszítettünk a Griffendélnek, mint te. Ezért úgy döntöttünk, hogy összeállunk,
és felajánljuk Solomonnak, hogy mi vállaljuk a büntetést helyetted! Így tudsz
majd kviddicsezni! Zseniális, ugye?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Felejtsétek el! – rázta a fejét Harry.
– Egy részt, kizárt, hogy akár csak megközelítőleg annyi pontot vesztettetek,
mint én. Más részt, ha Solomon meg is engedné, amit persze erősen kétlek, én
biztos nem mennék bele!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De egy próbát… – kezdte Colin, de
Harry letorkollta:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, és kész. Erről nem nyitok vitát –
jelentett ki ellentmondást nem tűrő hangon, mire az összes kis harmadikos
arcáról lefagyott a mosolyt. Colinnal az élükön, csalódottan kullogtak vissza
az asztalukhoz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nekem bezzeg fel sem ajánlják –
duzzogott Ron.<br />
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry, az éjszaka
folyamán többször is verejtékben úszva ébredt. Aurora Norwoodról álmodott, ám
közel sem olyan kellemeset, mint a nyáron. A lány barátságos, ezüst szemei most
vörösek voltak a sírástól, és sikítva, segítségért kiabálva kereste a kiutat az
égő házból. A lángok szinte már a testét nyaldosták, de Harry hiába nyújtotta
felé a kezét, nem érte el, nem tudta megmenteni…<br />
Mikor aztán sikerült visszaaludnia, újfent rémképek gyötörték. Mainard
Norwoodot látta, amint őrült módjára bolyong a hatalmas, kihalt házban,
családja után kutatva, miközben vadmanók és lidrocok kacagnak körülötte.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A reggeli során aztán olyan történt, ami elfeledtette vele borzalmas rémálmait.
Hedvig egy sárga borítékkal szállt le gazdája tökleve mellé, és boldogan
huhogva nyújtotta felé a lábát. Harry azonnal felismerte a kézírást. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tapmancs? – Hermione csak ennyit
kérdezett, és Harry igenlő bólintását követően, boldog mosoly terült el az
arcán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Azonban a múltkori
esetből tanulva, most inkább nem kockáztatták a késést. Így hát Harry,
bármennyire is égett a kíváncsiságtól, a zsebébe süllyesztette a borítékot. Meg
akarta várna az első szünetet, mikor több idejük lesz elolvasni és megtárgyalni
az olvasottakat. Aznap sötét varázslatok kivédésével kezdtek, és Tolbert
szokásához híven, a tanóra tízedik percében már békésen szunyókált. Harry
kétpercenként az órára pillantott, és szinte másodpercenként ellenőrizte, hogy
a levél még mindig a zsebében lapul-e. Nem tudott a kiadott feladatra
koncentrálni, akárhányszor belekezdett egy-egy oldal olvasásába, a gondolatai
elkalandoztak, és nem jutott a végére. Úgy érezte, egyetlen órának sem várta
még így a végét (kivéve persze a dupla bájitaltant). Tolbertnek aztán –
valamilyen különleges oknál fogva – sikerült felébrednie még kicsengő előtt,
így még be tudta szedni a házi dolgozatokat, hogy aztán természetesen
kiadhasson egy hasonló terjedelműt. A tanóra végén Harry úgy viharzott ki a
teremből, mintha kergetnék. Hermione és Ron a nyomában loholtak, de végül csak
a parkban érték utol barátjukat. Következő órájuk Hagriddal volt, így a kunyhó
felé bandukolva bőven volt idejük a levél kibontására. Harry mohón feltépte a
borítékot, egy dologgal azonban nem számolt, Malfoyjal. A mardekáros fiú és két
elmaradhatatlan gorillája hátulról csapott le a három barátra, és kitépték a
borítékot Harry kezéből. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<a href="http://i73.photobucket.com/albums/i212/armed_distracted42/Malfoy%20Story/DracoMalfoy.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://i73.photobucket.com/albums/i212/armed_distracted42/Malfoy%20Story/DracoMalfoy.jpg" width="186" /></a><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Add vissza! – kapott utána, de Monstro
elállta az utat közte, és Malfoy között.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vajon kitől kapott levelet a kicsi
Potter? – A szőke fiú arcán kárörvendő vigyor terült szét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Add vissza, te féreg! – sziszegte Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry tudta, hogy meg kell akadályoznia Malfoyt a levél elolvasásában – bármi
áron. Nem engedhette, hogy a mardekáros megtudja, mit írt keresztapja. Elővette
pálcáját, és Monstro széles mellkasára célzott vele.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– El az utamból! – kiabálta a nagydarab
mardekáros arcába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Példáját Hermione és Ron is követte,
pálcájukat egyenesen az előttük álló Crakra szegezték.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tűnés, amíg szépen kérjük! – mordult
fel Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ám mardekárosok sem voltak tétlenek, pálcájukat előkapva vicsorogtak vissza
Harryékre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Gondolhattam volna, hogy nem egy
egyszerű rajongói levél. – Malfoy kajánul pillantott a borítékra. – Láttam az
arcod, mikor megkaptad, Potter. Mennyire fontos neked? Megér még egy hónap
eltiltást? <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Add vissza neki! – szólt rá indulatosan
Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne merj hozzám szólni te… – A szőke
mardekáros mondatot azonban már nem tudta befejezni. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry először azt hitte valamilyen néma átok érte Malfoyékat. A három fiú
elkerekedett szemekkel, döbbenettől megmerevedett arccal bámult előre, egyenesen
mögéjük. A következő pillanatban aztán Harry is rémülten pördült meg a tengelye
körül – hogy szembetalálja magát Dumbledore nagymacskájával. Az állat torkából
olyan mély morgás tört fel, hogy Harry tüdeje is beleremegett. Azharus
leszegett fejjel, hátracsapott fülekkel lépdelt feléjük. Hermione ijedten
felsikoltott, mikor az állat vicsorogva kimutatta hófehér és éles fogait. A
három jó barát hátrált egy lépést, kikerülve az állat útjából, de – Harry nem
kis döbbenetére – Azharus rájuk sem hederített. A párduc jég kék szemeit
Malfoyra szegezte, aki mozdulni sem mert. A mardekáros fiú úgy állt ott, mint
akire sóbálvány átkot szórtak. Hűséges gorillái a félelemtől reszketve húzódtak
vissza a szokásosnál sokkal sápadtabb Malfoy mögé. Azharus vérfagyasztó morgást
hallatott, mire a szőke mardekáros térdei vészesen megremegtek. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Menj innen! – cincogta halálra vált
arccal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Az állat megállt egy lépésre tőle, és
fenyegetően morgott tovább. A nagymacska feje Malfoy mellkasával volt egy
magasságban, de ez mit sem vont le hatalmas méretéből – akár három Monstro
méretű gyerek is elfért volna a hátán. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tűnj innen! – próbálkozott újfent
Malfoy, de ezzel csak azt érte el, hogy az állat még hangosabban morgott és
vicsorgott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A levelet – szólalt meg halkan
Hermione. – Add ide a levelet!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Malfoy nem merte levenni a tekintetét Azharusról, de némi hezitálás után lassan
feléjük nyújtotta a borítékot. Hermione bátortalanul előre lépett, és elvette
tőle. A nagymacska ekkor a lányra nézett, ám közel sem olyan tekintettel, mint
a mardekáros fiúra. Fenyegető testtartása eltűnt, és morgása is elnémult.
Malfoy és két társa, kihasználva a helyzetet, óvatosan hátrálni kezdtek, majd
pár lépés után futásnak eredtek. Harry nem mozdult, de már egyáltalán nem
azért, mert nem mert, hanem mert nem akart. Most először láthatta közelről az
állatot, és nem tudott betelni a lenyűgöző látvánnyal. Azharus szürke-fehér
foltokkal tarkított bundája ezüstös bársonyként ragyogott a szórt októberi
napfényben. Harry legszívesebben megérintette volna, de annyi bátorság azért
nem volt benne. Hermione ellenben úgy tűnt, teljesen megbízik a nagymacskában,
és – hiába próbálta meg Ron visszarángatni a könyökénél fogva – közelebb lépett
az állathoz. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Köszönjük – suttogta félénken.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Azharus torkából újfent
morgás csendült fel, de közel sem olyan, mint mikor Malfoyt fenyegette. Ez a
hang lágyabb volt, szinte már barátságos. Az állat még egy utolsó pillantást
vetett rájuk, majd tenyér nagyságú mancsain, némán elsétált a kastély irányába.
<br />
Harryék még másodpercekig megigézve bámultak utána. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azta – nyögött fel Ron. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A számból vetted ki a szót – szólalt
meg Harry is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tessék – Hermione odanyújtotta neki
Sirius levelét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kösz – motyogta Harry. – Te honnan
tudtad… mármint szerinted…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Segített nekünk – fejezte be helyette
a lány.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De honnan…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tudtam, hogy minket nem bántana –
vonta meg a vállát a lány. – Hiszen Dumbledore macskája.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hermione, ez az állat nem macska.
Csámpás az macska, de ez… ez egy irdatlan nagy leopárd – csóválta a fejét Ron.
– Ez nem fog dorombolni, ha megvakarod a füle tövét. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Először is nem „ez”, hanem „ő”! –
pirított rá Hermione. – Légy kicsit tisztelettudóbb, elvégre megmentette nekünk
a levelet. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tisztelettudóbb? – kérdezett vissza
mogorván Ron, de a lány egyetlen pillantással elhallgatatta. – Akkor lennék
tisztelettudóbb, ha leharapta volna Malfoy fejét – tette hozzá halkan, hogy
Hermione ne hallhassa.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A Malfoyjal történt összetűzés miatt Harryéknek végül nem maradt idejük
elolvasni a levelet a szünet során. Ezért, miközben a többiek már denevérjeiket
sétáltatták, a három barát odaoldalgott az óriáshoz – Hermione addig Neville
felügyelete alatt hagyta Edgart. Harry előadta neki a levél-kérdést – az
Azharusos kalandot persze kihagyta–, Hagrid pedig kissé morgolódva („Miért kell
három ember egy levél elolvasásához?”), de megengedte, hogy nekik, hogy pár
perce bemehessenek a kunyhójába. Ott aztán Harry végre megtudhatta, mit írt
neki keresztapja. Széthajtotta a pergament és hangosan olvasni kezdte.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kedves
Harry,<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Hogy
telnek a napjaid? Sajnálom, hogy csak most tudtam írni, de csupán tegnap értük
vissza. Kérlek, írd meg az első roxmortsi hétvége időpontját, amint kitűzik, és
akkor ígéretemhez híven meglátogatlak és mindent elmesélek!<br />
Addig is vigyázz magadra!<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Tapmancs<o:p></o:p></span></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"> </span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">– Ennyi? – kérdezte
csalódottan Harry.<i><o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"> Ugyan hozzászokott már keresztapja rövid
leveleihez, de egy hónap után, három mondatnál azért többet várt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne feledd, hogy semmi lényegeset vagy
konkrétumot nem írhat! Majd ha találkoztok, biztos mindent… – kezdte
vigasztalóan Hermione, de Ron közbevágott:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egy dolgot elfelejtesz; ebben a
hónapban se Harry, se én nem mehetünk le Roxmortsba.<br />
<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A sors úgy hozta, talán, hogy még jobban fájdítsa Harry szívét, hogy aznap este
kitűzték az első roxmortsi látogatás időpontját. Ron a tömeg mögött ágaskodva
olvasta le a dátumot.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jövő hét szombat – mondta
elkeseredetten, figyelve egy boldogan vigyorgó harmadikos csapatot, akik most
először látogathatják majd meg a teljességében boszorkányok és varázslók lakta
falut. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Majd csak kitalálunk valamit –
próbálta biztatni barátait Hermione, de hiába.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Most nem akarok kockáztatni. Holnap
első dolgom lesz, hogy megírom Tapmancsnak, hogy ne jöjjön – sóhajtott Harry
bosszúsan.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Az este korán ment lefeküdni, ám ez sem segített a rémálmok elkerülésében.
Aurora Norwood most is a tűzben bolyongva kereste a kiutat. Családja után
kiabálva, kétségbeesetten rohant egy végtelennek tűnő, lángokkal beborított
folyosó vége felé. Ám ekkor változott a kép, és a lány már nem a tűz elől,
hanem egy őt követő vicsorgó állat elől menekült. A hatalmas fenevad bundája
ezüstösen csillogott.</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-53263827981449925052013-07-16T16:36:00.002+02:002013-07-16T16:36:27.344+02:00HP XII. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
<br />
XII. fejezet: Solomon listája<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A következő pár hét úgy szállt el, akár egy röpke
pillanat. Harry már csak akkor vette észre az október beköszöntét, mikor a
csípős fuvallat, az ősz ezernyi színében pompázó falevelekkel hintette be a
park zöld füvét. A napok többsége a megszokott kerékvágás szerint zajlott. A
legtöbb tanár, élükön McGalagonnyal és Pitonnal, elhalmozta őket leckével.
Ennek eredményeként, estéik nagy részét egy-egy könyv vagy pergament fölé
görnyedve töltötték. A bájitaltanár,
folytatván jó szokását, továbbra is kritizálta Harry minden mozdulatát, és
előszeretettel vont le pontokat a Griffendéltől – például mikor Ron véletlenül
eltaposott egy főzetbe szánt csápos gőtét. Ennek eredményeképp, egy hónap alatt
Piton egymaga, közel ötven ponttól szabadította meg a vörös-arany házat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hagrid kurtafülű pikkelydenevérjei eközben legalább tíz centit nőttek.
Méretükkel együtt bátorságuk is gyarapodott, és nem voltak restek próbálgatni
egyre élesebb karmaikat sem, az őket „sétáltató” és gondozó diákokon. Harry és
Ron denevére, Tövis, nagy szerencséjükre még a jó neveltek közé volt sorolható,
így a fiúknak nem volt sok gondjuk vele. Ugyanezt sajnos nem lehetett elmondani
a Hermione és Neville által nevelt egyedről, Edgarról, aki óráról órára kiemelt
feladatának érezte, hogy landolás során a lány haját használja leszállóhelynek.
Az elkeseredett Hermione végül arra kényszerült, hogy minden legendás lények és
gondozásuk előadást süveggel a fején töltsön. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A Roxfort rejtélyes új felügyelőjét továbbra is csak étkezések alkalmával látták,
pedig a Weasley ikrek mondhatni, teljes repertoárjukat felvonultatták a
folyosókon, hogy előcsalogassák Solomont. A különböző csínyek azonban nem
hozták meg a várt eredményt, a férfi nem bukkant fel a kastély más területén,
csak a nagyteremben. Az ilyen akciók kimondottan nagy sikert arattak a diákság
sorai közt, amit csak tetézett Frics reakciója. A gondnok néha seprűvel, néha
lapáttal a kezében, szitkozódva loholt az ikrek után, ám elkapni sosem tudta
őket. Hangos zsörtölődéssel takarította a tantermeket, folyosókat, vagy ahol a
Fred-George páros épp elejtett egy-egy robbanópatront, trágyagránátot, vagy
legújabb találmányukat, a buborékbombát. Az apró gömbszerkezet földet érés után
nyomban működésbe lépett, és akár egy teljes termet megtöltött színes buborékokkal.
Egy alkalommal Fred Malfoy és udvartartása mellé gurított egy bombát. Az egyik
keletkezett buborék pedig (az ikrek elmondása szerint az eddigi legnagyobb), a
méretes Crakkal a belsejében egészen addig lebegett a plafon magasságában, amíg
az arra járó Piton ki nem szabadította visítozó tanítványát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Tolbert órái többségét továbbra is átaludta, és ha esetleg ébren volt, akkor
diákjait nyomta el az álom – előadás módja ugyan is kísértetiesen hasonlított
Binns professzoréra. Egy dolog azonban minden alkalommal megismétlődött: mikor
a csengő megszólalt (legtöbbször felverve őt szunyókálásából), tekintélyes
mennyiségű leckével bocsátotta el diákjait.
Legújabb házi feladatként, a professzor péntekre egy méteres esszét várt
tőlük, a rosszul alkalmazott átkok mellék- és utóhatásairól. A három jó barát
már két napja küzdött a feladott leckével, de még nem sikerült befejezniük,
hiába volt Hermione tudása, és az általa felhalmozott jelentős könyvmennyiség.
Éjszakába –jobban mondva, hajnalba – nyúlóan dolgoztak az esszéken, de Harrynek
és Ronnak még mindig tizenöt-tizenöt, Hermionének pedig nyolc centi hiányzott a
végéből. A lány végül úgy döntött, a mai vacsoraidejét inkább a könyvtárban
tölti, olyan könyvek után kutatva, melyek esetleg tartalmazhatnak számukra
hasznos információkat. Harry és Ron hiába ellenkezett, hogy nem ér annyit a
dolog, és Tolbert bizonyára végig se olvassa őket, mert elalszik az első
bekezdés után, Hermione hajthatatlan volt. <br />
Így aztán, késő délután csak ketten léptek be a nyüzsgő nagyterem ajtaján.
Asztaltársaságként Félig Fej Nélküli Nick csatlakozott hozzájuk, aki azonban
igencsak rossz hangulatban volt. A szellem elpanaszolta, hogy a nap folyamán
néhány másodéves almákkal dobálta meg a negyedik emeleti folyosón járó
kísérteteket, többek között az arra lebegő Nicket.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De hát az neked már úgysem fáj, nem? –
Ron nem igazán érezte át a Griffendél-torony legrégebbi lakósának bánatát. –
Hiszen meghaltál…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<a href="http://www.cardinalfang.net/biographies/images/nearly_headless_nick.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.cardinalfang.net/biographies/images/nearly_headless_nick.jpg" width="232" /></a><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És ez már nyomban indokod ad a
gorombáskodásra? – A kísértet sértődötten kapta fel a fejét, mire az kicsit
kibillent a helyéről.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, én csak azt mondtam… – kezdte
volna Ron, de Nick mogorván letorkollta:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Pontosan tudom, mit mondtál. – Azzal
felszegett fejjel (már amennyire ez az ő esetében lehetséges volt) ellebegett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Majd elfelejti – legyintett Ron, és
visszatért a tányérján terpeszkedő hússzelethez. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A vacsora ezután a szokásos módon zajlott, egészen addig, míg egy igencsak
váratlan esemény nem történt. Harryék épphogy végeztek a desszerttel, és sokan
már szedelődzködtek, hogy eltegyék magukat holnapra – mikor Sethos Solomon
felállt. Először a legtöbben észre se vették, de aztán megkocogtatta
aranyserlegét, és a meglepően hangos, fémes hangra minden fej a tanári asztal
felé fordult. Izgatott sustorgás futott végig a diákok között, nem szoktak
hozzá, hogy a nagyteremben Dumbledore-on kívül más is szóljon hozzájuk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Most, hogy mindannyian befejeztük a
vacsorát, engedjétek meg, hogy feltartóztassalak benneteket még pár percre. –
Hangja rekedt volt, és érzelemmentes, leginkább ahhoz a tanulatlan
hírolvasóéhoz hasonlított, akit Dursley-ék mindig néztek a kettes csatornán.
Harry Dumbledore-ra pillantott, de az igazgató kifürkészhetetlen arccal
figyelte a férfit félhold szemüvege mögül. McGalagony és a többi tanár tekintetében
azonban felháborodás szikráit vélte felfedezni. – Mint jól tudjátok, a
Roxfortban én töltöm be a frissen alapított felügyelői posztot. Az elmúlt
hónapot azzal töltöttem, hogy megismerjem az itteni szokásokat, szabályokat és
persze titeket. Sajnos, szomorúan tapasztaltam, hogy sokan közületek semmibe
veszik a házirendet, nem törődve a következményekkel. Ezért aztán úgy
határoztam, hogy felügyelői teendőimnek eleget téve, és hatáskörömet betartva –
itt egy pillanatra Dumbledore-ra emelte tekintetét –, bizonyos szankciókkal
illessem azokat a tanulókat, akik leginkább vétettek az iskola szabályai ellen.
– Többen felhördültek az asztalok között, de Solomon nem törődött velük, és
folytatta. – Azok a diákok – minden házból három, akiknek a nevét felolvasom, az
elkövetkező egy hónapban nem vehetnek részt egyetlen iskolai szakkörön, vagy
külön programon sem, ők tizenketten voltak ugyanis azok, akik miatt házaik a
legtöbb pontot vesztették. – Talárja zsebéből előhalászott egy pergament, és
olvasni kezdte. – A Mardekár házból Pansy Parkinson, Malcolm Baddock és Vincent
Crak. A Hollóhátból Samantha Fawcett, Orla Quirke és Stewart Ackerly. Eleanor
Branstone, Owen Cauldwell és Adam Summers a Hugrabugból, és végül a
Griffendélből Kenneth Grey, Ronald Weasley és Harry Potter.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry hirtelen nem tudta hová tenni a hallottakat. Reménykedve nézett
Dumbledore-ra, de az igazgató semmi jelét nem adta annak, hogy közbe akarna
szólni. A termet betöltötte a tiltakozó tanulók felháborodott és dühös
zúgolódása, de Solomon túlkiabálta mindannyijukat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remélem, nem csupán a felsorolt
diákok, de mindenki tanult az esetből, és ezután nagyobb figyelmet szenteltek
majd az iskola szabályzatának, ezek után ugyanis, minden hónap első hetében
közzé teszem azt a listát, melyen a következő harminc napra eltiltott diákok
neve szerepel. Köszönöm, és további szép estét! – Azzal távozott a teremből.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ron olyan cifrát káromkodott, hogy az még megért volna tíz pont levonást. Fred
és George, legjobb barátjukkal, Lee-vel versengve szidták Solomont. Ők ugyanis
már tudták azt, ami Harryben csak hosszú másodpercek múlva tudatosult: az
eltiltás legnagyobb szenvedélyére, a kviddicsre is vonatkozott. A tanári asztal
felé pillantva látta, hogy Dumbledore elhagyja a termet a hevesen hadonászó és
magyarázó McGalagony oldalán. Flitwick fejcsóválva beszélgetett Bimba
professzorral. Megkereste a sorban azt az embert, aki ebben a pillanatban a
legjobban gyűlölt – Piton gúnyos mosollyal az arcán nézett vissza rá. Harry
annyi utálatot sűrített tekintetébe, amennyit csak tudott. Hát mégis csak a
bájitaltanár került ki győztesen a kettejük között vívott csatából. Elérte,
amit annyira akart: megfosztotta valamitől, amit szeretett. Hiába csak egy
hónap az eltiltás, Harry biztos volt benne, hogy Piton mostantól kezdve minden
erejével azon lesz, hogy ezt meghosszabbítva, távol tartsa őt a kviddicstől. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A klubhelyiségbe menet a griffendélesek között továbbfolyt a vita arról, miként
is lehetne eltávolítani Solomont a kastélyból. Seamus felvetette, hogy
ráuszíthatnák Hagrid denevérjeit, Ron pedig azt az ötletet támogatta, hogy
zárják be Trelawney padlásszobájába. Harry azonban nem fejthette ki véleményét,
ekkor ugyanis beleütközött Angelina Johnsonba. A lány Oliver Wood távozása után
megörökölte a Griffendél kviddics csapatának kapitányi kinevezését, és ebből
kifolyólag valószínűleg illőnek érezte Harry félperces legorombítását, aminek
aztán az ikrek közbelépése vetett véget. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Lazíts már, Angelina! – szólt rá Fred.
– Harry nem tehet semmiről.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Így igaz – tódította George. – Ezt
senki sem sejthette előre, hiszen azt sem tudtuk, hogy Solomon képes beszélni.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ha valakit hibáztatni kell, az Piton –
bosszankodott Ron. – Teljesen rászállt Harryre. A múltkor azért levont öt
pontot, mert elejtette a merőkanalát!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Angelinát, úgy tűnt, meggyőzte a Weasley testvérek érvelése. Lemondott Harry
további kiokításáról, és enyhébb hangnemben folytatta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sajnálom, Harry – sóhajtott az újonnan
kinevezett csapatkapitány. – Ez valóban nem a te hibád.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Semmi gond – rázta meg a fejét fiú. –
Hidd el, engem is dühít a dolog!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Végül is csak egy hónap – ráncolta a
homlokát Angelina. – Novemberig úgy sincs meccsünk. A húzós része az, hogy
addig nem is tudsz majd gyakorolni… anélkül kell majd pályára állnod az első
mérkőzésen.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyan már, ne felejtsd el, kivel
beszélsz! – vigyorgott George. – A Roxfort történetének egyik – ha nem a
legtehetségesebb fogójátékosa áll előtted.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Menni fog. – Harry eltökélt hangjától
Angelina is jobb kedvre derült.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remélem is. Addig is keresnünk kell
valakit, aki majd helyettesít az edzéseken. Beszélek is McGalagony
professzorral. Te pedig, inkább ragaszd a kezedhez a merőkanalad! – tette hozzá
egy halvány mosoly kíséretében.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Lássuk be, ez azért elég különös –
nevetett Fred, mikor a lány már hallótávolságon kívül járt. – Képes vagy
elkapni egy eszméletlen sebességgel repkedő apró aranylabdát, de egy kanalat
nem vagy képes a kezedben tartani?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Mind a négyen felkacagtak, ami egy pillanatra elfeledtette Harryvel tehetetlen
dühét és bánatát. Egy hónap kviddics nélkül… és persze mindezt Pitonnak
köszönheti. Neki és Solomonnak. Dühe azonban sokkal inkább szólt a
bájitaltanárnak, mint az iskola újdonsült felügyelőjének. Természetesen, ettől
a húzásától nem lett szimpatikusabb Harry számára, de valahogy, valamilyen
megmagyarázhatatlan okból kifolyólag, nem tudott igazán haragudni a férfira.
Azonban, Ron nem így látta a dolgot, és minden mérgét Solomonra zúdította.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Felfuvalkodott majom! – morogta. –
Beteszi ide a lábát, és azt képzeli, máris ő a főnök? Egyáltalán, hogy
engedhette ezt meg Dumbledore?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne légy durci, Roncimorci! –
duruzsolta Fred. – Csak egy hónap az egész!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne hívj így! – sziszegte sértődötten
Ron. – Nem is értem, hogy hogy nem ti voltatok a lista legtetején? Hisz nálatok
senki nem sért meg több szabályt!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Jaj, ezt csak úgy mondod! –
pironkodott Fred, és színpadias csókot küldött öccse felé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igazán köszönjük a bókot – vigyorgott
George. – Mindazonáltal elfelejtesz egy nagyon fontos dolgot: minket sosem
kapnak el.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A klubhelyiségben Harry és Ron a kandalló előtt
várták Hermionét. Csámpás dorombolva gubbasztott mellettük a kanapén.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azért te mégis csak rosszabbul jártál – morfondírozott Ron. – Nekem csak egy
roxmortsi kirándulásról kell lemondanom…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Tényleg, Roxmorts! – csapott a
homlokára Harry. – Eszembe se jutott, hogy a büntetés arra is vonatkozik.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Várjunk csak, de hogy fogsz így
találkozni Tapmanccsal?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry szíve, keresztapja említésére, a tizedére zsugorodott össze. Már lassan
egy hónapja nem hallott Sirius felől. Hiába várta az ígért levelet, hiába
faggatta Hagridot, a vadőr sem tudott róluk semmit – bár arról biztosította a
fiút, ha történt volna velük valami, arról már tudnának. Harryt ez az egyetlen
gondolat vigasztalta. Időközben azt is elhatározta, hogy – természetesen a
legerősebb óvintézkedések mellett – de találkozni szeretne keresztapjával. A
saját szemével akarta látni, hogy Sirius épségben visszatért (bárhol is járt).
Ám minden hiába, ha nem mehet le Roxmortsba. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sehogy – sóhajtott Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És ha az alagutat használnád? Azt
rajtunk és a bátyáimon kívül senki nem ismeri. Felvehetnéd a köpenyt és… – Ron
tervére azonban, Harry a fejét rázta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Túl rizikós – jelentette ki. –
Emlékezz csak vissza, mi történt tavaly, mikor Malfoy meglátott. Épphogy csak
megúsztuk. Ha most bárki észrevenne… Itt már nem csupán a büntetés vagy
kicsapást kockáztatjuk, ha hibázunk Tapmancs is veszélybe kerül.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Majd csak kiötlünk valamit – legyintett barátja. – Ennél nehezebb helyzetekre
is találtunk már megoldást. Ráadásul nem hiszem, hogy Tapmancsot különösebben
aggasztaná a veszély.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Ron elmélázva pillantott a szemközti falon lógó órára.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mindjárt kilenc. Hol a csudában lehet
Hermione? A könyvtár tudtommal, nyolckor zár.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Barátjuk azonban egészen fél tízig nem mutatkozott, és mikor megpillantották,
akkor sem onnan érkezett, ahonnan számítottak rá. Hermione, a portrélyuk
helyett, a lányok hálótermeihez vezető lépcső felől sietett feléjük.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Te egész idő alatt fenn voltál? –
fakadt ki Ron. – Másfél órája üldögélünk itt, rád várva.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione elengedte a füle mellett Ron bosszankodását, és lecsapta az asztalra a
magával hozott vaskos könyvet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem fogjátok elhinni, mit találtam! –
mondta izgatottan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugye nem valami plusz anyagot Tolbert
dolgozatához? – nyögött fel Ron. – Hermione, mi megmondtuk, hogy nekünk bőven
elég az a nyolcvanöt centiméter…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ennek semmi köze ahhoz! – legyintett
türelmetlenül a lány.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ezek szerint be se fejezted? Kihagytad
a vacsorát, megvárakozattál minket, és még… – zsörtölődött Ron, de Hermione
letorkollta:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igenis befejeztem a dolgozatot, mi
több húsz centivel hosszabb is lett a megszabottnál! A könyvek keresése közben
azonban egy sokkal izgalmasabb dologra bukkantam!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Izgalmasabbra, mint az esszéd? –
morogta Ron karba tett kézzel, szerencséjére azonban úgy tűnt, Hermione
izgatottabb annál, mint hogy méltón módon reagáljon barátja megjegyzésére.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mégis mit találtál? – Harry kíváncsian
pillantott az asztalon fekvő kötetre.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elmondanám, ha végre elhallgatnátok! –
sóhajtott Hermione a szemét forgatva. – Megtaláltam a Norwood nevet!</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-45530159793354323152013-07-13T19:36:00.001+02:002013-07-13T19:36:10.815+02:00AnimációSziasztok!<br />
<br />
Ezúttal nem fejezetet vagy képet hoztam, hanem ezt a jópofa kis animációt. Épp szörfölgettem az internet Potter-zugaiban (hol máshol?), mikor rátaláltam :) Nekem nagyon bejött, úgy hogy gondoltam megosztom szerény "olvasói táborommal" :) Jó szórakozást! ;)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://24.media.tumblr.com/tumblr_lgch6xMNIE1qfo9puo1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://24.media.tumblr.com/tumblr_lgch6xMNIE1qfo9puo1_500.gif" width="380" /></a></div>
<br />Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-4131408483457438342013-07-11T11:28:00.001+02:002013-07-16T17:22:35.166+02:00HP XI. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
XI. fejezet: Kérdezz-felelek<br />
<br />
<br />
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A hétvége beköszöntével, Harryéknek végre alkalmuk
nyílt meglátogatniuk Hagridot. Reggeli után, a parkon átvágva indultak a
Tiltott Rengeteg mellett álló vadőrkunyhó felé. A nap már magasan ragyogott a
tiszta kék égen, de a fűszálak végén még ott csillogtak a harmat utolsó
cseppjei. A park még üres volt, csak a tó körül lézengett pár elsős, akik a víz
mélyén lakó polipnak dobáltak néhány reggeliről kicsempészett gyümölcsöt. Az
állat karjai néha kibukkantak a felszínre, és lehúzták az ajándék ételt, mire
az első évesek izgatottan kiáltozni kezdtek, és a hatalmas csápokra mutogattak.<br />
Harry örült, hogy végre megejthetik ezt a látogatást. Rengeteg kérdése volt a
vadőr számára, többek között annak nyári útjáról, de abban is reménykedett,
hogy a szünet végén történtekről is ki tud húzni belőle némi információt.
Hermionéval és Ronnal megegyeztek, hogy először csak óvatosan puhatolóznak, és
nem az „ajtóstul a házba” elméletet követik – remélték ugyanis, hogy így
nagyobb eséllyel jutnak az áhított hírekhez.<br />
A vadőrlakhoz érve, Hagridot a tökágyásban találták vadkanfogó kutyája, Agyar
társaságában. Az állat, ahogy észrevette őket, boldogan csaholva indult meg
feléjük. Harryék erre rémülten hátráltak néhány lépést, de így sem tudták
elkerülni az eb nyáltengerrel kísért puszijait, amit Agyar kitörő örömmel
osztogatott mindhármuknak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20110726032433/harrypotter/images/1/19/Hagrid_l.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20110726032433/harrypotter/images/1/19/Hagrid_l.jpg" width="255" /></a></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nyughass már, bolond kutya! – szólt rá
Hagrid, majd vendégeikhez fordult. – Tudtam ám, hogy ma meglátogattok! –
dörmögte lelkesen, és beterelgette a társaságot kunyhójába. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harryék letelepedtek a ház egyetlen asztala köré,
amire már ki voltak készítve a szokatlanul nagy gonddal elmosogatott
teáscsészék, és a Hagridnak szánt kisebb vödör méretű bögre. A vadőr felrakta
forrni a teavizet, majd aprósüteménnyel kínálta barátait, de Harryék, ismerve
Hagrid konyhaművészetét, inkább udvariasan visszautasították a felkínált
édességet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ne haragudj, hogy csak most tudtunk
eljönni hozzád, Hagrid, de délutánonként rengeteg tanulnivalónk van –
szabadkozott Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Megértem én – legyintett a vadőr
lapátnagyságú kezével, és majdnem leverte Ron teáscsészéjét. – A lényeg, hogy
most itt vagytok – jelentette ki vidáman.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry eközben Agyarral küzdött, aki az ölébe hajtotta busa fejét, nyállal
borítva be a fiú talárját.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De meséljetek! Hogy telt a nyár? –
kérdezte az óriás. A három jó barát futó pillantást váltott, és Harry tudta,
hogy pontosan ugyanarra gondolnak: Hagrid az ő malmukra hajtja a vizet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nekem nagyon jól – kezdte csevegő
hangon Hermione. – Olaszországban voltunk nyaralni. Anya egyik barátnője
Rómában dolgozik, és ő szerzett nekünk szállást. Csodaszép város, nagyon jól éreztük
magunkat. – A lány lerövidített élménybeszámolóját, Ron még tömörebb
elbeszélése követte:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én többnyire otthon voltam – vonta meg
a vállát. Hagrid eközben levette a rézkannát a tűzről, és mind a négyüknek
töltött.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nekem a szokásos – folytatta Harry a
sort, mire Hagrid megértően hátba veregette üres kezével – aminek következtében
a fiú feje majdnem az asztal szélén koppant.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A Norwood házban csak nem volt olyan
rossz – mosolygott a vadőr bozontos szakálla mögött. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ott tényleg jól éreztük magunkat –
bólintott Harry, és barátai is vele helyeseltek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És mondd csak Hagrid, neked hogy telt
a nyár? – kérdezte nem minden hátsó szándék nélkül Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nekem? – kérdezett vissza zavartan a
vadőr. – Nos… semmi különös nem történt… Nem kértek még egy kis cukrot a
teátokba?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hová utaztál? – szegezte neki a
kérdést Harry. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak kirándultam – dörmögte Hagrid, és
elfordult, hogy feltegyen forrni még egy kanna vizet.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egész nyáron? – faggatózott tovább
Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hosszú út volt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És merre jártál? – szállt be Ron is a
kérdezz-felelek játékba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Sokfelé – felelte már kissé mogorván
Hagrid. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Véletlenül nem arrafelé, ahol
mostanában Sirius és Lupin is időzik? – Harry nem bírta tovább türtőztetni
magát, és kíváncsisága győzedelmeskedett. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mi? Nem… én teljesen… ők nem… mégis
miből… – dadogta Hagrid, majd megadóan sóhajtott egy nagyot. – Honnan tudtok
róla?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Csak tippeltünk – motyogta
bocsánatkérően Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ti mindig többet tudtok, mint kellene
– csóválta a fejét a vadőr.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval igaz? – kérdezte izgatottan
Ron. – Azokat a halálfalókat keresitek?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hagrid némán bólintott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És eddig nem találtátok meg őket?
Egyáltalán tudjátok, hányan vannak? A minisztérium nem segít? – Harryből csak
úgy özönlöttek a kérdések.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hékás, lassan a testtel! – emelte fel
a kezét Hagrid. – Először is meg kell ígérnetek, hogy erről senkinek sem
beszéltek!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Rendben, ígérjük – mondta a fiúk
helyett is Hermione, akik bőszen bólogattak mellette.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval? – unszolta Hagridot Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, eddig nem találtuk meg őket,
pedig elég sokan kutatnak utánuk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Akik a gyűlésen voltak, róluk
beszélsz, igaz? Ők segítenek? – tudakolózott Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen, róluk. Én csak a nyár folyamán
tudtam segíteni a kutatásban, akkor nincs annyi tennivaló itt a birtokon, és
órát sem kell tartanom. Sirius pedig csak most tudott becsatlakozni a
keresésbe, mivel Dumbledore-nak csak augusztus elején sikerült meggyőznie és
beszerveznie Bastian és Fabiant – tette hozzá, felelve Harry, egy még fel nem tett
kérdésére is.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Piton is segít? – kérdezte Ron fintorral
az arcán.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Igen, ő is – jelentette ki Hagrid,
majd Harry arcát látva így folytatta –, és mielőtt elkezdenétek akadékoskodni,
és sem kedvelem őt sokkal jobban nálatok, de Dumbledore megbízik benne, így ezt
a kérdést akár le is zárhatjuk.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És honnan tudjátok, hogy visszatértek
az országba? – érdeklődött Hermione, terelve a szót a Piton-témáról.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nekem Dumbledore mondta – felelte a
vadőr.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És ő honnan… – kezdte Harry, de Hagrid
közbevágott:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt tőle kell megkérdeznetek –
dörmögte. – Nézzétek, nincs könnyű dolgunk. Abban biztosak vagyunk, hogy
visszatértek, de nem tudjuk, miért, hogy mi a céljuk. E nélkül pedig elég nehéz
rájuk találni, hiszen nem egy aprócska falut kell átkutatnunk. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt tudjátok, hogy hányan vannak?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dumbledore azt mondta, legkevesebb öt
emberről tudunk biztosan, de annak idején többen is megszöktek Tudjukki bukása
után. Talán mások is visszatértek.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És fogalmatok sincs, hogy miért jöttek
vissza?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A vadőr a fejét rázta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Van, aki szerint csak megelégelték a
bujkálást, hogy új életet akarnak kezdeni, de az is felmerült, hogy esetleg…
nos tudjátok… – Úgy tűnt Hagridnak nem igazán akaródzik befejezni a mondatot,
de Harry megtette helyette:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Segítsenek visszatérni Voldemortnak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A név hallatán nem maradt el a megszokott reakció. Hermione ijedten csuklott
egyet, Ron félrenyelte a teáját, Hagrid pedig elejtette a bögréjét, ami egy
hangos csattanás kíséretében ripityára tört a padlón. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Miért… kell… mindig… kimondanod? – A
felháborodott Ron minden szavánál Hermione tenyere csattant a hátán, segítve,
hogy a fiú újra levegőhöz jusson az eltévedt korty után.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Merlin szakállára – morogta a vadőr,
miközben Harry bocsánatkérően összeforrasztotta eltört bögréjét. A kiömlött tea
feltörlésére nem volt szükség, azt ugyanis Agyar boldogan megtette helyettük.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De Ő ugye nem tért vissza az országba?
– kérdezte némi félelemmel a hangjában Hermione.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt sosem tudhatjuk biztosan, de
bizonyos, megbízható források azt állítják, hogy valahol messze keleten bujkál.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az elég messze van – sóhajtott fel
kicsit megkönnyebbülten Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És hol keresitek a halálfalókat? –
tette fel a következő kérdést Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Eddig többnyire azokra a helyekre
mentünk el, ahol már tudjuk, hogy jártak korábban. Ahol felnőttek, ahol a
családtagjaik élnek vagy éltek, vagy ahol korábban bujkáltak, de ezek az utak egyszer
sem vezettek eredményre. Volt, hogy heteket töltöttem egy város melletti
erdőben, figyelve a szomszédokat, rokonokat, de nem történt semmi.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A minisztérium nem segít? – tudakolózott
tovább Hermione, miközben gépiesen vakargatta az immáron az ő ölében pihenő
Agyar fejét. A kérdések csak úgy záporoztak Hagridra. A három jó barát úgy
érezte, egy eddig lezárt szobába nyitottak be, így most megpróbálták a lehető
legtöbb információt megszerezni az ajtón túlról, mielőtt Hagrid megelégeli
faggatózásukat, és a helyiség újfent bezárul.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A minisztérium? – legyintett bosszankodva
a vadőr. – Ostoba banda. Dumbledore figyelmezette Caramelt, elmagyarázta neki a
helyzetet, de az az öltönyös fajankó nem hitt neki. Azt mondta, amíg Dumbledore
nem áll elő megcáfolhatatlan bizonyítékokkal, addig nem tehet semmit. Nem akar
egy újabb, a Siriuséhoz hasonló felhajtást.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione azzal a bizonyos „én megmondtam” pillantással nézett Ronra, aki szemét
forgatva fordult Hagridhoz:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Szóval ezért akarta apa, hogy
regisztrálatlan zsupszkulccsal érkezzünk a Norwood házhoz. Hogy a minisztérium
nem követhesse, hová megyünk. – Megerősítést várva pillantott a vadőrre, aki
bólintott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dumbledore nem akarja, hogy Caramel
tudjon a ténykedésünkről. Attól tart, hogy a miniszter esetleg félreérteni a
dolgot, és azt hinné, hogy a háta mögött szervezkedünk – ami tulajdonképpen így
is van. De ő esetleg azt képzelné, hogy azért tesszük mindezt, hogy őt
megszégyenítsük a varázsló társadalom előtt, vagy tudom is én, mi jár annak a
fajankónak a fejében… De arra akár ezer galleont is feltennék, hogy ha elkapjuk
azokat a bitangokat, az a dióagyú büszkeségtől dagadó mellel feszít majd a
Reggeli Próféta címlapján.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry amennyire fel tudta idézni, értelmes embernek
ismerte meg a mágiaügyi minisztert. Különös, néha talán túlontúl kedves és
tenyérbe mászó, de értelmes. Így hát igencsak meglepődött Hagrid szavain, és
azon, hogy egy újabb botrány elkerülése végett, Caramel figyelmen kívül hagyja
Dumbledore figyelmeztetését, akiben pedig megbízott.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát, akkor nem túl rózsás a helyzet –
vonta le a végkövetkeztetést Ron. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
A nap további részét is Hagrid kunyhójában vendégeskedve töltötték. Miután a
vadőrnek elege lett a faggatózásból, és nem volt hajlandó felelni több
kérdésükre, elmesélték az első sötét varázslatok kivédése órán történteket,
Harry és Ron pedig beszámolt a lángjóslással történt első találkozásukról.
Hermione ezek után újfent kifejtette jól ismert véleményét a jóslástan
megbízhatatlanságáról, de akkor már ő is jóízűen nevetett, mikor a fiúk Parvati
próféciáját is előadták. A hosszas beszélgetés közepette Harry teljesen
elvesztette az időérzékét. Olyan jól érezte magát Hermione, Ron és Hagrid
társaságában, hogy csak arra lett figyelmes, hogy gyomra egyre gyakrabban és
egyre hangosabban korog. Egy alkalommal megpróbálkozott egy, a vadőr által
készített sütemény elfogyasztásával, de miután az első harapás során majdnem
beletört a foga, inkább észrevétlenül odadobta Agyarnak, aki viszont jóízűen
elrágcsálta a potya kaját. Mikor aztán végül elköszöntek a barátjuktól, a nap
már lebukott a Tiltott Rengeteg magas fái mögött. Az ég alja ugyan még vörösen
izzott az utolsó sugaraktól, de a kastély parkjára már alkonyi félhomály
borult.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Éhen halok – panaszkodott Ron, ahogy
az iskola felé baktattak.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem vagy egyedül – sóhajtott Harry, és
mintegy nyomatékot adva szavainak, gyomra hangosan felmordult.<br />
A gondolatai azonban egészen máshol jártak. Hagrid válaszai egymást túl
kiabálva zúgtak a fejében. Vajon azok a
halálfalók tényleg Voldemortnak segítenek, hogy visszatérhessen? De akkor mit keresnének
itt, ha uruk valahol messze keleten bujkál? Lehetséges, ha az a bizonyos
megbízható forrás téved, és Voldemort is visszatért az országba? Hisz
megtörtént már nem is olyan rég… Eszébe jutott Pettigrew szökése és Trelawney
jóslata… E komor gondolatok egészen a nagyteremig kísérték, ahol aztán a
Griffendél asztalán tornyosuló ételhalmok látványa elűzte elméjéből vészterhes
teóriáit.<br />
Még Hermione is többet evett a szokásos adagjánál – mint vacsora közben
kiderült, ő is megpróbálkozott Hagrid egyik süteményével, de az is Agyarnál
végezte. A desszert során csatlakozott hozzájuk a Fred-George páros, és
természetesen az egyikük zsebében lapuló Percy. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ma már sokkal jobb kedve volt! –
újságolta George kedvencükről.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Bizony – bólintott vigyorogva Fred. –
És csupán annyit kellett tennünk, hogy néhányszor elsétálunk vele Frics irodája
előtt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És Fricsnek nem volt gyanús, hogy csak
úgy, ott sétálgattok? – érdeklődött Ron egy falat tortával a szájában.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dehogynem – felelte George széles
mosollyal az arcán. – De mielőtt bármit tehetett volna, megjelent Hóborc, és
nyakon öntötte egy üveg tintával. Frics persze ordibálni kezdett, és Hóborc
után eredt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mint később kiderült, az a tinta csak
a maradék volt – nevetett Fred.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Maradék? – kérdezett vissza Harry
értetlenül.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Pontosan. A többivel ugyanis
lefestette a negyedik emeleti folyosó összes lovagi páncélját. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ezt már Harryék sem bírták ki nevetés nélkül. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A vén kvibli szerintem most egy hétig azt
fogja pucolni! – kacagott Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione rosszallóan ráncolta a homlokát, de mikor elfordult, szája apró
mosolyra húzódott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az új felügyelő nem segít neki? –
vetette fel a Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az új felügyelő? Ugyan! – csóválta a
fejét George. – Ti láttátok már egyáltalán, a folyosókon vagy bárhol a
kastélyban, a nagytermen kívül?<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Még nem – vonta meg a vállát Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát, mi sem. Pedig mi aztán elég sokat
járkálunk ide-oda Percy miatt is, de még egyetlen egyszer sem találkoztunk vele
– mondta Fred.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Lehet, hogy büdös neki a munka –
vigyorgott Ron. – Végül is, Frics munkaköre nem valami vonzó.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ő nem gondnok – csóválta a fejét
Hermione. – Dumbledore azt mondta, felügyelő.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egyre megy – legyintett Fred.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry a tanári asztal felé pillantott. Sethos Solomon, mint minden étkezés
alkalmával, most is a sor legszélén ült, és senkivel sem beszélgetett. A
mellette helyet foglaló Sinistra professzor egyenesen hátat fordított neki, és
szomszédjával, Flitwickkel társalgott. Nem tűnt úgy, hogy ez különösebben
zavarná, vagy bosszantaná Solomont. Elmélyülten bámult a nagyterem ajtaja felé,
és néha belekortyolt a poharába. Harry tekintete továbbmászott a tanári soron.
Dumbledore McGalagonnyal beszélgetett
éppen. A beavató ceremónia óta senki nem látta az igazgató új kedvencét, a
megszokottnál legalább kétszer nagyobb hó-leopárdot. Harry eltűnődött, hogy az
állat vajon Dumbledore irodájában, Fawkes társaságában tölti-e mindennapjait.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Miután legyűrték az utolsó falatokat is,
Harryék és az ikrek rövid búcsút mondtak egymásnak, mert Fred és George még el
akart menni Piton irodájához, hogy kiderüljön a bájitaltanár boldogtalansága is
elég-e ahhoz, hogy Percy jobb kedvre derüljön. Harry, Ron és Hermione pedig egy
nagyobb kerülőt téve ellátogattak a negyedik emeleti folyosóra, hogy
megcsodálják Hóborc mázolmányát. Annyi bátorságuk azonban már nem volt, hogy
egészen a folyosó végéig elmenjenek, mert ott a szitkozódó Frics már pucolta a
páncélokat macskája, Mrs. Norris társaságában. Inkább nem kockáztatták, hogy a
nem éppen rózsás hangulatú gondnok rajtuk vezeti le mérgét Hóborc helyett, és
őket küldi büntetőmunkára – nekik meg aztán egyáltalán nem volt kedvük tintától
ragacsos páncélokat takarítani. Meg kellett hagyni, a kopogó szellem alapos
munkát végzett. A folyosó összes lovagját kék tintafoltok borították, és még a
falra is jutott egy kevés a festékből. <br />
A Griffendél klubhelyiségébe menet aztán magával az elkövetővel is találkoztak.
Hóborc csörgősipkáját rázva, boldogan bukfencezett a levegőben, és közben
legújabb szerzeményét dalolta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><i><o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Kékbe
borult a páncél had,<br />
Tinta fedi, ím a falat!<br />
Bánja kánya, de ki pucol most?<br />
Hát biza Frics takarít, s mos!<br />
<br />
</span></span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A
Kövér Dámához érve aztán mindhárman elnevették magukat, mikor a portré a
belépéshez szükséges jelszót kérte. Az ugyanis nem volt más, mint tintapaca.</span><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-25503262599851327752013-07-09T19:52:00.001+02:002013-07-09T19:58:24.694+02:00Karakterek<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">És íme néhány kép az általam kitalált karakterekről! Először a gyűlés azon tagjait mutatom be, akikre Harry emlékezett ;) Ezeket később a képek menüpontban találhatják majd meg. Nos vélemények? :)</span><br />
<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6xUk2oexfBWUIAV4Iapd1kEvmnjf9GCQYXtrhYaIVz7MYhQkD19ok6bFUCkK-PCqhs44r8tCZU0SvQWgSzJzw76CwnxjLGaJ8L9IZERlVpGTE2k74ZPipLwU4M_WLcuezbPvMwMR1Yz6i/s1600/Arnould.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh6xUk2oexfBWUIAV4Iapd1kEvmnjf9GCQYXtrhYaIVz7MYhQkD19ok6bFUCkK-PCqhs44r8tCZU0SvQWgSzJzw76CwnxjLGaJ8L9IZERlVpGTE2k74ZPipLwU4M_WLcuezbPvMwMR1Yz6i/s1600/Arnould.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Arnould Averill</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheTCEUIbMCaxl3SBdN2BCOuD04CXc7s1Wq9JG_gRv74EAN4XI7o7zaQzL1Twjr3_wDJ_w1acZtArjS9We18rqEPB4-8OoMWa_S7Wp19fb1Kqno49VPehuHFY6m-7j8aUsUwn_d6BSHAcNd/s1600/Bastian.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheTCEUIbMCaxl3SBdN2BCOuD04CXc7s1Wq9JG_gRv74EAN4XI7o7zaQzL1Twjr3_wDJ_w1acZtArjS9We18rqEPB4-8OoMWa_S7Wp19fb1Kqno49VPehuHFY6m-7j8aUsUwn_d6BSHAcNd/s1600/Bastian.png" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bastian Bloodworth</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj_nLu2X79h3ffafl0hcBjwfyCWRCIXWIe2qHYbagD4OPoYLv6A1iG7SFzukFQmQtfuAmc6rNjNZjLj1gGWeyEvkLIJFijZDjLS9z-Ix1mow3zz20vF2zr93MzGsY0SkcDKb4qP4Uq9Kmf/s1600/Fabian.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgj_nLu2X79h3ffafl0hcBjwfyCWRCIXWIe2qHYbagD4OPoYLv6A1iG7SFzukFQmQtfuAmc6rNjNZjLj1gGWeyEvkLIJFijZDjLS9z-Ix1mow3zz20vF2zr93MzGsY0SkcDKb4qP4Uq9Kmf/s1600/Fabian.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Fabian Nequam</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP5di6HZK1Lpv7zjUaQ7ARqT2xGvvZEdufXrxd1k6UZuw6b_oy3NYoiX334I2pHIN-hVxrTokGVQb2ylCgVHU7spttm5JVnY2h-0QVLIKsLOXjvErvhQXxoy8IzI1ZhtAsFHWLAY0h3ASe/s1600/Harmony.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjP5di6HZK1Lpv7zjUaQ7ARqT2xGvvZEdufXrxd1k6UZuw6b_oy3NYoiX334I2pHIN-hVxrTokGVQb2ylCgVHU7spttm5JVnY2h-0QVLIKsLOXjvErvhQXxoy8IzI1ZhtAsFHWLAY0h3ASe/s1600/Harmony.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Harmony de la Fontain</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEAJEohM75x8d3frJxOkrDXG-twbN-_iYZgs5iqGU6o-fxvh24xCGOwHOXslzbbKgA4dOiGZqXmhU0zjNpMhODEV_FasUsEeDPHgRY-rLsQcFRjpWJkPKWVLuFkFM-35zHSFKsGzVEFEOO/s1600/Odetta.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEAJEohM75x8d3frJxOkrDXG-twbN-_iYZgs5iqGU6o-fxvh24xCGOwHOXslzbbKgA4dOiGZqXmhU0zjNpMhODEV_FasUsEeDPHgRY-rLsQcFRjpWJkPKWVLuFkFM-35zHSFKsGzVEFEOO/s1600/Odetta.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Odetta Opal</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV3bvsWWcrNDHLUCM6LVI0jsDy5nMjTewPwO4NDt8yq7stvn2HeyGLcL-IOkRevV4xvh_QcignS1FF2rCWYIP1nvwBlIzcCPUIlJrgMCL48QZbiUx9ocWpBE68hZOVQa_kNwk8WVk6wyWA/s1600/Shadrach.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhV3bvsWWcrNDHLUCM6LVI0jsDy5nMjTewPwO4NDt8yq7stvn2HeyGLcL-IOkRevV4xvh_QcignS1FF2rCWYIP1nvwBlIzcCPUIlJrgMCL48QZbiUx9ocWpBE68hZOVQa_kNwk8WVk6wyWA/s1600/Shadrach.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Sharach Wray</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj54huv5nOaCzaWQjJIbnkgUbTAg9oqcnzu53WBneQ6KV10UMmkUt5C1dITsjKpmNAWH-QiQONeIBVuaJvgWjEaIjc07Wwl4tcUdOic51_rTAmSoBGVtr2xETX02XSFg6O3dpLyeJ3reatJ/s1600/Symphony.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj54huv5nOaCzaWQjJIbnkgUbTAg9oqcnzu53WBneQ6KV10UMmkUt5C1dITsjKpmNAWH-QiQONeIBVuaJvgWjEaIjc07Wwl4tcUdOic51_rTAmSoBGVtr2xETX02XSFg6O3dpLyeJ3reatJ/s1600/Symphony.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Symphony de la Fontain</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXbsf6pE1SSLQt89dBF_CvoHrahswt2Z5zIs2em8Io9hRj4a-uD4qMsR_6icVkIwwfPyASV_GBRVyXlf3-XoTzDKWcihmwp8bD7fYXkMInyi_FmvRFBbyrnuKOkNbkgBQD9gLloDzb6nsF/s1600/Amarantha.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgXbsf6pE1SSLQt89dBF_CvoHrahswt2Z5zIs2em8Io9hRj4a-uD4qMsR_6icVkIwwfPyASV_GBRVyXlf3-XoTzDKWcihmwp8bD7fYXkMInyi_FmvRFBbyrnuKOkNbkgBQD9gLloDzb6nsF/s1600/Amarantha.jpg" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Amarantha Bellamy</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-56752066536599867712013-07-09T18:06:00.002+02:002013-07-17T14:38:45.537+02:00HP X. fejezetHarry Potter és az elfeledett bűbáj<br />
<br />
X. fejezet: Neville legrosszabb napja<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A jól ismert padlásszobába belépve, Harryt azonnal
megcsapta a meleg levegő, és azt kísérő émelyítően fűszeres illat. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Á, igen, igen – búgott egy hang, a
vörös fényben úszó lámpák alatt meglibbenő kendőrengeteg alól. – Üdvözöllek,
gyermekem! <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Elnézést a késésért, tanárnő. A
szobánkban felejtettük a tankönyvünket – hazudta Harry újfent (azzal a
különbséggel, hogy most egy pillanatig sem gondolkodott el azon, hogy elárulja
az igazságot).<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
</span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><a href="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20110202093004/harrypotter/images/b/b2/Trelawny_poa.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://images1.wikia.nocookie.net/__cb20110202093004/harrypotter/images/b/b2/Trelawny_poa.jpg" width="320" /></a></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">– Semmi gond – folytatta Trelawney
fátyolos hangon. – Természetesen, előre láttam késői érkezésetek, de úgy
döntöttem a tanév első óráján elnéző leszek, és nem kaptok büntetést.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Köszönjük – nyögte Ron, miközben
leplezni próbálta az erős illatoktól rátörő fuldokló rohamot. Harrynek is
kaparta a torkát a levegő, ezért megkeresték a kandallótól legtávolabb eső
kerek asztalt, és letelepedtek mellé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Persze, előre látta, mi? – morogta
Ron. – Szerintem, addig fel se tűnt neki a hiányunk, amíg be nem léptünk a
látómezejébe. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Harry köhögésnek álcázott nevetéssel válaszolt
(Lavender és Parvati lesújtó pillantásától kísérve), majd figyelmét a
karpereceivel zörgő tanárnőre fordította.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Az idén, amint azt már az időben
megjelenőknek említettem – itt sokatmondóan Harryre és Ron emelte, a szemüvege
által természetellenesen felnagyított szemeit –, a lángjóslás segítségével
próbálunk a ködös jövőbe tekinteni. A tűz bepillantást enged az idő kusza
fonalaiba, és segít megérteni azokat, mindazok számára, kik nyitottak, és
rendelkeznek az igaz Látás képességével. Tudnotok kell, hogy a lángok olvasása
bizony nem veszélytelen! Sokan voltak már, akik túl mélyen elmerültek a tűz
üzenetét kutatva és…<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Megégették az orrukat – fejezte be Ron a tanárnő helyett. Szerencséjére, ezt
azonban csak Harry, és a szomszéd asztalnál ülő Dean és Seamus hallotta, akik a
nevetéstől majdnem lefordultak az ülőalkalmatosságként szolgáló puffjaikról.
Harry szája elé tartva kezét, elnyomott egy feltörő röhögő görcsöt.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Trelawney ezután még hosszú óráknak tűnő ideig magyarázott nekik a lángjóslás veszélyeiről,
míg végül, sokakat kizökkentve kóma közeli állapotukból, jó hangosan így szólt:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Most pedig, nyissátok ki a könyveteket
a tizedik oldalnál! Minden asztalon találtok egy-egy arany fáklyát, gyújtsátok
meg, és a könyvben írtak szerint próbáljátok értelmezni a tűz üzenetét! Tisztítsátok
meg az elméteket, figyeljétek a lángok táncát, merüljetek el bennük!<br />
<br />
A bágyadt diáksereg követte a tanárnő utasításait, több asztalnál is sercegve
fellángoltak az asztalba süllyesztett fáklyák.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kezdd te! – javasolta Ron, bár Harry
biztosra vette, hogy barátja nem udvariasságból ilyen előzékeny.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Hát jó – sóhajtott. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Maga elé húzta tankönyvét, és a vörösen izzó tűzre függesztette tekintetét. Nem
nagy meglepetésére az égvilágon semmit sem látott, csak a vele szemben ülő Ron vigyorgó
arcát. Bizonyára szórakoztató látványt nyújtott, ahogy előredőlve, hunyorogva
bámulja a sistergő lángokat.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem látok semmit – bökte ki végül.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És ezen most meg kéne lepődjek? –
nevetett Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Én látom, tanárnő! – kiáltott fel
hirtelen Parvati. – Látom!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nagyszerű, gyermekem! – lépett mellé
Trelawney. – Mondd csak, mit mutatnak neked a lángok? – kérdezte fátyolos
hangon, miközben közelebb hajolt, hogy ő is jól lássa, mit üzen a tűz lelkes
tanítványának.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egy… egy virágot látok – mesélte
boldogan a lány. – Azt hiszem, ez egy margaréta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kitűnő, kitűnő – bólogatott Trelawney,
mire a nyakában lógó megannyi gyöngysor hangosan összezördült. – Ez azt
jelenti, hogy talán hamarosan rád talál az őszinte szerelem, egy mindig vidám,
szőke fiatalember képében.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Parvati csodálattól csillogó tekintettel bámult fel imádott tanárnőjére, majd pillantása
találkozott Lavenderével, és a két lány izgatottan felvihogott. Az ő példájukat
követte Ron és Harry is, akik a kacagástól az asztal alá buktak, nem akarták
ugyanis elrontani Parvati örömét, és nem szóltak egy igen csak szembeötlő
tényről – hogy a vele szemközt ülő Lavender haját, egy tenyérnyi nagyságú
margaréta díszítette. <br />
Az óra további részében nem történt újabb jövendölés – talán mert Parvati nem
viselt virágdíszt a fején –, az egyetlen említésre méltó esemény az volt, mikor
Neville túl közel hajolt a tekergőző tűzhöz, és felgyulladt a szemöldöke. A
lángokat végül Dean fékezte meg, mikor egy sebtében odavarázsolt pohár vízzel
arcon öntötte az ijedten hadonászó Neville-t. Trelawney, ezek után szánakozó
felcsóválás közepette elküldte a fiút a gyengélkedőre, hogy Madam Pomfrey
visszanöveszthesse elvesztett szemöldökét. A dupla jóslástan végére a megannyi
égő fáklyától olyannyira elfogyott a levegő, és átmelegedett a terem, hogy
Harryék talárjuk nyakát húzogatva, lihegve dőltek rá a kerek asztalkákra. A
szemük égett és könnyezett a tűz állandó bámulásától. Seamus egyszer
megpróbálta kinyitni az egyik kendőkkel takart ablakot, de Trelawney búgó
hangon visszaparancsolta a helyére, mondván: „ A kinti világ zaja
elhomályosítja egy igaz látó szemét.” A kicsengő megszólalásával aztán a diákok
izzadtan, friss levegő után kapkodva másztak le a csapóajtón, és hálát adtak,
hogy egy hétig a közelébe sem kell menniük a forró padlásszobának.<br />
Öröm az ürömben, hogy házi feladta gyanánt, csupán annyit kaptak, hogy
próbáljanak meg nyitott elmével fordulni a lángokhoz, és gyakorolják a tűz
olvasását. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mit szólt Trelawney a késéshez? – kérdezte
Hermione már az ebédszünetben, ahogy letelepedtek mellé barátai a Griffendél
asztalánál.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem igazán érdekelte – vont vállat
Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ugyanez sajnos nem mondható el
McGalagonyról – jegyezte meg morcosan Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Találkoztatok vele? – sápítozott
Hermione. – De hisz akkor már rég órán kellett volna lennie!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Órán is volt – felelte Harry. – De
Ronnak épp az átváltozásterem előtt kellett neki mennie egy lovagi páncélnak. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mondtam már, nekem jött valami… vagy
valaki! – védekezett barátja.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Hermione értetlenül vonta fel szemöldökét, és Harryhez fordult magyarázatra
várva.<br />
– Ron azt állítja, hogy neki ment valami
láthatatlan.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Láthatatlan? – Hermione úgy nézett barátaira,
mint aki megkérdőjelezi elméjük épségét. – Biztos nem csak… – kezdte, de Ron
letorkollta:<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem, nem képzeltem. Valami a vállamnak
ment, és akkor estem neki a páncélnak.<br />
<br />
– Aminek a karja így a földre esett,
McGalagony erre kirontott a teremből, és fejenként levont tíz pontot – fejezte
be a történetet Harry. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– És Vector mit szólt, hogy késtél? –
terelte a szót Ron. Úgy tűnt nem volt kedve tovább bizonygatni esésének
igencsak nehezen hihető okát.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem volt olyan vészes – válaszolt a
lány. – Feladott két könyvet a jövő hétre.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Két könyv? És ez neked nem vészes? – csóválta
a fejét hitetlenkedve Ron, majd teletömte száját fasírttal.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">A délutáni dupla bájitaltan pontosan úgy telt, ahogy
arra Harry számított. Piton minden egyes kínálkozó lehetőséget kihasznált, hogy
megalázza vagy kritizálja őt az osztály előtt – a mardekárosok nem kis örömére.
Úgy tűnt, a fiú iránt érzett gyűlölete nem hogy enyhült, inkább fokozódott a
nyár során. Harry gyanította, hogy ebben jelentős szerepet játszott Sirius
felbukkanása, és az őt támogató Dumbledore.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Látom, a bájitaltanhoz való tehetséged
mit sem változott a nyáron, Potter – sziszegte Piton, és görbe orrával
beleszippantott a levegőbe. – Förtelmes.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Malfoy és udvartartása kaján vigyorral az arcukon figyelték a kibontakozó
jelenetet. Harry még óra előtt elhatározta, hogy megőrzi hidegvérét, és nem fog
kiborulni – jól tudta ugyanis, hogy Piton pontosan ezt szeretné elérni. Hát nem
fogja megadni neki ezt az örömöt! Így hát összeszorított szájjal – nehogy véletlen
olyan csússzon ki rajta, amit később biztosan megbánna –, tudomást sem véve a
fintorgó Pitonról, visszafordult szürke színben pompázó bájitalához.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Nem hallottad, amit mondtam, Potter? –
Piton nem adta fel olyan könnyen. – Borzalmas az eddigi teljesítményed. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<i>Uralkodj magadon! Ne foglalkozz vele! </i>–
suttogta egy hang Harry fejében.<br />
<i>Ne hagyd magad! </i>– szólalt meg egy
másik hang. – <i>Sirius tavaly majdnem
meghalt miatta!</i><br />
<i>Pontosan azt akarja, hogy visszaszólj! </i>–
folytatta az első. – <i>Ne engedj neki!</i></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i></i></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><br />
</span></i><span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;">Malfoy
jó hangosan felnevetett, élvezte Harry szenvedését. Hermione és Ron
bájitalaikról megfeledkezve, aggódva pillantottak barátjukra és a fölé
tornyosuló Pitonra. Harry végül döntött. Minden önuralmát összeszedve,
felöltötte a legártatlanabb arcot, amire jelen helyzetben képes volt, és
odafordult gyűlölt tanárához.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Értettem, tanár úr – mondta higgadtan,
majd tovább vagdalta az üstbe szánt sárkány körmöt ( azt viszont már igencsak
nagy hévvel).<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Azt erősen kétlem – Piton a fogai közt
szűrt a szavakat. – Kezd újra!<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Azzal egy pálcalegyintéssel eltűntette Harry teljes üstjének tartalmát.
Hermione izgatottan csuklott egyet, és rémült arccal várta barátja reakcióját.
Immáron minden szem Harryre és Pitonre szegeződött, még Malfoy is elnémult. A
csendet csak a fortyogó bájitalok, és Crak zöld buborékokat eregető főzete
zavarta meg. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
<i>Nyugalom! </i>– szólalt meg az első hang
újfent. – <i>Ne add meg neki, amit akar!</i></span></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><a href="http://www.mugglenet.com/media/2013/1/occlumency.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="151" src="http://www.mugglenet.com/media/2013/1/occlumency.jpg" width="320" /></a></i></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><i><o:p></o:p></i></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry nagy levegőt vett, érezte, hogy az öklében szorongatott sárkány köröm
porrá őrlődik a kezében. Végül aztán –
Piton bosszúságára – csak annyit felelt:<br />
– Rendben, tanár úr.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry elégedetten látta, hogy Piton sárgás arca egy pillanatra eltorzul a dühtől,
majd fekete talárját megsuhintva otthagyta őt. Ron elismerően biccentett felé,
Malfoy és kompániája pedig csalódott képpel fordultak vissza munkájukhoz. Harry
újrakezdte a bájitalt, és Hermione segítségével még az óra vége előtt sikerült
is befejeznie. Piton természetesen nem mulasztotta el pocskondiázni, ahányszor
csak elhaladt mellette, de Harry türtőztette magát, és nem vágott vissza neki.
Ez persze kimondottan bosszantotta a tanárt, aki ezért – hogy nehogy
sikerélmény nélkül maradjon – második legkedveltebb áldozatához, Neville-hez
fordult. A frissen visszanövesztett szemöldökű fia keze már attól megremegett,
ha Piton csak elhaladt mellette. Arcára így aztán őszinte rémület telepedett,
mikor a bájitaltanár megállt felette, és egy pálcalendítéssel kiürítette
Neville üstjét.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Katasztrofális. Megint – morogta
Piton. Fekete szemében gonosz fény csillant, ahogy a kerek arcú fiúra nézett.
Neville ijedten hátrált egy lépést, mire könyökével leverte az asztalon álló
mérleget. A mardekáros csapat hangos hahotába tört ki, míg a griffendélesek
dühös tekintettel meredtek a tanárra. Harry megindult Piton felé, de Hermione
elkapta a karját, és még időben visszarántotta. A lány egyetlen, figyelmeztető
pillantásából megértette, mit akar mondani – ha most Pitonnak esne, azzal nem
használna senkinek. Tehetetlen mérgében egy székbe kapaszkodott, a keze
elfehéredett, olyan erővel szorította a bútor szélét. Azt még elviselte, mikor
Piton vele gonoszkodott, de azt már nagyon nehezére esett lenyelnie, ahogy a
tanár a megszeppent Neville-lel bánt. <o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Kezd ú… – utasította volna Piton
Neville-t, de a csengő félbeszakította. Ajka gúnyos mosolyra húzódott. – Ebben
az esetben, az órai munkád elégtelen, Longbottom. És tíz pont a Griffendéltől,
a törött mérlegért.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry úgy érezte menten felrobban. Tekintete találkozott Malfoyéval. A szőke
fiú elégedett vigyorral az arcán hagyta ott a termet, míg Harry és barátai a
dühtől füstölögve – Neville esetében a rémülettől falfehéren – léptek ki az
alagsori helyiség fekete ajtaján.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
Harry, Ron és Hermione este, a kandalló elé letelepedve kitárgyalhatták azt,
amire napközben nem volt lehetőségük: Sirius levelét. A klubhelyiségben ugyan
sokan voltak, de a nagy zsibongás közepette a három jó barát nyugodtan – bár
halkan – beszélgethetett, anélkül hogy bárki is érhette volna, miről folyik a
társalgás.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Talán igazatok van – morfondírozott
Hermione, miután barátai előadták neki elméletüket, miszerint Sirius és Lupin
(vagy, ahogy nyilvános helyen nevezték őket: Tapmancs és Holdsáp) az országba
visszatért halálfalókat keresik.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Egy dolgot viszont nem értek. –
folytatta a lány. – Ha valóban Tudjukki csatlósai voltak, és olyan veszélyesek,
miért nem ír róluk a Reggeli Próféta? Egy cikk sem jelent meg róluk se a nyár
folyamán, se azóta.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Talán nem tudnak róluk – vetette fel
Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dumbledore tud róluk – rázta a fejét
Harry. – Biztos elmondta Caramelnek, ha épp nem tőle tudja.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Lehetséges, hogy Caramel nem akar
újabb körözési plakátokkal pózolni. – Hermione elgondolkodva bámult a tűzbe. –
Tapmancs szökése is elég kellemetlen volt számára, nem hiszem, hogy egy újabb
botrányt kockáztatva hirdetné, hogy Tudjukki volt csatlósai tértek vissza az
országba.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De Dumbledore vajon honnan tud róluk?
– szúrta közbe kérdését Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dumbledore minden tud – vonta meg a
vállát Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Remek okfejtés, Ronald – jegyezte meg
Hermione csipkelődve.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Mondj jobbat! – dörmögte vissza Ron.<br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;">Ezután egy ideig mindhárman hallgattak, és
elgondolkodva meredtek maguk elé.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Vegyük sorra, mit tudunk! –
kezdeményezte végül Harry.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Dumbledore azt állítja, ami akkor így
is van, hogy Tudjukki bukása után elmenekült halálfalók tértek vissza az
országba – sorolta a tényeket Hermione. – Ezért akarta, hogy a nyár hátralévő
részét a Norwood házban töltsd, velünk együtt. Azt azonban csak sejthetjük,
hogy az a házban tartott bizonyos gyűlés is ezekről a halálfalókról szólt.
Arról meg aztán végképp semmit sem tudunk, hogy hová utazik Tapmancs és Holdsáp.<br />
<br />
– Lehetséges, hogy ugyanazt csinálják,
mint Hagrid a nyáron. Ő is elutazott, de nem mondta hová – morfondírozott
Harry.<br />
<br />
– Na jó, de mit? – Hermione
homlokráncolva nézett végig barátain.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– A halálfalókat keresik – szögezte le
Ron.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– De ez egyáltalán nem biztos! –
ellenkezett a lány.<o:p></o:p></span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Akkor már megtalálták őket, és megfigyelik,
miben mesterkednek. – Ron nem volt híján az ötleteknek.<o:p></o:p></span></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: 12pt; line-height: 115%;"><span style="font-family: Times, Times New Roman, serif;"><br />
– Ez is csak egy feltevés – csóválta a
fejét Hermione. – Ráadásul annak is elég gyenge. Már tudnánk róla, ha megtalálták
volna őket. Az biztosan megjelenne a Reggeli Prófétában.<br />
<br />
Harry reménykedve pillantott a Griffendél klubhelyiség falán lógó
hirdetőtáblára, de azon az órarendeken kívül nem volt más feljegyzés – a roxmortsi
látogatás első dátuma még nem jelent meg. Harry várta a napot, mikor újra
találkozhat keresztapjával, de a gondolat, hogy Sirius ezzel újbóli
bebörtönzését, mi több az életét kockáztatja, aggodalommal töltötte el. Talán
ha visszatért, meg kellene írnia, hogy ne jöjjön ide, ne látogassa meg őt. <i>Igen </i>– határozta el magában Harry,
pontosan ezt fogja tenni. Már az információ sem érdekelte, amit esetleg
Siriustól kaphat, ha ezzel azt kockáztatja, hogy elveszíti őt.<br />
<br />
Tekintete tovasiklott griffendéles társain,
akik közül Parvati és Lavender az egyik asztalnál ülve, meredten bámulták
egy-egy gyertyát. Harry gyanította, hogy jóslástan leckéjüket „készítik” éppen
– nem sok sikerrel. Arcuk vörös volt a koncentrálástól, szemük pedig pattogva
követte az apró láng minden mozdulatát, de a várt üzenet elmaradt. Seamus és
Dean vigyorogva figyelték őket a sarokból. Pár elsős a lebegtető bűbájjal
próbálkozott – egy pennát próbáltak a magasban tartani, ami a levegőben
bukfencezve majdnem szemen bökte a nem messze tőlük üldögélő Neville-t. Ginny,
aki a szomszéd asztalnál éppen leckéjét készítette, felpattant és dühödten
ráripakodott az elsősökre, akik erre ijedten szétrebbentek. A lány letelepedett
a még mindig falfehér Neville mellé, és vigasztalóan megsimogatta a karját.
Harry nem tudta eldönteni, hogy sápadtsága a jóslástanon vagy a bájitaltanon
történt eseményekkel magyarázható – de ha tippelni akart volna, az utóbbira
tette volna a voksát. Még most is elfutotta a méreg, ha Piton délutáni tetteire
gondolt. Órák után többen is próbálták vigasztalni Neville-t, de hiába. Most
azonban úgy tűnt, Ginny sikerrel jár. Óvatosan kivette a fiú kezéből békáját,
Trevort – valószínűleg megmentve ezzel az állat életét. Neville ugyanis annyira
szorította kedvencét, hogy az pukkadás közeli állapotba került, és leginkább egy
brekegő lufira hasonlított. Ginny ezután valami vicceset mondhatott neki, mert
a fiú arcán megjelent egy halvány mosoly, és még egy kis szín is visszatért az
arcába. Harry elmerengve figyelte a kedves jelenetet, és egy dolgot be kellett
látnia – a szerda mégsem az ő legrosszabb napja.</span><br />
<!--[if !supportLineBreakNewLine]--><br />
<!--[endif]--><span style="font-family: Times New Roman, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6880145768173208778.post-19901313289700298792013-07-09T12:58:00.000+02:002013-07-09T13:12:11.686+02:00Díj! <br />
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<span style="font-family: 'Times New Roman', serif; font-size: 13.5pt;">Vááó első ilyen díjam! :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="margin-bottom: 0.0001pt;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYqLTWJpkaT753GDhzvlyZbw4FsNYSiYaVnDA_km39H1Sw-W4Vz3OMmWbMULZaSmNqrTqfKeCxahXbTJfhG8HqXDnjGREteMlJ0es_vUX9IBC2tfaYKrUnMs_haaZVBynthQQisXy0XBz-/s1600/d%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%AD%C3%ADj.jpg" /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">Köszönöm</span><span style="font-size: 12pt;"><span style="color: orange; font-family: inherit;"> <a href="http://mindenfelejuce.blogspot.hu/">Jucee</a>!</span><span style="font-family: Indie Flower, serif;"><o:p></o:p></span></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">A feladat: írj tíz
dolgot magadról, válaszolj a neked feltett tíz kérdésre, tegyél fel tíz
kérdést, és küldd el tíz blognak a díjat!<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;"><span style="color: #3d85c6;">10 dolog rólam:</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">1. Nagyon szeretek fotózni.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">2. Tanultam franciául... Je m'appelle
Raven :)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">3. Kedvenc színem a kék.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">4. Focirajongó vagyok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">5. Imádok mindent, ami spanyol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">6. Szájharmonikázom.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">7. Utálom az igazságtalanságot.(Ki nem?)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">8. Szeretek pókerezni... semmi addikció!
:D<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">9. Imádom a természetet! Állatok, növények,
minden jöhet... na jó, a pókokkal van némi fenntartásom...<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">10. A mai délutánt egy medencében töltöm :D
(De csak miután befejeztem a következő fejezetet!)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="color: #3d85c6; font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">10 kérdés, amit én kaptam:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">1. Igaz történetes filmet/könyvet
szereted? – Igen, most is épp egy olyan könyvet olvasok.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">2. Lucas (Egyszeregy), vagy Will
(Pokoli szerkezetek)? – Őszinte leszek… nem tudom kikről van szó :$<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">3. Lovagoltál már valaha? – Igen, és
nagyon tetszett!<br />
4. Ha bárhol lakhatnál a világon, hová mennél szívesen? – Bármennyire szeretem
a spanyolokat, Új-Zéland a nyerő!<br />
5. Kit vinnél magaddal? – Mindenkit, akit szeretek </span><span style="font-family: Wingdings; font-size: 12pt;">J</span><span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">6. Szerinted léteznek/léteztek olyan
misztikus, természetfeletti lények, mint pl.: a vámpír, farkasember/vérfarkas,
démonok, angyalok? – Hmm, nehéz kérdés, de én úgy gondolom, minden mítosznak,
legendának van némi alapja szóval, ha nem is teljesen olyan formában, mint
ahogy mi elképzeljük, de léteznek/léteztek ilyen lények.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">7. Hány könyved van összesen? – Túl sok
ahhoz, hogy megszámolhassam </span><span style="font-family: Wingdings; font-size: 12pt;">J</span><span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;"><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">8. Hány blogod van? – Ez az egy.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">9. Tetszik a történetem? – Őszintén szólva,
még nem olvastam, de rajta van a listámon! ;)<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">10. Miért pont arról írsz, amiről? – Jó
kérdés… szeretem a Harry Potter világát, egyik nap olvasás közben eszembe
jutott egy történet, aztán gondoltam megpróbálom „papírra vetni”. A többi
történetemmel ugyan így volt. Jött az ihlet, és BOOM! <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;"><span style="color: #3d85c6;">10 kérdés:</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">1. Játszol valamilyen hangszeren?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">2. Ki a kedvenc szereplőd a történetedben?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">3. Mikor kicsi voltál, mi akartál lenne,
mikor felnősz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">4. Van valamilyen állatod?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">5. Hogy hívják?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">6. Hallgatsz zenét, miközben írsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">7. Melyik a kedvenc pizzád?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">8. Van kulcstartód?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">9. Szeretsz rajzolni?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;">10. Mióta írsz?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: 'Indie Flower', serif; font-size: 12pt;"><span style="color: #3d85c6;">10 blog, akiknek küldöm:</span><o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal" style="line-height: 16.5pt; margin-bottom: .0001pt; margin-bottom: 0cm;">
<span style="font-family: inherit; font-size: 12pt;">1. <a href="http://letezzvelunk.blogspot.hu/">Mese</a><o:p></o:p></span></div>
<span style="font-family: inherit;">2. <a href="http://afenyesasotetsegebredese.blogspot.hu/">Valentine</a></span><br />
<div class="MsoNormal">
<span style="font-family: inherit;">3.<a href="http://www.the-new-world-terra-nova.blogspot.hu/"> The Diamond Girl</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">4. <a href="http://mydreamsinsky.blogspot.hu/">Sophie</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">5. <a href="http://kawaiiblogdesign.blogspot.hu/">Crystal</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">6. <a href="http://alice-twilightfanfic.blogspot.hu/">Alice</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">7. <a href="http://www.morphinekiss.gportal.hu/">Shana</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">8. <a href="http://dreamer-dina.blogspot.hu/">Katherine Bell</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">9. <a href="http://vandor-ut.blogspot.hu/">Niky Black</a></span><br />
<span style="font-family: inherit;">10. <a href="http://daphneblogja.blogspot.hu/">Daphne</a></span><o:p></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; font-family: 'Indie Flower'; font-size: 16px; line-height: 22px; text-align: left;">
<br /></div>
Anonymoushttp://www.blogger.com/profile/17388128751187400749noreply@blogger.com7